A visszavágó

Posted on január 23, 2014, under Horgásztörténetek.

Csalival a szájábanKözel egy hónapot kellett várni a visszatérésre. A tározó vize közben tovább hűlt, benne voltunk az őszben és a halak már összeálltak, készültek a téli időszakra. A célhalak ismét a süllők voltak és bár a horgászat időpontját jó előre megbeszéltük, szerencsénk volt az időjárással, egy picit melegebb volt az átlagosnál és a szél is enyhe maradt. Tapasztalatom szerint a hideg évszakban eddig jobban tudtunk fogni a számunkra is kellemesebb napokon, persze az extrém dolgokat leszámítva, azokat nem próbáltuk.
A szokásos reggeli késés most elmaradt és időben tudtunk indulni a kikötőből. Az első tervezett megálló most nem jött be, bojlisok egy akadó közepébe állították a bójájukat. Az egy dolog, hogy messzebb volt a parttól, mint az engedélyezett kétszáz méteres távolság, de hogy pont sikerült egy víz alatti fába állítaniuk, innen gratulálok nekik, így garantáltan elzavarták a környékről a halat a zörgéssel. A közelben azért próbát tettünk és rögtön az első dobásra fogtam egy apró süllőt. Friss telepítésből származhatott, méret körülire tippeltem. Hamar tovább is álltunk innen, mert nem tartottuk valószínünek, hogy a közelben nagyobb hal is legyen, a piciket meg nem akartuk zaklatni.Egy szép süllőEgy másik akadós területet céloztunk meg, ezt a múltkori alkalommal kihagytuk és mindkettőnk céljában szerepelt, nem is volt messze így adta magát a megoldás. A súly leengedése után elkezdtük a gumikkal kitapogatni, hogy hol akad és hol nem. Hamar sikerült megtalálni és miután kipattintottam a csalimat még az esési fázisban hatalmas rávágást kaptam. Süllőm jó erőben volt, de az erős felszerelésemmel hamar megadásra kényszerítettem és beemeltük a csónakba. Szerencsésnek mondhattam magam, a horog mélyen a szájában volt, viszont alig fogott egy kevés bőrt a csontos részen. Ezután már szándékosan céloztuk ezt a területet és először Gergő kapott egy hasonló ütést, majd nálam is megismétlődött az előző eset. Nagyon jól indult a reggel, már négy süllőnél jártunk és még nem is telt el sok idő.Mélyen a csaliA folytatás persze ahogy sejteni lehet már egy picit lassabbra sikerült. Ezt a helyet eddigre már eléggé megzavartuk és bár a környéken még próbálkoztunk egy darabig, más beállással, más csalikkal, de a hely elcsendesedett. Közben a mederből, nyílt vizen is csipegetett a többi csónak, így elindultunk ebbe az irányba. Keresni kezdtük a halcsapatokat, nem időztünk egy helyen sokat, ugyanis hatalmas területen lehetett hal és inkább több helyre próbáltunk rá, mint hogy néhányat alaposan végignézzünk. Az egyik ilyen megállónál ismét kaptam egy ütést, majd a bevágás után igen jó ellenállást éreztem. A botom új volt, így nehéz megmondani a hal méretét, de mivel már túl voltam két másfél-két kilós süllőn, így olyan hármasra tippeltem látatlanban. Sajnos ez így is maradt, ugyanis mikor már közel volt a csónakhoz, sikerült kiráznia a csalit a szájából mielőtt megpillanthattuk volna. Ez persze benne van a pakliban, de szomorú voltam, hogy pont a nap hala lépett meg idő előtt.Ez egy jó napEkkorra már benne voltunk a napban és a kapások teljesen megszűntek, nemcsak nekünk, a többi csónakban is nagy volt a csend. Az idő remek volt, úgy gondoltam ha nem is fogunk már mást akkor is megérte jönni. Közben a keszegek is jól érezték magukat és több helyen rendszeresen mutatták magukat a felszinen. Ekkor jött az ötlet, nézzük meg a csapatok környékét, hátha a közelben lesznek a tüskéshátúak is. Az első banda nyugodtan lubickolhatott, viszont a második adag környékén furcsa ütéseket érzetem. Először arra gondoltam, hogy sűrűn állnak a halak és a hátukon kopog a jigfej, azonban a már sokadik ilyen dobásnál valamiért bevágtam. Legnagyobb meglepetésemre egy kiló körüli süllő akadt a horogra, ráadásul szabályosan, szájba. Akkor ezek kapások voltak, úgy tűnik jónéhány halat elbaltáztam 🙂 Nem sokkal később már a második hasonlót tereltem a csónakba, egyértelmű volt hogy egy csapatot találtunk ami épp a keszegeket riogatta. Barátomnak is sikerült fognia belőlük miután egy régi kedvenc csaliját tette a kapocsba. Hiába ettek a süllők, továbbra sem volt mindegy, hogy milyen és mekkora gumi volt feltéve. Miután ez a hely is elcsendesedett, a következő megálló már a kikötő volt. Közeledett a napnyugta, fogtunk bőven halat és kellemesen elfáradtunk. Soha rosszabb napot!

Szabó Zalán

Leave a Comment