Ismerkedés a Dunával

Posted on november 4, 2013, under Horgásztörténetek.

Kikoto Állóvizi pecás vagyok, mindig is az voltam. Tettem ugyan egy kis kitérőt kisebb patakokkal, csatornákkal, de az igazi szerelem az mindig is a tavak voltak. Az igazi folyóvizi peca viszont mindig érdekelt, de valahogy sose mertem belevágni a dologba. Egyrészt az egyetlen folyóvíz ami még elérhető távolságban van az a Duna, persze azért ez sincs közel, ráadásul a környékbeli szakaszon egyetlen barátom sem horgászik rendszeresen, így infokkal senki nem tudott ellátni. A neten cikkeket, fórumokat olvasgatva pedig az volt néha az érzése az embernek, hogy nem is lehet itt halat fogni, olyan kevés van.
Szerencsére sok ismerősöm, barátom van mindenfelé az országban, néhány még a határon túl is. Folyamatosan néztem, figyeltem a beszámolóikat és azon kaptam magam, hogy deja vu-m kezdett lenni. A Balatonról is sokan mondták, hogy nincs hal, nem lehet fogni, de amikor voltam azért mindig akadt valmi, illetve a barátok se nagyon panaszkodtak, fogtak szépen. Szóval az érdeklődésem újraéledt és szorgalmasan gyűjteni kezdtem az infokat. Más, távoli szakaszokat vallató ismerősöket kérdezgettem, ők hogyan mit és miért csinálnak, emellett pedig más folyókon edződött srácokkal is beszéltem. A végső lökést talán az adta meg, hogy egy a Dráván horgászó barátom kijelentette, szerinte a folyóvizi peca sokkal könnyebb, mint a tavi, hiszen a sodrás és a víz rengeteg támpontot ad és így könnyebb megtalálni a jó helyeket. Ezt se megerősíteni, se megcáfolni nem tudom, de az biztos, hogy nemsokkal később már a kezemben volt a Duna Fejér megyei szakaszára szóló engedély.CsukafogakKövetkező lépés az volt, hogy ki kell választani a horgászhelyet, keresni kell lejáratot a vízhez és feltérképezni, hogy mit és hol érdemes csinálni. Mindenképpen olyan szakasz kellett ahol meglassul a sodrás, ugyanis a tavi könnyű botjaim a húzós vízre alkalmatlanoknak tűntek és tapasztalat nélkül beruházni se szerettem volna új cuccokba. Szerencsére a neten nagyon jó műholdas térképeket lehet találni, ennek hosszas áttanulmányozásába kezdtem. Volt már azért némi támpontom, itt-ott az ismertebb részekről lehetett hallani, nem kell ehhez kijárni a vízre. Elsőnek ezeket akartam megismerni, majd később némi tapasztalattal a hátam mögött tervezem a jellegtelenebb, eldugottabb haltanyákat megkeresni, az kezdőként úgysem menne rögtön.Egyik csukámMegvolt a megfelelő hely, irány a vízpart. Miután az ismeretlenbe terveztem menni, ezért a hosszú maratoni pecák helyett inkább több, rövidebb etapot terveztem, különböző időpontokban akartam megnézni azt a néhány részt amit előre kiszemeltem magamnak. Így utólag, jónéhány pecán túlesve úgy gondolom, hogy jól döntöttem. Minden alkalom más volt, a vízállás, a halak aktivitása és az időjárás is, tudtam napszakokat megnézni, stb. Ez úgy hangzik mintha már nagyon profi lennék a témában, de nem, ez koránt sincs így, egyelőre csak a kérdések száma nőtt meg a fejemben, ráadásul exponenciális ütemben. Azt már értem, hogy miért mondják egyesek, hogy évekig tart kiismerni egy folyóvíz szakaszt.KövezésA jó hír talán az, hogy egyszer sem betliztem még szigorúan véve, ha mást nem egy kis sügért mindig sikerült fogni. Legtöbbet a csukákkal találkoztam, ez számomra egy picit meglepő volt, azt gondoltam, hogy jóval kevesebb él belőlük a nagy folyón, de úgy tűnik hibás volt ez a következtetésem. Emellett még jött jász, balin és sügér is, szóval nagyon nem panaszkodhatok. Persze a méretek még messze nem nagyok voltak, sőt inkább kicsik, de úgy gondolom valahol el kell kezdeni. Persze a neheze csak most jön, hülnek a vizek és a halak elkezdtek összeállni, egyre nehezebb lesz megtalálni őket. A folytatást még nem tudom, biztos vagyok benne, hogy nemsokára meglesz az első betlim is amit még sok fog követni, de talán néha bele sikerül majd nyúlni a sűrűjébe.

Szabó Zalán

Sáskajárás

Posted on szeptember 29, 2013, under Horgásztörténetek.

BeélesítveEgy dolog biztos, ha hosszú hétvégéről van szó és az idő se rossz, akkor a vízpartok megtelnek horgászokkal. Ilyenkor még azok is kimennek akik ritkábban járnak és nem a fanatikusok közé tartoznak. Éppen ezért nem is terveztem az augusztusi hosszúhétvégére semmi pecát. A család azonban közbeszólt, egyrészt feleségem testvére szeretett volna egy jót pontyozni, másrészt még a szüleim is halat szerettek volna enni, így hagytam magam rábeszélni. Gondoltam mi rossz lehet abban ha kimegyek, elvégre szeretek pecázni.
A lehetőség váratlanul jött, semmi előkészületet nem tettem, csali és csalogatóanyag téren igencsak korlátozott készletem volt otthon. Egyedül egy kevés method etetőanyag, illetve néhány marék pellet jelentette a kínálatot. Előző este még felhívtam a tógazdát a lovasberényi tavon, hogy megkérdezzem mire számíthatunk. Annyit elárult, hogyha tutira szeretnénk menni érdemes korán kelni, mert hamar megtelt előző nap is a part. Persze a hétvége utolsó napján, amikor egy front is várható reméltem, hogy szolidabb lesz az érdeklődés. Ettől függetlenül a nehéztüzérséget raktam be, nem kockáztattam, úgyis inkább a nagyobb halak érdekeltek.Dupla
Fecóval napkelte után nem sokkal már a parton voltunk és örömmel konstatáltuk, hogy az érkező hidegfront a horgászokat is távoltartotta. Szabadon választhattunk helyet, ilyet mostanában nem tapasztaltunk. A nádfalak közötti összefolyókat céloztuk meg, ebben bíztunk a legjobban és még az erős oldalszél sem tántorított el bennünket. Fecó etetőkosaras szerelékkel készült, nálam ólmos cucc egy kis pva csomaggal kiegészítve várta a halak rohamát.A nyiladék
Erre sokat nem kellett várni, az etetőre perceken belül beálltak a pontyok és sorban jöttek a halak. Kiló körüli bajszosok voltak, hamar rájöttünk, hogy telepítés volt, korábbi pecákon ennél nagyobb volt az átlagméret. Igazából mindegy mi került fel, a kapások rendszeresek voltak, maximum a gyakoriságuk változott. Társam nagyon élvezte a dolgot, rég volt ilyen mozgalmas pecán és a halak alaposan megdolgoztatták, két bot ritkán volt egyszerre a vízben. Nekem is volt kapásom, de érezhetően kevesebb, az etetőanyag hiánya azért meglátszott.A nap hala
A legtöbb horgász ilyen napról álmodik és jó eséllyel nekem is örülni kellett volna a halak rohamának, azonban ahogy telt az idő, úgy fogyott a lelkesedésem. Sose szerettem telepítés után horgászni, semmiféle kihívást nem éreztem az egészben. Próbáltam ugyan a csalival és az etetéssel kiszelektálni a nagyját, de csak olyan három kilóig jutottam. Egyedül Fecó sikerének örültem, ő néhány alkalommal horgászik csak egy évben, neki ez nagy élmény volt. Emellett a szülők is megkapták a maguk halát én pedig közben eldöntöttem, hogy idén már csak a pergetésé lesz a főszerep.

Szabó Zalán

Egy ide, egy oda

Posted on szeptember 3, 2013, under Horgásztörténetek.

A legszebb...Augusztus elején a nagy hőségben sikerült végre az amit már régóta terveztem, egy közös peca Palival.  Ez persze elsőre nem tűnik semmi extrának, de valahogy mindig sikerült elkerülni egymást. Hétvégén mindig a családdal volt elfoglalva, hétközben én dolgoztam, amikor pedig ráértem akkor mindig elment nyaralni. Már már azt hittem szándékosan kerül, de végül nem talált több kibúvót és összehoztuk egy találkozót Délegyen.
Reggel én érkeztem korábban és a kis kettes halait terveztem megnézni elsőnek. Teljesen üresnek tűnt a terep, volt időm csalikat válogatni, fluoro előkét kötni és rendezkedni a táskában. Persze azért a szemem sarkában mindig figyeltem és amikor megláttam két a stég felé úszó példányt akkor rögtön eléjük is pöccintettem egy békát. Meglepődve nézegették egy darabig, majd az egyik úgy döntött ő ezt most megeszi. A bevágást szokás szerint elkapkodtam, továbbra sem tudtam kivárni a megfelelő pillanatot. Ismétlésről itt már szó sem lehetett, megijedtek a halak. Ezután még sikerült néhány kapást eltolni néhány beállóval odébb, valahogy nem az a kezdés volt az amiről álmodtam.Pali nyitotta a sort
Közben Pali is befutott és elindultunk felderíteni a hármas tavat. Arra indultunk a partról amerre tavaly csónakkal jártam, reméltem, hogy most is olyan halbőségben lesz részünk. Remélni persze sok mindent lehet, de az egyre melegebb  reggeli időben a halak nem mutatták magukat. A horgászhelyek sem voltak túlságosan bejáratva a környéken, látszott, hogy nem a legnépszerűbb részeken járunk. Valamit tudhattak a többiek, hiszen halat csak egy helyen láttam, két kapást sikerült is elszúrni majd újabb haltalan részek következtek. Az izgalmat csak Pali egy csukája jelentette ami hosszas küzdés után lelépett, ezen kívül halottnak tűnt a víz. Volt időm gondolkozni és rájöttem, hogy mennyire nem ismerem még ezt a tavat. Persze az is rögtön megfogalmazódott bennem, hogy csónak nélkül nem is fogunk szoros barátságot kötni, rengeteg időt vesztettünk a gyaloglással.Első halamFeladtuk ezt az útvonalat és visszamentünk az autókhoz, majd Palira bíztam a vezetést, ő sokkal többször járt már itt, hátha tudja a tuti. A második megállónk egy kis öbölben történt, itt hamar megkívánta egy sügér barátom gumihalát és ezzel megtört a jég. Erre nekem is válaszolnom kellett, beálltam a nádasba és nyerőnek gondolt helyre küldtem a férget. Persze csak akartam, sikerült túldobni és a szemközti parton landolt a csalim. Hoppá, nem is tudtam, hogy tudok ekkorát dobni 🙂 Egy pöccintéssel beugrattam a vízbe, majd robbant is a vízfelszín. Érezni nem éreztem semmit, de gondoltam ez kapás lehet és bevágtam. Hamar kiderült, hogy jól tettem és nekem is összejött az első hal.ViszlátKövetkező célpontunk az egyes tó volt, a hídnál terveztünk kezdeni, de itt gyerekek fürödtek és ennek megfelelően halak nyomát se találtuk. Néhány beálló után egyre több halat láttunk és elkezdtünk fogni is belőlük. Pali kedvenc gumihalát használta továbbra is én pedig egy férget wacky rig-en. Mindkettő sikeres volt, halak döntötték el ki melyiket szereti. Hamar észrevettük, hogy megy az adogatás, felváltva fogtuk a halakat. Amelyiknek nem kellett a gumihal, kellett neki a féreg és fordítva. Pali még behúzott egy extra csukát is, cserébe a legnagyobb sügér nekem jött. Erősen döntetlenre állt a meccs, amikor feleségem telefonált és mennem kellett. Jó kis nap volt, barátok között mindig repül az idő és még halat is fogtunk. Remélem nem ez volt az utolsó közös pecánk idén.

Szabó Zalán

A betörő és a gereblye

Posted on augusztus 10, 2013, under Horgásztörténetek.

PortréFura egy cím ez egy horgászblogon, de most úgy alakult, hogy mindkettőnek szerepe volt a pecában. Történt ugyanis, hogy kora reggeli horgászatot terveztem Kádártán, utóbbi időben jól fogtam a feketesügért, gondoltam meglovaglom a jó szériát és próbálok még szakítani belőlük. Egyedül voltam otthon, család anyósnál, este összepakoltam és korán lefeküdtem, hogy nyitásra már a tóparton lehessek. Amióta a gyerek megvan, pocsékul alszom és így hallottam meg, hogy nagy autóajtó csapkodás volt  a ház előtt. Kibotorkáltam és kinéztem a nyitott ablakon, igaz szemüveg nem volt rajtam, de így is láttam, hogy valaki veszettül rángatja a kerítést. Mégiscsak kellett a szemüveg, visszamentem érte, de mire újra pozícióba kerültem az illető eltűnt. Alvásról ilyenkor szó sem lehetett, talán az autó tetszett meg a tolvajjelöltnek, ez persze nem derült ki, de az biztos, hogy innentől térfigyelő kamerává alakultam és hajnalig sasoltam a környéket. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi mozgás nem volt már.
Ezzel a kis malőrrel viszont ugrott a korai peca, alvás nélkül nem akartam nekivágni és már már lemondtam az egészről. A kisördög azonban nyert és végül tízre a parton voltam, hiba lett volna kihagyni egy lehetőséget. Kánikulában öröm ilyenkor kezdeni a napot, mégcsak pakoltam ki az autóból, de már megizzadtam. Vasárnap lévén arra számítottam, hogy tele lesz a part, viszont alig láttam néhány autót. Ennek persze örültem és szokásommal ellentétben, most a sekély rész felé indultam el. Felszini csalikkal indítottam, de néhány rontott kapáson kívül nem sok mindent tudtam felmutatni, pedig az egyik feka háromszor is leszedte a csalimat, mindháromszor rontottam. Úgy tűnik ez a felszinizés nem megy nekem, meg vagyok átkozva vele.Feka
Halat akartam fogni és mivel már félúton jártam, felkerült a wacky rig és az utóbbi idők kedvenc csalija és nekivágtam. Meg is lett az eredménye, már az első helyen kapás és némi locsogás után kezemben tarthattam a nap első feketesügérét 🙂 Nem nagyon értettem, hogy miért üres a part, de élveztem, hogy tiszta pályán dobálhatok, rengeteg kapásom volt és ezzel fárasztásom is. Persze nem jött ki minden, ha megy a szekér akkor szoktam hagyni had ugráljanak a sügérek és ez viszont azzal jár, hogy halat is veszít az ember. Ezt azonban nem bántam, szeretem a látványos fárasztásokat, dolgozott bennem az adrenalin.
Van egy beálló amit stégnek talán nagyképűség lenne nevezni, itt a tulaj szépen karban tartja a partot, viszont minden apró ágat, gallyat két oldalt a vízbe helyezett, már egy egész szép akadót összehozott. Feltételezem ezt az apróhalak miatt csinálta, mindig van a környéken rengeteg. Itt történt, hogy megláttam egy szebb sügért úszni a vízfelszín közelében, természetesen repült is elé a hatalmas kukac amit annak rendje és módja szerint el is kapott. A fárasztás elég simának indult, majd amikor a part közelébe ért, megcélozta az ágas-bogas rettenetet. Nem adtam neki sok esélyt, simán visszafordítottam először, majd másodszor, majd harmadszor, de aztán új erőre kapott és egy nagy nekirugaszkodással belevetette magát az aljába, jó mélyen. Közben úgy feltekerte magát az ágakra, hogy mozdulni sem tudott.Mégegy
Ez remek, gondoltam, most mi legyen? Ha beszakítom akkor a halnak annyi, ez nem egy nyerő ötlet, valami mást kell kitalálni. Elkezdtem körbenézni, keresgélni és kiszúrtam egy hosszabb száraz ágat. Feszes zsinór mellett, egylábon ugrálva sikerült végül letörni a fáról, de túl rövid lett. Ezzel csak az ágak tetejét értem el… Nézegettem, hogy hogyan tudnék bemenni a vízbe, de gyorsan mélyült és lankás volt a talaj, inkább nem kockáztattam. Közben rájöttem, hogy mivel halam nem mozdul, nyugodtan letehetem a botom. Így is történt és immár szabadon körbe tudtam nézni. A közeli bódéban viszont találtam egy gereblyét, régi volt, rozsdás és görbe a nyele, viszont a célnak megfelelt. Ezzel már elértem a mélyebben fekvő ágakat is és nagy nehezen felhúztam a nagyobb darabokat is. Ekkor már halam is éledezett, gyorsan megfogtam a zsinórt, felhúztam és elkaptam a szájánál. Még mindig teljesen ki volt fáradva, nem ellenkezett és sikerült kiszabadítani. Rég örültem ennyire egy halnak.Bye-bye
Ezután a kaland után még folytatódott a forgatókönyv, fogtam talán hármat és elengedtem legalább ennyit, de nem bántam. Remek nap volt, sok akcióval, sok fárasztással. Hazafelé a kocsiban azonban némi hiányérzetem támadt, hiányzott a kihívás. Ismerem már annyira a vizet, hogy mindig tudok találni néhány halat amit még senki nem zargatott aznap és a már bevált csalikkal igen jó eséllyel kapásra is tudom bírni. Túl kiszámítható ez az apró tó, úgy érzem lassan talán ideje más vizek felé is kacsingatni.

Szabó Zalán

Ingyen pecáztam

Posted on július 28, 2013, under Horgásztörténetek.

ElsőBerényben van egy szabály mely szerint ha valaki hét kilógramm feletti pontyot vagy amurt fog, akkor aznap ingyen horgászott. Ebben a kis tóban nincsenek a környező természetes vizekről összelopott nagyhalak, csak az ami megúszta a halhúsra éhes horgászok rohamát és a nagy nyomás ellenére meg tudott nőni. Jelenleg a tórekord mindkét fajból 8-9kg között van valahol, idén többször is változott így nem vagyok teljesen naprakész. Lényeg a lényeg, nekem nagyon tetszik ez a szabály, ugyanis ad egy célt a horgászatnak és perspektívába is helyezi a kifogott halak méretét, tudni lehet, hogy mi számít jónak és mi átlagosnak. Természetesen szerettem volna én is fogni egy szebb halat a tó mércéjével nézve és szerencsére ez most össze is jött. Ennek a történetét olvashatjátok most 🙂EtetésEddig kizárólag feederbottal horgásztam itt, ezen változtattam most két okból is. Az egyik, hogy a feederbotos, etetőanyagos etetésre rengeteg apróhal rááll és azt gondolom, hogy ez zavarhatja a nagyobb halakat, ráadásul nem is feltétlen fér oda a csalihoz. A másik ok pedig az, hogy nyár van, kánikula van, a halak erősek és a horgászok pedig sokan vannak és sűrűn ülnek. Ilyen körülmények között nincs hely és lehetőség hosszas fárasztásokra és kell az erős szerelés ha nagyobb halra szeretnénk eséllyel pályázni. Ennek megfelelően leporoltam a pontyozó botjaimat és etetés gyanánt pedig egy rakétás verziót terveztem. Igaz ez is képez felhőt, hiszen a főtt magvak mellé némi “ragasztóanyag” is kell, hogy ne essen ki dobás közben az anyag egy része, de így is jóval darabosabb egy hagyományos etetőkosaras etetésnél. Az ólmos szerelésen pedig már csak egy pici PVA csomag kapott helyet ami megakadályozza a gubancolást és némi extra csalogatóhatással bír. Csalinak pedig egyik botra bojlit, másikra műanyag kukoricát tettem, ezen egész nap nem is változtattam.Új horgászhelyReggel korán értünk ki Fecóval a partra és vasárnap révén még tele volt a part az éjszakai horgászatot választó horgászokkal, alig találtunk helyet magunknak. Tudtam, hogy nem leszünk egyedül, de azért erre nem számítottam. Sebaj, ez van, ezt kell megoldani, rekordsebességgel raktam össze a cuccot és már repült a rakéta és az etetés a helyére, a nádfal elé közvetlenül. Kapásra se kellett sokat várni, hamar húzni kezdték a pontyok a csalit, pillanatok alatt ráálltak az etetésre. Szűk egy óra alatt már három kisebb pontyot fogtam, miközben a szomszédok semmit, ráadásul Fecónak is volt akciója. Jól indult a nap gondoltam, de hogy lesz ebből nagy hal?A halNem sokkal később észrevettem, hogy a tó egyik legnépszerűbb, legjobb helye megüresedett. A szigetek közötti csatornák itt futnak össze, itt mély a víz, itt szeretnek a halak talán a legjobban a tóban, és ennek megfelelően ez az egyik leghorgászottabb rész is. Gondoltam egy merészet és megbeszéltem Fecóval, hogy üljünk át. Hiába van ott nálunk a hal, ezek nagyrészt a “tesco-s méret”, nem nagyon bíztam a nagyobban, ráadásul azért ők se hülyék teljesen, észrevették, hogy horgásznak rájuk és lassult is a roham. Közben a szél is tovább erősödött, viharos erejűre váltott és oldalról támadott az új helyen. Ennek abban volt jelentősége, hogy képtelen voltam rakétával pontosan etetni, belőttem ugyan a maradékot, de ment mindenhová csak oda nem ahová akartam. Ezzel el is fogyott minden, maradt a PVA, nem lett nagy etetés.TaktikaA második kezdés viszont már nem indult jól, bár volt némi akcióm, de hamar lemaradtak a halak, ráadásul az egyik jobbnak tűnt, de mivel régen horgásztam már a pontyozó botjaimmal, nem voltam biztos benne, hogy mekkora lehetett. Így maradt a találgatás és a várakozás. Telt múlt az idő, lélekben már teljesen feladtam a napot, ugyanis alig történt valami, ha véletlenül volt egy kapásom akkor tuti lemaradt. Hiába variáltam a szereléken, valamiért nem találtam a megoldást. Aztán egyszer csak elfüstölt a bojlival szerelt bot és ismét komoly ellenállásba ütköztem. Lassan, óvatosan fárasztottam és ennek meg is lett az eredménye, nem sokkal később már a part mellett forgolódott halam. Azt tudtam, hogy ez már nem az átlag kategória, minimum négy-öt kilós lehet. Nem kockáztattam, hamar alátoltam a szákot és majdnem ez lett a vesztem, ugyanis alig akart beleférni, majdnem kifordult belőle. Azért sikerült beleügyeskedni, gyönyörű hal volt és egyelőre nem is vettem ki a vízből, Fecó elrohant a tógazdáért és egy mérlegért. A pontos súlya 7,1kg lett, sikerült átlépni azt a bizonyos küszöböt, meglett az áhított hal. Örömömet csak az árnyékolta be, hogy látszott, nem először került partra, szája is szét volt tépve és oldalán is sebesülések voltak.Ennyi voltEzzel egy csapásra megváltozott a kedvünk az unalmas és lassú napból egy emlékezetes lett. Az sem rontotta el, hogy nem sokkal később egy alig kisebb hal fordult le a horogról a part mellett. A kapásaim megvoltak, működött a taktika, egyedül a végszerelékkel volt némi probléma, de amikor nagyon kellett, akkor kitartott. Fecó is fogott halat, igaz nem ekkorákat és nem ennyit, de az élmény azért megvolt és este boldogan ültünk be az autóba és indultunk haza.

Szabó Zalán