Amikor nem megy…

Posted on április 23, 2013, under Horgásztörténetek.

 A tavasz úgy telt el, hogy egyik barátom folyamatosan küldözgette a délegyházi fogásairól a képeket. Sokszor volt kinnt, sokat is fogott és nemcsak kicsiket. Ilyenkor minden nagyon egyszerűnek tűnik, ha folyamatosan a kiemelkedő fogásokat hallja az ember. Persze hiába mondta Pali, hogy keményedik a pálya, egyre nehezebb őket fogni, de azért így is mindig megfogta a maga halát. Végre én is kijutottam egyet pergetni, nem mondom, elég nagy várakozásokkal érkeztem a partra. Hamar felcsendült egy flex összetéveszthetetlen hangja a távolban, tudtam jó helyen járok, ez hozzátartozik a helyi idillhez. A kellemes koranyári időjárás sokakat kicsalt a tóhoz, a hétvégi házak megtelltek, szorgosan dolgoztak a ház körül, miközben a pontyozó zsinórok áztak a vízben. Persze a pergetőhorgászok is képviselték magukat, partról és csónakból is próbálkoztak jópáran.
Az egyes tavon kezdtem, meg akartam nézni az itteni kedvenc helyeimet. Az első hal amit megpillantottam épp a fészkét tisztogatta a part mellett és ez már baljós jelnek bizonyult. Fészket őrző halat a szakirodalom szerint nagyon könnyű megfogni, nekem még sose sikerült, de nem is ez volt a célom. Gyorsan tudtam haladni, ugyanis több hely foglalt volt, ráadásul rengeteg hordalékot lebegett a víz szélén, állandóan felakadt a zsinórra. A halak amikkel találkoztam teljesen inaktívak voltak, a csobbanásra általában megijedtek és eszük ágában sem volt egyik csali után se mozdulni. Közben már dél elmúlt, nem tudtam korán jönni, biztos szétdobálták már a pályát, ideje volt kevésbé népszerű részek után nézni. Pali telefonos navigálásával sikerült általam még sosem látott részekre eljutni, de itt is hasonló volt a helyzet. A sekély vízben azért nagy nehezen összekapartam egy kapást jig-re, de szokás szerint meg sem akadt. Ekkor jött a dilemma, tudtam ha tovább eröltetem a jiget akkor lesznek még kapásaim, de a múltbeli tapasztalatok alapján sok el is fog menni. A másik lehetőség pedig, hogy általam még kevésbé ismert, új technikákat próbálgatok. Ez utóbbi mellett döntöttem, a víz felszine közelében cirkáló halakra olyan csalit kerestem ami ott marad és nem süllyed a fenékre a jigekkel, gumikkal szemben. Kikotortam a dobozomból egy még sose használt vékony jerk csalit és ez került a kapocsba. Ez már komolyabb érdeklődést váltott ki, de az első kapás olyan finom volt, hogy épp csak megbökte a csalit a szájával a sügér, erre egyszerűen nem lehetett bevágni. Addig ügyeskedtem amíg végül az egyikük kötélnek állt és kicsit határozottabban nyúlt a műhalhoz. A bevágás jól ült és rövid fárasztás után kezembe fogtam az idei első feketesügéremet. Örültem neki nagyon és lelkesen folytattam a dobálást. Az eredmények jöttek volna továbbra is ha tapasztaltabb vagyok a módszerben, ugyanis nem vettem észre időben a kapásokat. Ekkor már egy laposabb részre értem és nem láttam rá a csalira ez okozta a problémát. Ha feszes volt a zsinór végig, akkor nem mozgott megfelelően a csali, ha pedig belazult nem vettem észre a kapást, csak ha már késő volt. Ezen a jövőben még dolgoznom kell, ez nem volt vitás.Míg csiszolgattam a technikámat egyszercsak csobogásra lettem figyelmes, valaki halat fárasztott. Aztán újra és újra lejátszódott a történet, fel is keltette az érdeklődésemet. A srác egy felszíni csalival sorban fogta a sügéreket, igaz az apraját, de akkor is jól szórakozott. Beszélgetni kezdtünk és olyannyira nem titkolt semmit, hogy még a nyerő csaliból is kölcsönadott egyet, igaz más színben. Ez egy tarka változat volt, ennek megfelelően nem is volt olyan népszerű, csak egy kapást sikerült vele kicsikarni. Amikor pedig egy apró bugyli is felfigyelt rá, inkább visszaadtam a méregdrága japán csodát és maradtam a sajátjaimnál. Persze ezek már nem érdekelték annyira a halakat így inkább csak beszélgettem.
Ekkora már benne voltunk a délutánban, a nyerő hely elcsendesedett, ideje volt tovább állni. Közben a szél is erősödött, a felhők is gyülekezni kezdtek és hiába néztünk új helyek után nem találtuk a halakat. Miklós el is köszönt, én pedig egyedül folytattam. Az eredmény csak nem akart jönni, így inkább kerestem egy olyan stéget ahol kevésbé látszottak a helyi viszonyok és élveztem a naplementét. Néha még dobtam párat, de hamar pakoltam és hullafáradtan ültem be az autómba. Nem ilyen pecáról álmodtam amikor reggel elindultam, viszont a realitás az volt, hogy a többség vagy nem fogott semmit, vagy csak néhány sügért. A néhány ügyesebb horgász viszont akik eltalálták a halak izlését így is szép mennyiséget tudtak fogni.

 Szabó Zalán

One Reply to "Amikor nem megy…"

gravatar

Hernyák Aurél  on április 25, 2013

Van ez így, Zalán, komoly nyomás van ott a halakon. Lényeg, hogy becsaptál legalább egyet közülük.:) Nem lehet mindig tórekordot fogni… 🙂

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top