Hohohohóóó

Posted on július 22, 2013, under Horgásztörténetek.

KádártaA feketesügér tökéletes sporthal. A legfontosabb talán, hogy még a kánikulában is megfogható nappal, a vízoszlop teljes magasságát bejárja és rengeteg féle módszerrel be lehet csapni, igazán változatos tud lenni a hogászata. A fárasztások nagyon látványosak, méretéhez képest erős  és látványos szaltói pedig hoznak egy kis extra izgalmat. Emellett a parton is jól bírja a fotózást és az oxigén hiányát, nem kell félni attól, hogy nem bírja ki azt a néhány percet.
Idei első Kádártai próbálkozásom alatt mindent bemutattak ami miatt ilyen népszerű ez a hal. Nem is emlékszem minden pillanatára, márcsak emlékképek, érzések maradtak amikre szivesen emlékszem. Igaz lassan indult be a szekér, a korai kapásokat elszúrtam, megtréfáltak a sügérek. Le is ültem reggelizni az egyik stégre, rendezni akartam a gondolataimat amikor a szomszéd stég mellett hatalmas fordulásokat láttam. Nem tudtam mi lehet, elindultam megnézni és egy felszini csalival próbálkoztam a stég mellett. Nem volt kapás, így elindultam a stégre és amint ráléptem az első lécre robbant a víz alattam. Sajnos nem láttam meg a tettest, gyorsan mélyre tört, jó eséllyel egy nagyobb csuka lehetett.Egyik feketesügérÉpp egy öböl halait figyeltem, két kisebb sügérrel szórakoztattuk egymást, nem akartak kötélnek állni. Ekkor befutott Balázs is, ő már túl volt egy halon és rögtön észrevett egy nagyobbat ami beúszott egy kicsi sziget mellé. Átengedte a dobást nekem és már repült is a csali. Azonnal megtámadta és ült az akasztás és megindult a fárasztás. Halam azonban ismerte a terepet, rögtön elindult a sziget körül és rátekerte a zsinórt. Vicces volt, ahogy próbáltam visszafordítani, amint közeledett vissza a parthoz, újra erőre kapott és lehúzott jópár méter zsinórt. Hamar rájöttem, hogy ez így nem fog menni, sose fogom körben visszavezetni és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék bemenni a vízbe. A zsinór azonban eddig bírta, valami elvágta és újabb halat vesztettem.Telepítés volt...A következő öböl egyik sarkán Balázs két szép halat is látott, felszini csalikkal próbálta meg becsapni őket. Mivel itt nem fértünk el ketten, átmentem az öböl másik sarkára és itt kerestem a sügéreket. A szikla mellé dobtam ahol a halat sejtettem és igazam lett. Nagy lendülettel úszott ki a rejtekéből és rávetette magát a féregre. Izgalmamban azonban korán vágtam be, kikaptam a szájából és a víz felett repült a csali felém. A feka azonban nem állt meg, nagyobb sebességre kapcsolt és a víz alatt követte a kiszemelt áldozatát és amint visszaesett a vízbe rögtön lecsapott rá. Micsoda kapás, másodszorra már én sem hibáztam és indult a fárasztás. Minden trükköt bevetett, nagyokat ugrált, rázta a fejét, de most jól akadt a horog, nem volt esélye és nemsokára már a kezembe vettem. Percekig a látottak hatása alatt voltam, ezekért a pillanatokért érdemes a feketsügérekre horgászni.Másik fekaA folytatás nem maradt el, ezen a helyen még két sügért fogtam, sorba jöttek és szerencsére Balázs felszini csalijaival szemben az én jigemet, illetve férgemet választották és újabb élvezetes fárasztásokban volt részem. Ezt egyszerűen nem lehet megunni 🙂 Visszafelé azért barátom is belátta, hogy ezen a napon a gumiké a főszerep és kivarázsolt ő is egyet.  A halőrháznál még leültünk egy beszélgetni, meg ittunk egy üdítőt. A szép fogások mellett azért nem lehetett nem észrevenni, hogy kevesebb sügér van már a tóban, mint előző évben és Balázs is megerősítette ezt. Jónéhány korábban tuti haltartóhely állt üresen. Sajnos az egyesület nem becsüli meg azt amilye van, már odáig fajult a helyzet, hogy egyesek tartálykocsival jönnek és anyaállatokat fognak és visznek kedvenc tavukba. Ennyiért máshol ilyen halakhoz nem tudnak jutni… Viszlát!
Miután Balázs elköszönt én még elsétáltam a sekély részhez, erre mindenképp kiváncsi voltam. Érdemes volt, ugyanis hamar találtam egy szép sügért amely remek erőben volt. Egy tiszta terepen akasztottam meg, azonban ő is ismerte a környéket és körbeúszta a stéget és a másik oldalon lévő víz alatti fákat célozta meg. Próbáltam megállítani, ezzel csak annyit értem el, hogy kipattant a szájából a horog. Egy kisebb sügérrel még vigasztalódtam a következő állásnál és utána úgy döntöttem, hogy elég volt. Rég pecáztam ilyen jót, el is fáradtam és az élmény is megvolt. Még visszajövök 🙂

Szabó Zalán

Spro Henk Simons Signature Vertical Baitcast: Kettős mérce

Posted on július 16, 2013, under Bemutatók.

Henk SimonsJellemzően a multis botok egyrészesek. Persze vannak főleg az alsó kategóriában két vagy többrészes változatok is, de nagyon limitált a kínálat. Nálam az egybebotok nem jöhetnek szóba, bármennyire is jók, bármennyire is népszerűek a tengerentúlon, a szállításával járó macerát nem szeretem felvállalni. Így ha új multis botot keresek, akkor ez mindig nehéz dió, ugyanis egy belépő szintű bottal nem szivesen horgászom, az általam preferált középkategóriában pedig már nagyon kell keresgélni. Sikerült azonban az európai Spro katalógusban találnom egy nagyon tetsző pálcát találni, sokáig nézegettem, gondolkoztam rajta, ugyanis a hazai forgalmazó ezt a tipust nem tartja, csak rendelésre hozza be, így nem tudtam kézbevenni.
A Spro céget gondolom senkinek nem kell bemutatni, itthon a békéshalas vonala nagyon népszerű. A holland székhelyű cégnek azonban vannak ragadozóhalas termékei is. Többségük igaz egyszerű olcsó tucattermék, azonban van olyan is amire érdemes odafigyelni. Az európai piacra Henk Simons útmutatásai alapján készült néhány botsorozat és ezek közül a vertikális pecára szánt változatot néztem ki magamnak. Ez jelenleg a Spro csúcsszériája is egyben a pergetőbotok között és reméltem, hogy ezen a szinten kerülik a gagyit és jó lesz a bot. Megrendeltem végül és szerencsére nem is kellett sokat várni rá, megjött a várva várt pálca.
NyélrészHossz: 1,90m
Dobósúly: 14-28g
Akció: nagyon gyors (Extra-Fast)
Önsúly: 110g
Tagok száma: 2
Szállítási hossz: 100cm
Gyűrűk: Fuji Alconite
Orsótartó: Fuji ACS
Blank anyaga: High Modulus Japanese Carbon
Az első benyomások nagyon pozitívak voltak, pille könnyű és ennek ellenére tökéletes az egyensúlya egy könnyebb orsóval is. Megrázva feszes, gerinces, pont olyan amit az ember vár egy ilyen kategóriás bottól. A külalak is rendben van, követi a mai trendeket, de mégis egy picit visszafogott és szolíd. Tényleg nagyon tetszett és jöhetett az igazi teszt, irány a víz.Részletek
Bár a bot kifejezetten vertikális módszerhez készült, ez az amit nem terveztem, sokkal inkább különböző gumikkal, jigekkel történő horgászatot, illetve wobblerekkel is ki akartam próbálni. Először a gumik jöttek és ezzel együtt az első meglepetés is. A bot nagyon érzékeny, sokkal érzékenyebb, mint bármi amit eddig használtam. Egyszerűen újra kellett tanulni, hogy mi az akadó, mi a kő és mi a kapás, ugyanis sokkal közvetlenebbül éreztem a kezemben mindent, mint az eddig botjaimmal. Azt azonban hozzá kell tenni ehhez, hogy ennél drágább botom még sosem volt, hasonló árban viszont már nem ez az első. Tehát a csúcskategóriához nem tudom hasonlítani, de hasonló árú termékeknél biztosan jónak számít, az olcsóbbaknál pedig klasszisokkal jobb.
Emellett kipróbáltam drop-shotos módszerhez is, bár itt jóval finomabb spicc kéne, mégis meglepően jól érezni a kapásokat, simán használható erre is. A wobbleres pecáknál a lipless crankbaitek szerencsére nem rázták szét a kezemet, illetve a jerk és felszini csalik is nagyon jól vezethetőek. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy igazi univerzális pálca, bármilyen módszerre használtam, megfelelt és nem éreztem kompromisszumosnak a dolgot.Orsótartó
Dobástávolságot tekintve is jól szerepelt, a korábban már bemutatott hasonló Pezonnál egy picit nagyobbat tudok dobni vele. Ez azért is jó eredmény, mert a gyűrűk egy picit kisebb átmérőjűek ennél a pálcánál és ez egyeltalán nem látszik meg a teljesítményen és ez volt az egyik dilemmám rendelés előtt, hogy vertikális bottal lehet-e jól dobni. Kijelenthetem, hogy igen. A dobósúlyt azonban egy picit túlértékeltnek érzem, főleg a 14g-s kezdő értéket, illetve az is biztos, hogy 28g-t nem dobálnék vele, a bot nem törne el, de a csalivezetés már komolytalan lenne. Úgy gondolom, hogy a 10-15g az ideális tartomány, de lefelé még nyugodtan le lehet menni néhány grammot megfelelő orsóval, felfelé már nem szivesen, oda inkább erősebb botot javaslok.FekaA sok dicséret után viszont jöjjön az érem másik oldala. Második horgászatom alkalmával feketesügérezni mentem és texas riges rákkal látott halra dobáltam. A második akasztás után a hal megugrott majd a bot hangos reccsenéssel ketté tört a nyélrészen a toldás alatt nem sokkal. Még sose törtem horgászat alatt botot, nagyon meglepődtem a dolgon. A botjaimra jellemzően nagyon vigyázom, biztosan nem sérült meg nálam. Garanciában második nekifutásra a hollandok segítségével sikerült kicserélni a nyéltagot, így végülis nem ért kár. Tudom, hogy hibás példányok minden gyártónál előfordulnak, de nem kellemes dolog átélni ilyet, illetve a nálam járt három tag mindegyikén sikerült olyan hibát találni amit a minőségbiztosításnak el kellett volna kapnia. Gondolok itt hiányzó feliratra, ferdén kötött gyűrűre és hasonló dolgokra. Ennél olcsóbb botoknál eddig nem tapasztaltam még ilyet, bár tudom, hogy a mintavétel nagyon kicsi és lehettem szimplán peches, de úgy érzem, hogy ezt mindenképp meg kellett említeni.Első hal a bottalÖsszességében kettős érzéseim vannak a bottal kapcsolatban. Teljesítményre messze az eddigi legjobb pergetőbotom ami valaha is volt, nagyon jó vele horgászni, azonban a minőségügyi problémák miatt mindig bennem van egy kis félsz. Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e erről a pálcáról, már két éve megvan, rengeteget horgásztam vele és az új tag úgy tűnik bírja. Ennyi tapasztalat után talán nem lövök mellé ha ajánlom másoknak is, ezzel fogtam életem legnagyobb feketesügéreit, illetve jópár szép süllő is horogra akadt. Nekem bejött 🙂

Szabó Zalán

Egy kuka nap

Posted on június 21, 2013, under Horgásztörténetek.

Első pontyAz idén hirtelen jött a nyár, egyik napról a másikra igencsak meleg lett. A meteorológia pedig vasárnapra kifejezetten fülledt, gomolyfelhős időszakot jósolt, tipikusan ez az az idő amikor leggyakrabban betlizni szoktam. Persze ez nem riasztott vissza, ha van egy kis szabadidő horgászni kell menni, a meglepetés bármikor benne van a pakliban. Emellett két barátom is jelezte, hogy szivesen pecáznának egyet Berényben, úgyhogy hamar eldőlt, hogy pontyozás lesz a dologból.
Délelőtt volt még egy kis elintézni valóm, így a nap közepére értem csak ki. A helyválasztást hosszas egyeztetés előzte meg, András és Szecsi is a megbeszélt helyen kezdett, azonban a várt siker elmaradt, alig fogtak valamit és már a költözésen gondolkoztak. A helyzetet nehezítette, hogy igencsak tömeg volt a parton, erre azért nem számítottam, így csak a néhány megmaradt beállót lehetett választani. Egy szakasz viszont épp felszabadult, pakolni kezdtek a hal nélkül maradt pecások és úgy döntöttünk, hogy megszálljuk a helyet. Én friss érkezőként, barátaim pedig átköltöztek, így ez a partoldal ismét végig foglalt lett.Horgászhelyem
Szerencsére otthon már megkötöttem a szerelékeket, etetőanyag is be volt keverve, villámgyorsan repült be a feederes cucc. Várakozni nem is kellett szinte semmit, egy apró vörösszárnyú ragadta el a pinkivel megrakott horgot. A következő dobásnál pedig újabb kapás és egy kisebb ponty húzta el a spiccet. Megy ez gondoltam, remekül indult a nap. Persze az örömöm korai volt, utána már csak a kis keszegek zaklattak, komolyabb hal nem akadt. Nem estem kétségbe, emeltem a téten és kenyér került a horogra. A változás csak annyi lett, hogy most kevesebb hal akadt meg, de továbbra is az apróságok zaklattak.Potyka
Úgy tűnt ha nem akarok folyamatosan dobálni, valami tartósabb csali kell, ilyen pedig csak a már tavasszal bevált műanyag kukorica volt nálam. Sokáig nem is vártam vele, egy gyors szerelékcserével megoldottam a dolgot, így már volt időm nézelődni. Ezt már nem vették fel a vörösök, nyugodtan telt az idő. Körülöttem persze senki nem fogott semmit, mindenki csak pihegett az árnyékban. A tógazda körbejárt és megerősítette a gyanúm, más részeken sem kapkodják a halat. Reggel volt egy kicsit pörgősebb időszak, azóta nagy a csend.
Ez persze nem meglepő, én is úgy gondolkoztam, hogy majd az esti enyhülés hozza meg a halakat, addig meg lehet beszélgetni. Már épp indultam volna amikor botom spicce megelőzőtt és még a nyeletőfék is felzizzent az erős húzásban. Maradtam mégis egy picit és egy rövid fárasztás után szákolhattam egy szép pontyot. Ha nem is gyakran, de rendszeresen kapásom volt ezután és jöttek a bajszosok. Persze mentek is, volt hogy szomszédoltam és jelentős késéssel érkeztem a bothoz, majd bevágás után az előkémmel angolosan távoztak. Nem értettem teljesen, de valószínűleg a nád felé vették az irányt és a vékony előke nem bírta a strapát.Már a szákban
Önbizalmam ekkor már az egekben járt, hiszen András egyetlen pontya volt a teljes partoldal teljesítménye az én három megszákolt egyedem mellett, így úgy éreztem, hogy valamit nagyon eltaláltam. Közben barátaim megunták a kapástalanságot, ráadásul szépen le is sültek és csomagolni kezdtek. Egy dolgot rontottak csak el, a szerencsémet is magukkal vitték ugyanis innentől mintha elvágták volna. Még több óra volt napnyugtáig, de már alig volt akció, az is csak a kisebb halaktól érkezett. Számomra teljesen meglepő módon estére nem indultak el a halak, így napnyugta előtt fél órával én is pakoltam. Azt sajnos nem tudtam meg, hogy egyszerűen csak elvonultak máshová, vagy pedig még jobban leálltak, ugyanis a néhány kitartó pecásnál is kevés mozgás volt. Számítottam rá, hogy nem lesz egy könnyű nap és a többiek eredményeivel összehasonlítva mindenképp a jobbak között voltam, így elégedetten távoztam.  Persze lesz ez még jobb is, biztos vagyok benne 🙂

Szabó Zalán

Team Daiwa SR3 Feeder 11’6″: A finom pontyos feeder

Posted on június 19, 2013, under Bemutatók.

Daiwa SR3Jónéhány feederbot kipróbálása után van az embernek elképzelése, hogy milyet szeretne. Mindegyikkel volt valami problémám, nem is tudtam megszeretni őket és drasztikus lépésre szántam el magam. Eladtam az összeset és nekiálltam keresni az igazit. Úgy látom, jelenleg két irányzat népszerű hazánkban, az egyik a “dobjunk ki a világból” mozgalom, a másik pedig a “nyélbőlhajlós fárasztós” változat. Jellemzően nem horgászom nagy távra, így az első csoport kiesett, viszont nem szeretem a parabola akciós botokat sem, így nehéz helyzetben voltam. Azt vártam a bottól, hogy legyen finom és érzékeny, lehessen apró horgokkal és vékony előkékkel használni, ezzel szemben pedig legyen egy gerince, fárasztáskor tudjam irányítani a halat és mindig érezzem, hogy van tartalék a botban. Felmentem Pestre és végigjártam az összes általam ismert nagyobb boltot, ártól függetlenül megnéztem az összes feedert és a végére a választás teljesen egyértelmű lett, így haza is vittem a címben szereplő darabot.Nyél és a gyűrűk
Köztudott, hogy hazánkban jelenleg a Daiwa cégcsoport német ága képviseli magát és az ottani kínálat érhető el, illetve a katalógus is erről szól. A békéshalas vonal náluk viszont nem olyan erős, mint az angoloknál és szerencsére lépett a cég egy váratlant, elérhetővé tette nálunk is az angol piacra szánt termékeket. Persze netről rendelve bármikor be lehetett szerezni bármit eddig is, azonban boltokban gyakorlatilag nem találkozhatott ezekkel a termékekkel az ember, ezért sokaknak kiesett a látóköréből. Így alakult, hogy a kezembe került az SR3-as feeder sorozat legkisebb tagja és biztos vagyok benne, hogy katalógus alapján soha nem rendeltem volna meg és talán még most is keresném a megfelelőt.
Hossz: 3,54m
Dobósúly: Nincs megadva
Erősség: Medium
Akció: Progressive
Önsúly: 176g
Tagok száma: 3 + 3spicc
Szállítási hossz: ~140cm
Gyűrűk: Aluminium Oxid
Blank anyaga: HMC CarbonSpiccek
A botot kézbevéve rögtön feltűnik, hogy egy nagyon könnyű, vékony és jól kiegyensúlyozott pálcáról van szó. A második dolog amit hamar észrevesz az ember, hogy a három rész nem ugyanolyan hosszú, hanem a nyéltag rövid, rögtön a nyél felett szétszedhető és utána a maradék részt osztották nagyjából két részre. A nagyjábólt azért írom, mert a spiccel együtt értendő ez, viszont mindhárom spicc eltérő hosszúságú. A legfinomabb spicc a leghosszabb és a legkeményebb a legrövidebb. Visszatérve a nyél feletti osztásra, ennek az a szerepe, hogy itt ad egy erősebb gerincet a botnak és a maradék, többet dolgozó része pedig kevesebb helyen törik meg, mint egy hagyományos felállásnál. A nyélrész és a gyűrűzés kialakítása egy kicsit a spórolás jegyében történt, ez a remek blank megérdemelt volna egy picit többet. A bot végén a sima szivacs helyett egy szép záródugót szivesebben látnék, illetve bár a gyűrűk teszik a dolgukat, jobban örültem volna egy magasabb minőségű sornak. Ezt a botot persze nem fogja senki fonott zsinórral használni, még talán dobóelőkével sem, így berágódni nem fog. Annyi viszont mindenképpen pozitívum, hogy a gyűrű lábak könnyen hajlíthatóak és nem hajlamosak törni, így jól viselik a szállítás közbeni megpróbáltatásokat. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet eltörni, de ha véletlenül megnyomjuk az egyik gyűrűt, akkor óvatosan vissza lehet állítani az eredeti pozícióba.Dolgozik a bot
A Daiwa a botot Medium azaz közepes erősségűnek jelölte ami ha összehasonlítom pl a Shimano jelzésével akkor szerintem teljesen helytálló. A boltban még egy Medium Beast Masterrel egyszerre meghúztuk és bár az akciójuk különbözött, erősségre mindenképpen nagyon hasonló a két bot. Dobósúlyt nem ad meg a gyártó és ha jellemezni akarnám akkor a Guru method feeder kosarak jól mutatják, hogy mire lehet számítani. A kisebbik 24g-os változat megtöltve teljes erőből dobható és meg sem érzi a bot, míg a nagyobbik 28g-s változatnál, amibe ügye több etető is kerül, már érezni, hogy fogy a bot ereje. Persze ettől függetlenül ezzel is jól használható, nem fog károsodni a bot. Feljebb súlyban nem mentem, nem láttam értelmét, hiszen ez nem egy távdobó pálca, 50-60m-re pedig ezekkel a kosarakkal is el lehet horgászni. Bár biztos vagyok benne, hogy ennél nagyobb távot is lesz aki elér a bottal, de erre már nem optimális, olyankor érdemesebb erősebb pálcák között szétnézni.Potyka
Jellemzően pontyozni szoktam vele és az átlagos méretű halakra szerintem még nyáron is elegendő tartalékkal rendelkezik. A legfinomabb spiccel érzékenységben felveszi a versenyt bármelyik pickerbottal, ezért kora tavasszal vagy késő ősszel is nyugodtan használhatjuk. Bár én 14-es előke alá nem szoktam menni, de ezt egyszerűen nem lehet eltépni vele, annyira jól dolgozik a bot fárasztás közben. Van egy gerince, tehát nem hajlik a nyélnél, viszont a felső rész nagyon szépen, fokozatosan keményedik fel. Igazi élmény vele a fárasztás, csak azt sajnálom, hogy igazán nagy ponttyal nem sikerült meg felavatnom. Ahol esetleg gondban lehet az ember, az az ha nyáron egy sűrűn horgászott tavon egy jobb halat akasztunk, ott már a szomszédok közreműködése is kellhet a sikeres szákoláshoz.Fárasztás közben
Szerintem az eddigiekből kiderült, hogy nagy kedvencem ez a bot. Már a boltban is nagyon megtetszett és a parton pedig hozta azt amit vártam tőle. Biztosan nem fogok megválni tőle és a finom pontyos feeder kategóriában nem is tudok ennél jobb botot jelenleg ártól teljesen függetlenül. Persze minden szituációra ez sem tökéletes, éppen ezért fogom bőviteni a készletet egy ennél erősebb változattal amit majd nagyobb halakra, illetve folyóvizen tervezek használni, de az majd egy másik történet lesz.

Szabó Zalán

Daiwa Generation Black Shad Caster: A tripla meglepetés

Posted on május 2, 2013, under Bemutatók.

Emlékszem még amikor felkerültek a Daiwa oldalára a 2012-es új termékek, rögtön kiszúrtam magamnak ezt a gumihalas pálcát. 2.06m hosszával és 5-12gramm dobósúlyával ideálisnak tűnt arra, hogy eddigi könnyűpergető botomat lecseréljem. Egy picit hosszabbat és erősebbet szerettem volna az 1,8m-es és 2-8g-s Berkley Pulsenál és a katalógus alapján ez tűnt a tökéletes megoldásnak. Bár látatlanban nem szeretek botot venni, de közben egy barátom pedig pont meg szerette volna venni a kis Pulse-t, így beleugrottam a cserébe és megrendeltem a vágyott darabot.
Az első meglepetés akkor ért amikor megjött a pálca, kiderült ugyanis, hogy ez egy jóval erősebb bot és 5-25g a dobósúlya, illetve szerepel még rajta az 3/16-1 oz is, ami már több, mint 28g. Ráadásul ez nem a szokásos eltúlzott számadat, hanem valódi, tehát reális dobósúly. Teljesen más volt, mint amit szerettem volna és megindult a gondolkodás, hogy mi legyen. Eladjam újonnan vagy kipróbáljam aztán meglátjuk, ez volt a dilemma tárgya. Miután nem volt ekkor tartalék botom, inkább a próba mellett döntöttem és a tavalyi szezont szinte kizárólag ezzel a bottal horgásztam végig.
Hossz: 2,06m
Dobósúly: 5-25g
Akció: nagyon gyors (Extra-Fast)
Önsúly: 130g
Tagok száma: 2
Szállítási hossz: 107cm
Gyűrűk: Pac Bay Minima
Blank anyaga: HVF Carbon
A bot külső megjelenése konzervatív, semmi rikító szín, szimplán fekete az egész és a feliratok is teljesen diszkrétek. A nyél és orsótartó kialakításon azért látszik a japán befolyás és a mai trendek. Eva osztott markolatot kapott és az orsótartó a Daiwának a saját fejlesztése. Nekem nagyon tetszik kívülről a bot, szeretem az ilyen stílusú pálcákat és biztos vagyok benne, hogy sokan hasonlóan gondolkoznak.
A bevezető után viszont jöjjön a lényeg, hogy hogyan teljesít, mit tud a Shad Caster. Az első szempont az ergonómia amiről írni szeretnék, mert fontosnak találom a részleteket megemlíteni. Az orsótartó egy picit “púpos” és adja magát, hogy itt fogjuk meg a botot. Az azonban rögtön feltűnik, hogy egy kis méretű orsóval bár nagyon kényelmes a fogás, egy picit fejnehéz. Ez véleményem szerint szándékos, ugyanis a dobásban ez segít néhány métert nyerni, míg csalivezetésnél érdemes egy picit feljebb fogni. Itt már tökéletes az egyensúly és szerintem ezért hagyták meg felette egyenesre és nem elvékonyodóra az Evát, hogy itt legyen a kezünk horgászatkor. Ez nem egy szokványos megoldás, én hamar megszoktam ezt és egyeltalán nem zavart, igaz nem az első bot amit így használtam.
A következő kérdés az elérhető dobástávolság. Az előbb említett tényező mellett még a gyűrűzést kell megemlíteni. A Pac Bay Minima gyűrű nem a szokásos kerámiából hanem valamilyen ötvözetből készül. Ennek két lényeges hatása van, egyrészt nem annyira kemény, mint a legjobb minőségű SIC gyűrű, illetve sokkal könnyebb a kerámiánál, ezért nagyobb átmérőt lehet használni anélkül, hogy rontaná a blank akcióját. Az előnyei a gyűrűknek egyértelműek, ugyanis lényegesen nagyobb átmérővel rendelkeznek ugyanakkora súly mellett, mint a legtöbb kerámiagyűrűs botnál ezáltal ki lehet dobni velük a világból. A dobástávot ugyan nem mértem, nem szokásom, de a korábbi hasonló botjaimhoz képest biztosan nagyobbat dobok vele, emellett télen nehezebben fagynak be a gyűrűk, ez még külön bónusz. A tartósság kérdése engem is foglalkoztatott, anno a neten körülnéztem, hogy mi az általános vélemény. Ugyan sokan féltek attól, hogy idő előtt berágódik, ennek ellenére egyetlen negatív kritikát sem találtam, illetve konkrét esetet sem ahol pórul járt volna az illető. Cserébe viszont van egy réteg akik nagyon szeretik és csak ilyen gyűrűvel szerelt botokat használnak. Ami biztos, hogy nálam a szezon után már látszanak a kopás nyomai és hullámos a spiccgyűrű felülete. A zsinórt még nem kezdte ki, de a jövőre nézve nem túl bíztató a helyzet. Ez lett a második meglepetés, bíztam pedig nagyon, hogy bírni fogja.
A pálca akciója hozza a gumihalas botoktól elvárhatót, nagyon gyors és gerinces darab. Érzékenységben is teljesen rendben van, azonban a tömegből nem ezzel tűnik ki, sokkal inkább azzal ahogy fárasztás közben viselkedik. A merevség ellenére a spicc rész még relatív rugalmas és utána a blank is fokozatosan keményedik fel. Nehéz ezt leírni, de nagyon szépen elnyeli a halak fejrázásait, kirohanásait és nagyon kevés halat vesztettem vele. Szóval szerintem jól eltalálták azt a középutat ami az érzékenység és a fárasztási élmény között van, elég kemény a csalivezetéshez és kapás érzékeléséhez, de nem túl durva a fárasztásokhoz. Persze ez ne tévesszen meg senkit, erő van benne bőven, hatos vízből egy kettes süllőt simán fel lehet húzni vele fék nélkül, úgy hogy esélye se legyen a halnak.
A szezon alatt elsősorban feketesügérre horgásztam vele, ezzel van a legtöbb tapasztalatom, de azért kipróbáltam csapósügérre és süllőre is. A neve is jelzi, hogy ez egy gumis pálca és én is ennek megfelelően szoknyás és hagyományos jigekkel használtam elsősorban. Ezekre tökéletesen alkalmas, tehát nem csak marketingfogás a felirat. Persze felkerült azért néhány wobbler is, mégha nem is ideális ehhez a módszerhez, simán használható ha nincs másik bot nálunk.
Talán az eddigiekből kiderült, hogy a harmadik meglepetés nálam a bot teljesítménye volt. Először amikor kézbevettem akkor egyértelműen csalódtam benne, kicsit fejnehéznek tűnt, nem ezt a dobósúly tartományt vártam, így jelentős hátránnyal indult. Szezon közben ahogy használtam fokozatosan megkedveltem és most már kifejezetten jó botnak tartom. Nem tartozik az olcsó botok közé és a gyűrűzés gyengesége miatt szerintem tömegcikké biztosan nem válik nálunk. Ettől függetlenül ha valaki egy rövid gumis pálcát keres ami az itthon leggyakrabban alkalmazott csali és jigméretekhez alkalmas, mindenképp érdemes ezt a botot is megnéznie. Persze egy esetleges spiccgyűrű cserét mindenképp érdemes belekalkulálni, más is járhat hozzám hasonlóan.

Szabó Zalán