A nagy “süllőm” esete

Posted on július 27, 2012, under Horgásztörténetek.

Parti sügérhorgászatok alatt számtalanszor megállapítottam, hogy az adott helyen mennyivel egyszerűbb dolgom lenne csónakból, mennyivel hatékonyabban lehetett volna meghorgászni az adott terepet és mindig azt képzeltem, hogy sokkal tobbet tudnék fogni. Csónakot persze nem egyszerű szerezni, hisz Kádártán már a tó méretéből adódóan tilos a használata, míg Délegyházán pedig nincs lehetőség a bérlésre, így csak egy helyi horgász segítségével van lehetőség kievezni. Aurél barátom már egy ideje űzte ezt a sportot, többször kijutott az áhított vízre és igen szép fogásokkal büszkélkedett. Következő kalandjára azonban engem is meghívott, így kipróbálhattam élesben, hogy mit tudok ideális körülmények között.
Persze ezek a körülmények nem voltak teljesen ideálisak, ugyanis egy frontos időt sikerült kifogni amikor tapasztalatom szerint igencsak meg kell szenvedni minden halért. Ettől függetlenül persze nagy volt a várakozás, ilyen alkalmat nem lett volna érdemes kihagyni. Délben már Aurél munkahelye előtt parkoltam és miután bepakolt, irány a tó ahol Laci várt minket. Gyorsan csónakba szálltunk és már eveztünk is kifelé. Erre az alkalomra sok kisérletezést nem tervzetem, elhoztam az összes szoknyás jigemet a megfelelő trailerekkel. Egyéb csalikat csak a biztonság kedvéért tettem be, hátha a többiek sikerén felbuzdúlva váltani szeretnék.
Elsőnek a kisebb csalikkal kezdtem, mindenképpen szerettem volna ha a méret helyett a mennyiség játszik szerepet, folyamatos akciókra vágytam. Emellett egy szebb csapóban is reménykedtem, de ez már csak hab lett volna a tortán. Ezek persze a tervek voltak, a valóság mindig más és ezúttal sem történt ez másképp. Az első kapás relatív hamar megjött, azonban hamar kiderült, hogy a halak inkább csak csipegetnek és minden kapást meg kellett becsülni. A felerősödő szél miatt pedig hamar a súlyosabb jigekre kellett váltani, mert egyszerűen képtelen voltam pontosan dobni és normálisan vezetni csalim.
Laci vitte a prímet a csapatban, ha lassan is, de beindult neki a halfogás, kedvenc gumijával és texas riggel próbálkozott. Én sem voltam túlságosan lemaradva a jigekkel, cserébe viszont Aurélnak nem igazán ment. Felszini csalikat preferálta, de nem ez a nap volt az amikor feljöttek értük a halak és kénytelen volt ő is gumikra váltani. Ezzel csak egy bökkenő volt, egy új orsót tesztelt amire egy nyúlós monofilt tudott csak felrakni, ez ugyan az eredeti tervéhez passzolt, de a kontaktcsalikhoz már tökéletesen használhatatlan volt. A legtöbb kapásra csak késve tudott reagálni, illetve biztos vagyok benne, hogy jópárat észre sem vett. Elsősorban a kisebb, 20-30cm-es fekákat fogtuk, változatosságnak csak egy bő méretes csuka jelentkezett be, de a csónak mellett egy szaltó után távozott.
Sorban haladtunk újabb igéretes helyek után kutatva, míg Laci akasztott egy szebb halat és nagy rutinnal terelete a csónak mellé. Ezt már megmértük 39cm volt farok nélkül és úgy tűnt ezzel elviszi a nap hala díjat. Ezután viszont a szél tovább erősödött és próbáltunk árnyékosabb vizek felé evezni. Egy sekély részen haladtunk ahol a vízben mozgást láttam és felkiáltottam: Ott egy süllő! Persze ahogy továbbúszott a hal, hamar rájöttem, hogy tévedtem és egy kivételesen nagy feka volt. Felkaptam botom és már repült is a jig az orra elé amire rámozdult. Nem voltam teljesen biztos a kapásban, de bevágtam és szerencsém volt. A hal megugrott és mivel a környéken nem volt semmi akadó, a csónak által biztosított árnyékba menekült. Lazítottam a féken, hogy had menjen, fáradjon a víz alatt. Ekkor elkezdődött az adok kapok játék, időnként közelebbhúztam, majd megint elvitt egy adag zsinórt. A csónak alól azért csak kijött és próbáltam folyamatosan a felszín alatt tartani, nehogy ugorjon. Ez sikerült is és márcsak azt kellett kitalálni, hogy hogyan vegyük ki. Rövid pórázon magamhoz húzva jó eséllyel dob egy szaltót, ezt nem szerettem volna, ezért jónéhány kör után Laci elé húztam és megkértem, hogy kapja el. Sikerrel jártunk és csak bámultuk a nagy halat. Élőben még egyikünk sem látott ekkorát, gyorsan előkerült a mérleg és a mérőszalag is. Farok nélkül 45cm, azzal együtt 51cm és 1,92kg-ot nyomott.
Nagyon örültem a halnak, innentől már a további fogások sem annyira érdekeltek, inkább csak az örömpeca maradt. Jópár halat vesztettem az ugrások miatt, de nem zavart, a délután végére meglett eddigi legnagyobb sügérem és mellé kb 10 másik kisebb. Ez mennyiségben és méretben is felülmúlta az eddigi parti fogásaimat, ráadásul egy olyan napon amikor kevésbé evett a hal. Bár lehet csak szerencsém volt, de lassan kezdem érteni a “Fekát mindenki tud fogni” jellegű cikkeket amik eddig roppant mód zavartak, ugyanis a frekventált és agyondobált helyeken azért ez nagyon nem így van. Remélem nem ez volt az utolsó ilyen kalandom és köszi srácok a lehetőséget, soha rosszabbat! 🙂

Szabó Zalán

5 hozzászólás to "A nagy “süllőm” esete"

gravatar

victor07  on július 30, 2012

Gratulálok igazán szép feka!

gravatar

Zalan  on július 31, 2012

Köszi Viktor!

gravatar

Aurel  on augusztus 2, 2012

Gratulálok itt is, Zalán! Ez a nagy hal meg jobbára helyzetfelismerésednek, gyors reakciódnak, meg a türelmes fárasztásnak köszönhető. Szóval jól csináltad! 🙂 Legközelebb is szólok, és felkészülök minden eshetőségre. Aki velem jön horgászni, az tudja, hogy így is, úgyis front lesz, csak én reménykedem mindig másban….. 🙂

gravatar

Zalan  on augusztus 2, 2012

Köszi Aurél! A fárasztással azért szerencsém is volt, csónakban már kiesett a szájából a jig. Persze néha lehet nekem is szerencsém 🙂 A frontot én szeretem, szóval mehetünk legközelebb is.

gravatar

AzHofi  on október 21, 2012

Fekát mindenki tud fogni 🙂

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top