A köves és a töves

Posted on október 25, 2011, under Horgásztörténetek.

Indulás előttGyermekkorom kedvenc hala a süllő volt. Igaz akkor még úszós szerelékkel üldöztem őket és gyakran szép rendet vágtam köztük. Közben eltelt néhány év és sajnos az az állomány már a múlté, azóta csak ritkán fogtam néhányat, általában nem tudatosan. Persze folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy újra célzottan horgászhassak rájuk és idén már egyszer sikerült a Dunára is kijutni. Igaz akkor elkerültek a tüskéshátúak, de azóta is többször beszéltük Auréllal, hogy jó lenne újra megpróbálni. Péntekre sikerült lebeszélni ezt az alkalmat, úgy terveztük, hogy délig munka, utána pedig irány a vízpart.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy Peti is tud csatlakozni hozzánk. Pontosabban fogalmazva inkább mi társultunk be hozzá, ugyanis ő az általam ismert messze legügyesebb süllőhorgász és ő volt most hazai terepen. Így meg volt oldva a csónak kérdése is motorral együtt ami nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Az 5 méteres faladikban hárman is kényelmesen elfértünk és némi pakolászás után nekivágtunk a víznek. Az előjelek jók voltak, ugyanis a héten szépen fogtak a horgászok, az idő remek volt és reméltük, hogy az előző nap átvonuló front nem kavarta meg a dolgokat.A köves Sok csónak volt a vizen, mégis a kiszemelt helyünk szabad volt. Gyors horgonyzás, Peti elmondja hol a célterület és már repülnek is a gumicsalik. Furcsa volt számomra ez a mélyvizes gumizás, miután relatíve kis fejjel dobáltunk és a fonott zsinór nem süllyed magától, minden dobás után kellett egy kis idő, mire minden a helyére került és a kontaktot sikerült jól felvenni a csalival. A talaj iszonyat kemény volt, nagyokat koppant rajta a gumi, ehhez sem voltam eddig hozzászokva. Amíg ismerkedtem a tereppel Aurél gyorsan fogott egy sügért, majd nekem is kapásom lett. Persze későn reagáltam le, így halam csak néhány másodpercig volt meg. Ha nem is kapitális, de szép süllő lehetett. Kitartóan dobáltunk tovább, de a kapások elmaradtak, ezért rövidesen átálltunk egy másik helyre, egy akadó mellé. Nem telt el sok idő, Aurélnak ismét kapása lett. Akasztás után azonban rögtön beugrott az akadóba és rátekerte magát, nem jött tovább egy centit se. Hiába álltunk fölé, nem sikerült kiszabadítani és közben jó eséllyel a horogtól is megszabadult.
Újra helyet váltottunk, a megzavart akadón nem volt értelme folytatni. Itt viszont lassan beindult az élet, a csónaktól nem messze kapásom volt, most sikerült időben lereagálni és megakasztani. Jól védekezett, de azért relatíve hamar feljött a gyönyörű köves. Még sosem fogtam ilyen halat, régóta szerettem volna és sikerült ezzel a 38cm-es példánnyal indítani. A sort folytattam még két kisebb süllővel, majd Peti következett. Aurélnak is volt kapása, de a csónakik egy hala sem jutott el. Közben szomszédoknál is volt itt-ott egy hal, de ahogy láttuk mesteri szintre fejlesztették azt a fajta fárasztást, hogy a hal nem csobog és úgy landol a szákban, hogy ki sem kerül a vízből.Egyik kis süllő
Szép lassan elcsendesedett ez a hely is, úgyhogy továbbálltunk. Több helyet is megnéztünk, nem is lényeges a sorrend, csak az, hogy Aurél is elkezdte fogni a halat, közben pedig Peti is hajrázott egy nagyot, sorban szedte a kisebb süllőket, köveseket. Közben nekem is kapásom lett, határozott rávágással jelentkezett valaki. Bevágtam, majd a bot “úgymaradt” és felsírt a fék. Ilyen ellenállásba még nem ütköztem ezzel könnyű bottal, ráadásul olyan kirohanásokat produkált, hogy a féknek is gondja volt a zsinór adagolással. Peti megkérdezte, hogy mekkora a legnagyobb süllőm, megmondtam neki majd jött a válasz, hogy ez nagyobb lesz. Szép lassan azért sikerült némi távolságot lopni, de a mélyből felhúzni még nem lehetett. Rögtön becélozta a köteleket, de sikerült időben felhúzni, majd ugyanez jött a motorral is. Közben próbáltak azzal nyugtatni, hogy minimum 4, majd 5 kilós lesz süllőm, ne idegeskedjek. Persze ez minden volt csak nyugtató nem, nagyon szerettem volna legalább meglátni a halat. Miután sikerült még egy csónak alá betörési kisérletet is meghiúsítani ez megtörtént és jött a csalódott moraj, süllőm ponttyá változott. Igaz nem volt pici, ráadásul igazi hibátlan dunai tőponty volt, de süllőt vártam, így érzelmeim picit vegyesek voltak. Gumihalam szabályosan a szájába akadt, ezelőtt még sosem fogtam pergetve pontyot. Hossza 48cm volt farok nélkül és olyan négy kiló körülire becsültük. Nem akasztottam még ekkora halat a 2-8g-s botommal, fantasztikus fárasztás volt, ezt egy jódarabig biztosan nem felejtem el.A töves
A napnyugta közeledett, fogtunk még néhány halat, nekem egy szép köves jutott, illetve zárásként Aurél megfogta a nap süllőjét, egy 55cm-es példány képében. Remek napot zártunk, körülbelül 20db került a csónakba, ennek felét Peti fogta, a maradékon pedig Auréllal osztoztunk. Emellett még mindenkinek voltak rontott kapásai és lemaradt halai is, köztük több szép példánnyal. Rég nem horgásztam ilyen jót, nagyon élveztem a napot és annak is örültem, hogy végre Petivel is sikerült egy közös peca, rengeteget tanultam tőle. Köszi srácok, remélem megismételjük valamikor.

Szabó Zalán

6 hozzászólás to "A köves és a töves"

gravatar

Lelkes  on október 25, 2011

Gratulálok a halakhoz. jó olvasni, hogy megy a süllő!

gravatar

Zalan  on október 26, 2011

Köszi!

gravatar

steveolson  on október 26, 2011

Itt is gratulálok Zalán!

Nekem továbbra is a köves tetszik a leginkább!

Csodálatos példány!

gravatar

Zalan  on október 26, 2011

Köszi Steve! Én is örültem nagyon a kövesnek, nem átlagos példány az biztos 🙂

gravatar

Aurel  on október 27, 2011

Szia Zalán!
Jó volt újra átélni az élményeket, remek írás! A pergetett pontyod jól megdolgoztatott, a lemaradt halakért meg minél hamarabb visszamegyünk!
Üdv: A

gravatar

Zalan  on október 27, 2011

Kösz Aurél! Már ma visszamennék egyébként, főleg látva tegnap megint mit fogott Peti 🙂

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top