Kádártai helyzet

Posted on május 22, 2012, under Horgásztörténetek.

Év elején nagy felháborodást keltett pergető körökben amikor megjelent az ezévi kádártai horgászrend. Ahelyett, hogy visszaállították volna a feketesügérre az elviteli tilalmat, tovább enyhítettek rajta. Olyan véleményeket is hallottam amelyeket nem szivesen írtam volna le, de az biztos, hogy ezen halfaj kedvelői, köztük én sem örültem igazán az új szabályoknak. Kevés helyen található hazánkban ez a halfaj, jó lenne vigyázni rájuk. Azt én sem tudtam, hogy hosszabb távon ennek a döntésnek milyen hatása lesz az állományra, de azt igen, hogy mielőtt teljesen lerabolják a tavat, akartam még egy jót horgászni itt. Májusban szabadultak a ragadozók és a második hétvégére sikerült szabaddá tennem magam és ellátogatni ide.
Korai kelés után nyitásra már a tónál voltam és a napijegy megváltása után elkezdtem a szokásos körömet a víz körül. Az első néhány beállónál halra utaló jelet sem láttam, ez egy picit zavart, reméltem a közelgő hidegfront nem teszi tönkre teljesen a napot. Ahogy haladtam tovább a stégeken, nem tartott sokáig míg halat találtam, azonban ezek vagy íváshoz készülődtek vagy már a fészket őrizték. Ezelőtt még sosem próbálkoztam ilyenkor, érdekelt, hogy hogyan reagálnak a csalira. Amerikai fórumokról az az info jött át, hogy ilyenkor nagyon könnyű megfogni őket én azonban ezt egyeltalán nem tapasztaltam, a szokásos csalijaimat nagy ívben kikerülték. Nekiálltam variálni, jóval több változatot kipróbáltam, mint szoktam, de eredmény nélkül.
Két lehetőségem volt, vagy elővenni a B tervnek hozott süllőző gumikat vagy keresni olyan halat ami nem az ívással vagy a fészekkel van elfoglalva. Az utóbbi mellett döntöttem és folytattam körutamat, végigjártam a korábban halat tartó helyeket. Persze kapás az nem akaródzott jönni és odáig fajult a helyzet, hogy akkor is dobtam a csalit a szokott helyre ha nem láttam ott a halat. Utólag kiderült, hogy ez jó ötletnek bizonyult, ugyanis egyszer a jigemet a semmiből előrontó feka kapta el nagyon hevesen. A bevágás ült és megkezdődött a fárasztás aminek egy kényes pontja volt, mégpedig a hal kiemelése. Ezen a helyen magasabb volt a part, nem értem le a vízhez, így a kiemeléshez néhány fán és bokron át kellett jutnom. Persze ez nem ment olyan könnyen, de szerencsém volt, a kontaktus végig megmaradt és hiába dobálta a szaltókat, horgom jól akadt és nem tudott menekülni. Gyönyörű 38cm-es példány volt, jól küzdött, ezért már érdemes volt eljönni.
Persze ezután már hamar kiderült, hogy nem ez lesz életem napja a tavon, mindenhol csak ívó vagy fészket örző halakat láttam, így inkább csalikat teszteltem és reménykedtem a szerencsémben. A délegyházán látott jerkelést gyakoroltam, erre sikerült egy kapást kicsikarnom egy kisebb példánytól, de izgalmamban elügyetlenkedtem. Ezután még a drop-shot technikát erőltettem, igaz a fekák elkerültek de egy szép csapósügér azért bejelentkezett. Persze nem volt egyedül, de társai jóval kisebbek voltak és a zsinóron lévő csomó jobban érdekelte őket, mint csalim.
Ezzel a fogással véget is ért a nap, márcsak a halőrt kérdeztem ki a változásokról és ezek hátteréről. Megnyugodtam olyan szempontból, hogy egyes hírekkel ellentétben nem vált főellenséggé a feketesügér a tavon, egyszerűen arról van csak szó, hogy azt gondolják, hogy sok van és nem lesz belőle gond ha néhányat elvisznek. Persze ha a vezetőség egyszer elmenne a Délegyházi tavakhoz és körbejárna, láthatná, hogy ott mennyivel több hal van és hogy ott az ívás mennyire sikeres minden évben. Bár tény, hogy Kádártán is vannak apró példányok, de arányaiban nagyon kevés, meggyőződésem, hogyha tovább csappan az állomány, nem fog tudni a várt sebességgel regenerálódni, akkor sem ha újra megtiltják az elvitelét. Egy dolgot hallottam még ami viszont nagyon pozitív volt, gondolkoznak azon, hogy süllőre a jövőben csak pergetve lehet majd horgászni, ugyanis a halszeletes pecások nem tudják szelektálni az apraját, sok kissüllő feleslegesen elpusztul. Persze ezt még a tagságnak is meg kell szavazni, hogy életbe lépjen, de talán van remény a jövőre nézve.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top