Hohohohóóó

Posted on július 22, 2013, under Horgásztörténetek.

KádártaA feketesügér tökéletes sporthal. A legfontosabb talán, hogy még a kánikulában is megfogható nappal, a vízoszlop teljes magasságát bejárja és rengeteg féle módszerrel be lehet csapni, igazán változatos tud lenni a hogászata. A fárasztások nagyon látványosak, méretéhez képest erős  és látványos szaltói pedig hoznak egy kis extra izgalmat. Emellett a parton is jól bírja a fotózást és az oxigén hiányát, nem kell félni attól, hogy nem bírja ki azt a néhány percet.
Idei első Kádártai próbálkozásom alatt mindent bemutattak ami miatt ilyen népszerű ez a hal. Nem is emlékszem minden pillanatára, márcsak emlékképek, érzések maradtak amikre szivesen emlékszem. Igaz lassan indult be a szekér, a korai kapásokat elszúrtam, megtréfáltak a sügérek. Le is ültem reggelizni az egyik stégre, rendezni akartam a gondolataimat amikor a szomszéd stég mellett hatalmas fordulásokat láttam. Nem tudtam mi lehet, elindultam megnézni és egy felszini csalival próbálkoztam a stég mellett. Nem volt kapás, így elindultam a stégre és amint ráléptem az első lécre robbant a víz alattam. Sajnos nem láttam meg a tettest, gyorsan mélyre tört, jó eséllyel egy nagyobb csuka lehetett.Egyik feketesügérÉpp egy öböl halait figyeltem, két kisebb sügérrel szórakoztattuk egymást, nem akartak kötélnek állni. Ekkor befutott Balázs is, ő már túl volt egy halon és rögtön észrevett egy nagyobbat ami beúszott egy kicsi sziget mellé. Átengedte a dobást nekem és már repült is a csali. Azonnal megtámadta és ült az akasztás és megindult a fárasztás. Halam azonban ismerte a terepet, rögtön elindult a sziget körül és rátekerte a zsinórt. Vicces volt, ahogy próbáltam visszafordítani, amint közeledett vissza a parthoz, újra erőre kapott és lehúzott jópár méter zsinórt. Hamar rájöttem, hogy ez így nem fog menni, sose fogom körben visszavezetni és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék bemenni a vízbe. A zsinór azonban eddig bírta, valami elvágta és újabb halat vesztettem.Telepítés volt...A következő öböl egyik sarkán Balázs két szép halat is látott, felszini csalikkal próbálta meg becsapni őket. Mivel itt nem fértünk el ketten, átmentem az öböl másik sarkára és itt kerestem a sügéreket. A szikla mellé dobtam ahol a halat sejtettem és igazam lett. Nagy lendülettel úszott ki a rejtekéből és rávetette magát a féregre. Izgalmamban azonban korán vágtam be, kikaptam a szájából és a víz felett repült a csali felém. A feka azonban nem állt meg, nagyobb sebességre kapcsolt és a víz alatt követte a kiszemelt áldozatát és amint visszaesett a vízbe rögtön lecsapott rá. Micsoda kapás, másodszorra már én sem hibáztam és indult a fárasztás. Minden trükköt bevetett, nagyokat ugrált, rázta a fejét, de most jól akadt a horog, nem volt esélye és nemsokára már a kezembe vettem. Percekig a látottak hatása alatt voltam, ezekért a pillanatokért érdemes a feketsügérekre horgászni.Másik fekaA folytatás nem maradt el, ezen a helyen még két sügért fogtam, sorba jöttek és szerencsére Balázs felszini csalijaival szemben az én jigemet, illetve férgemet választották és újabb élvezetes fárasztásokban volt részem. Ezt egyszerűen nem lehet megunni 🙂 Visszafelé azért barátom is belátta, hogy ezen a napon a gumiké a főszerep és kivarázsolt ő is egyet.  A halőrháznál még leültünk egy beszélgetni, meg ittunk egy üdítőt. A szép fogások mellett azért nem lehetett nem észrevenni, hogy kevesebb sügér van már a tóban, mint előző évben és Balázs is megerősítette ezt. Jónéhány korábban tuti haltartóhely állt üresen. Sajnos az egyesület nem becsüli meg azt amilye van, már odáig fajult a helyzet, hogy egyesek tartálykocsival jönnek és anyaállatokat fognak és visznek kedvenc tavukba. Ennyiért máshol ilyen halakhoz nem tudnak jutni… Viszlát!
Miután Balázs elköszönt én még elsétáltam a sekély részhez, erre mindenképp kiváncsi voltam. Érdemes volt, ugyanis hamar találtam egy szép sügért amely remek erőben volt. Egy tiszta terepen akasztottam meg, azonban ő is ismerte a környéket és körbeúszta a stéget és a másik oldalon lévő víz alatti fákat célozta meg. Próbáltam megállítani, ezzel csak annyit értem el, hogy kipattant a szájából a horog. Egy kisebb sügérrel még vigasztalódtam a következő állásnál és utána úgy döntöttem, hogy elég volt. Rég pecáztam ilyen jót, el is fáradtam és az élmény is megvolt. Még visszajövök 🙂

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top