Daiwa Generation Black Shad Caster: A tripla meglepetés

Posted on május 2, 2013, under Bemutatók.

Emlékszem még amikor felkerültek a Daiwa oldalára a 2012-es új termékek, rögtön kiszúrtam magamnak ezt a gumihalas pálcát. 2.06m hosszával és 5-12gramm dobósúlyával ideálisnak tűnt arra, hogy eddigi könnyűpergető botomat lecseréljem. Egy picit hosszabbat és erősebbet szerettem volna az 1,8m-es és 2-8g-s Berkley Pulsenál és a katalógus alapján ez tűnt a tökéletes megoldásnak. Bár látatlanban nem szeretek botot venni, de közben egy barátom pedig pont meg szerette volna venni a kis Pulse-t, így beleugrottam a cserébe és megrendeltem a vágyott darabot.
Az első meglepetés akkor ért amikor megjött a pálca, kiderült ugyanis, hogy ez egy jóval erősebb bot és 5-25g a dobósúlya, illetve szerepel még rajta az 3/16-1 oz is, ami már több, mint 28g. Ráadásul ez nem a szokásos eltúlzott számadat, hanem valódi, tehát reális dobósúly. Teljesen más volt, mint amit szerettem volna és megindult a gondolkodás, hogy mi legyen. Eladjam újonnan vagy kipróbáljam aztán meglátjuk, ez volt a dilemma tárgya. Miután nem volt ekkor tartalék botom, inkább a próba mellett döntöttem és a tavalyi szezont szinte kizárólag ezzel a bottal horgásztam végig.
Hossz: 2,06m
Dobósúly: 5-25g
Akció: nagyon gyors (Extra-Fast)
Önsúly: 130g
Tagok száma: 2
Szállítási hossz: 107cm
Gyűrűk: Pac Bay Minima
Blank anyaga: HVF Carbon
A bot külső megjelenése konzervatív, semmi rikító szín, szimplán fekete az egész és a feliratok is teljesen diszkrétek. A nyél és orsótartó kialakításon azért látszik a japán befolyás és a mai trendek. Eva osztott markolatot kapott és az orsótartó a Daiwának a saját fejlesztése. Nekem nagyon tetszik kívülről a bot, szeretem az ilyen stílusú pálcákat és biztos vagyok benne, hogy sokan hasonlóan gondolkoznak.
A bevezető után viszont jöjjön a lényeg, hogy hogyan teljesít, mit tud a Shad Caster. Az első szempont az ergonómia amiről írni szeretnék, mert fontosnak találom a részleteket megemlíteni. Az orsótartó egy picit “púpos” és adja magát, hogy itt fogjuk meg a botot. Az azonban rögtön feltűnik, hogy egy kis méretű orsóval bár nagyon kényelmes a fogás, egy picit fejnehéz. Ez véleményem szerint szándékos, ugyanis a dobásban ez segít néhány métert nyerni, míg csalivezetésnél érdemes egy picit feljebb fogni. Itt már tökéletes az egyensúly és szerintem ezért hagyták meg felette egyenesre és nem elvékonyodóra az Evát, hogy itt legyen a kezünk horgászatkor. Ez nem egy szokványos megoldás, én hamar megszoktam ezt és egyeltalán nem zavart, igaz nem az első bot amit így használtam.
A következő kérdés az elérhető dobástávolság. Az előbb említett tényező mellett még a gyűrűzést kell megemlíteni. A Pac Bay Minima gyűrű nem a szokásos kerámiából hanem valamilyen ötvözetből készül. Ennek két lényeges hatása van, egyrészt nem annyira kemény, mint a legjobb minőségű SIC gyűrű, illetve sokkal könnyebb a kerámiánál, ezért nagyobb átmérőt lehet használni anélkül, hogy rontaná a blank akcióját. Az előnyei a gyűrűknek egyértelműek, ugyanis lényegesen nagyobb átmérővel rendelkeznek ugyanakkora súly mellett, mint a legtöbb kerámiagyűrűs botnál ezáltal ki lehet dobni velük a világból. A dobástávot ugyan nem mértem, nem szokásom, de a korábbi hasonló botjaimhoz képest biztosan nagyobbat dobok vele, emellett télen nehezebben fagynak be a gyűrűk, ez még külön bónusz. A tartósság kérdése engem is foglalkoztatott, anno a neten körülnéztem, hogy mi az általános vélemény. Ugyan sokan féltek attól, hogy idő előtt berágódik, ennek ellenére egyetlen negatív kritikát sem találtam, illetve konkrét esetet sem ahol pórul járt volna az illető. Cserébe viszont van egy réteg akik nagyon szeretik és csak ilyen gyűrűvel szerelt botokat használnak. Ami biztos, hogy nálam a szezon után már látszanak a kopás nyomai és hullámos a spiccgyűrű felülete. A zsinórt még nem kezdte ki, de a jövőre nézve nem túl bíztató a helyzet. Ez lett a második meglepetés, bíztam pedig nagyon, hogy bírni fogja.
A pálca akciója hozza a gumihalas botoktól elvárhatót, nagyon gyors és gerinces darab. Érzékenységben is teljesen rendben van, azonban a tömegből nem ezzel tűnik ki, sokkal inkább azzal ahogy fárasztás közben viselkedik. A merevség ellenére a spicc rész még relatív rugalmas és utána a blank is fokozatosan keményedik fel. Nehéz ezt leírni, de nagyon szépen elnyeli a halak fejrázásait, kirohanásait és nagyon kevés halat vesztettem vele. Szóval szerintem jól eltalálták azt a középutat ami az érzékenység és a fárasztási élmény között van, elég kemény a csalivezetéshez és kapás érzékeléséhez, de nem túl durva a fárasztásokhoz. Persze ez ne tévesszen meg senkit, erő van benne bőven, hatos vízből egy kettes süllőt simán fel lehet húzni vele fék nélkül, úgy hogy esélye se legyen a halnak.
A szezon alatt elsősorban feketesügérre horgásztam vele, ezzel van a legtöbb tapasztalatom, de azért kipróbáltam csapósügérre és süllőre is. A neve is jelzi, hogy ez egy gumis pálca és én is ennek megfelelően szoknyás és hagyományos jigekkel használtam elsősorban. Ezekre tökéletesen alkalmas, tehát nem csak marketingfogás a felirat. Persze felkerült azért néhány wobbler is, mégha nem is ideális ehhez a módszerhez, simán használható ha nincs másik bot nálunk.
Talán az eddigiekből kiderült, hogy a harmadik meglepetés nálam a bot teljesítménye volt. Először amikor kézbevettem akkor egyértelműen csalódtam benne, kicsit fejnehéznek tűnt, nem ezt a dobósúly tartományt vártam, így jelentős hátránnyal indult. Szezon közben ahogy használtam fokozatosan megkedveltem és most már kifejezetten jó botnak tartom. Nem tartozik az olcsó botok közé és a gyűrűzés gyengesége miatt szerintem tömegcikké biztosan nem válik nálunk. Ettől függetlenül ha valaki egy rövid gumis pálcát keres ami az itthon leggyakrabban alkalmazott csali és jigméretekhez alkalmas, mindenképp érdemes ezt a botot is megnéznie. Persze egy esetleges spiccgyűrű cserét mindenképp érdemes belekalkulálni, más is járhat hozzám hasonlóan.

Szabó Zalán

7 hozzászólás to "Daiwa Generation Black Shad Caster: A tripla meglepetés"

gravatar

Hernyák Aurél  on május 7, 2013

Örülök, hogy összességében tetszik a bot. Nekem is van egy ilyen, sajátom ráadásul, régóta nyúzom. A spiccgyűrűről ledarálta a festéket a fonott ennyi idő alatt, azt látom, a hullámosodást még nem tűnt fel, de megnézem ezek után. Használd egészséggel, fogjál vele sok halat, és élj a hosszú garanciával, ha kell! 😉

gravatar

Zalan  on május 10, 2013

Szia Aurél,
úgy érzem, hogy kicsit félreérthetően fogalmaztam. Nekem az is berágódás, hogyha a gyűrű felületére egy relatív puha anyagot (itt festék) visznek fel és az kopik meg. Olyan felületre ami folyamatos surlódásnak van kitéve szerintem hiba ilyet tenni, tehát vagy anyagában vagy sehogy sem kéne szinezni. A hullámosodást pedig úgy értem, hogyha végighúzom az ujjam a gyűrű felületén akkor érzem, hogy nem sima. Egyelőre a fonott zsinórt nem tette tönkre ez a hiba ezért is hezitálok egyelőre, hogy mi legyen. Ügye így a zsinór garantáltan gyorsabban kopik, mint egy teljesen sima gyűrűn, ráadásul a már meglévő kopás helyein fut a legtöbbször a zsinór, így kevésbé oszlik el a terhelés. Garanciának nincs értelme, mert ott az eredeti állapotot állítanák vissza ami hamar megváltozna ismét. Tehát vagy együttélek vele amíg észreveszem, hogy gyengül a zsinór, vagy pedig egy más tipusú gyűrűt rakatok fel. Ezt majd a jövő eldönti.
Üdv
Zalán

gravatar

korsik  on március 7, 2015

Szia, mi lett a gyűrűmizéria vége?

gravatar

Zalan  on március 7, 2015

Szia! Végül megváltam a bottól.

gravatar

korsik  on március 8, 2015

A gyűrűk miatt?

gravatar

Zalan  on március 9, 2015

Kétségtelen, hogy közrejátszott, de nem ez volt az egyetlen ok. Hasonló erőséggel már volt botom és szélesíteni szerettem volna a dobósúly tartományt amit tudok használni. Emellett nem szeretem ha feleslegesen állnak itthon a pálcák ezért megváltam tőle. Ettől függetlenül továbbra is ugyanazt gondolom róla, mint amit korábban is írtam.

gravatar

korsik  on március 10, 2015

köszönöm a választ!

Leave a Comment


  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top