Egy kuka nap

Posted on június 21, 2013, under Horgásztörténetek.

Első pontyAz idén hirtelen jött a nyár, egyik napról a másikra igencsak meleg lett. A meteorológia pedig vasárnapra kifejezetten fülledt, gomolyfelhős időszakot jósolt, tipikusan ez az az idő amikor leggyakrabban betlizni szoktam. Persze ez nem riasztott vissza, ha van egy kis szabadidő horgászni kell menni, a meglepetés bármikor benne van a pakliban. Emellett két barátom is jelezte, hogy szivesen pecáznának egyet Berényben, úgyhogy hamar eldőlt, hogy pontyozás lesz a dologból.
Délelőtt volt még egy kis elintézni valóm, így a nap közepére értem csak ki. A helyválasztást hosszas egyeztetés előzte meg, András és Szecsi is a megbeszélt helyen kezdett, azonban a várt siker elmaradt, alig fogtak valamit és már a költözésen gondolkoztak. A helyzetet nehezítette, hogy igencsak tömeg volt a parton, erre azért nem számítottam, így csak a néhány megmaradt beállót lehetett választani. Egy szakasz viszont épp felszabadult, pakolni kezdtek a hal nélkül maradt pecások és úgy döntöttünk, hogy megszálljuk a helyet. Én friss érkezőként, barátaim pedig átköltöztek, így ez a partoldal ismét végig foglalt lett.Horgászhelyem
Szerencsére otthon már megkötöttem a szerelékeket, etetőanyag is be volt keverve, villámgyorsan repült be a feederes cucc. Várakozni nem is kellett szinte semmit, egy apró vörösszárnyú ragadta el a pinkivel megrakott horgot. A következő dobásnál pedig újabb kapás és egy kisebb ponty húzta el a spiccet. Megy ez gondoltam, remekül indult a nap. Persze az örömöm korai volt, utána már csak a kis keszegek zaklattak, komolyabb hal nem akadt. Nem estem kétségbe, emeltem a téten és kenyér került a horogra. A változás csak annyi lett, hogy most kevesebb hal akadt meg, de továbbra is az apróságok zaklattak.Potyka
Úgy tűnt ha nem akarok folyamatosan dobálni, valami tartósabb csali kell, ilyen pedig csak a már tavasszal bevált műanyag kukorica volt nálam. Sokáig nem is vártam vele, egy gyors szerelékcserével megoldottam a dolgot, így már volt időm nézelődni. Ezt már nem vették fel a vörösök, nyugodtan telt az idő. Körülöttem persze senki nem fogott semmit, mindenki csak pihegett az árnyékban. A tógazda körbejárt és megerősítette a gyanúm, más részeken sem kapkodják a halat. Reggel volt egy kicsit pörgősebb időszak, azóta nagy a csend.
Ez persze nem meglepő, én is úgy gondolkoztam, hogy majd az esti enyhülés hozza meg a halakat, addig meg lehet beszélgetni. Már épp indultam volna amikor botom spicce megelőzőtt és még a nyeletőfék is felzizzent az erős húzásban. Maradtam mégis egy picit és egy rövid fárasztás után szákolhattam egy szép pontyot. Ha nem is gyakran, de rendszeresen kapásom volt ezután és jöttek a bajszosok. Persze mentek is, volt hogy szomszédoltam és jelentős késéssel érkeztem a bothoz, majd bevágás után az előkémmel angolosan távoztak. Nem értettem teljesen, de valószínűleg a nád felé vették az irányt és a vékony előke nem bírta a strapát.Már a szákban
Önbizalmam ekkor már az egekben járt, hiszen András egyetlen pontya volt a teljes partoldal teljesítménye az én három megszákolt egyedem mellett, így úgy éreztem, hogy valamit nagyon eltaláltam. Közben barátaim megunták a kapástalanságot, ráadásul szépen le is sültek és csomagolni kezdtek. Egy dolgot rontottak csak el, a szerencsémet is magukkal vitték ugyanis innentől mintha elvágták volna. Még több óra volt napnyugtáig, de már alig volt akció, az is csak a kisebb halaktól érkezett. Számomra teljesen meglepő módon estére nem indultak el a halak, így napnyugta előtt fél órával én is pakoltam. Azt sajnos nem tudtam meg, hogy egyszerűen csak elvonultak máshová, vagy pedig még jobban leálltak, ugyanis a néhány kitartó pecásnál is kevés mozgás volt. Számítottam rá, hogy nem lesz egy könnyű nap és a többiek eredményeivel összehasonlítva mindenképp a jobbak között voltam, így elégedetten távoztam.  Persze lesz ez még jobb is, biztos vagyok benne 🙂

Szabó Zalán

Leave a Comment


  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top