Delalande Sandra: A csukák csemegéje

Posted on szeptember 15, 2011, under Bemutatók.

Ez már megvanA történet valahol ott kezdődött, hogy volt egy kedvenc csatornám, ahol szép békéshalakra rakóztam rendszeresen. Azonban majdnem minden horgászatot ellehetetlenítettek a csukák. Amikor a két méteres vízből asztalnyi területen jöttek fel az apró buborékok, már tudtam, hogy ismét csuka van jelen a pályán. Általában ilyenkor eltűntek a békéshalak, vagy éppen megakasztottam a csukát oldalba így aztán volt is nagy pacsálás.
Ez volt az a pillanat, amikor haragos kedvemben egy ócska pergető botot ragadtam és célzottan a csukákat vettem célba. Az olcsósága miatt választottam akkoriban a gumicsalikat, amiket igencsak megkedveltem. A pergetés előtt sok cikket olvastam el a témában, és így esett a választás a Delalande gyártó Sandra fantázianevű csalijaira. Szimpátia alapján választottam akkor a zöld, zöld-pirosfejű és a fehér színűeket, és nagyon hamar megtanultam használni őket, sőt mi több, olyannyira eredményes voltam velük, hogy beleszerettem a pergetésbe.A választék
Alapvetően azt kell tudni a Sandra csaliról és általában a Delalande gumikról, hogy nagyon lágy, és viszonylag hosszú farokrésszel rendelkeznek. Ennek az a jelentősége, hogy egy csatornán, megfelelő jig fejjel kombinálva oly módon is felkínálhatjuk e csalit, hogy szinte csak egyhelyben táncoltatjuk, vagy óvatosan egy víz alatti akadó közelébe engedhetjük az eredményes felkínálás érdekében. A testrész keményebb, ellenállóbb mint egy átlagos gumicsali, ám szerintem ez inkább előny, mint hátrány. Többek közt egy Sandra gumival akár 4-5 csuka is gond nélkül megfogható, mert a kemény testrészen csak vágások lesznek, de szét nem szakad teljesen. Ha pedig szétrágták a csalinkat, sosem bánjuk, mert az is csak a fogósságát bizonyítja. Megfelelően választott horoggal kombinálva sokszor eredményesebb vele a horgászat, mint a hagyományos twisterekkel. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a minősége, felépítése, mozgásának sokfélesége. Másrészt azonban nem mehetünk el a tény mellett sem, hogy drágább, mint egy átlagos twister, így jóval kevesebben használják, így a halak sem ismerik annyira. 5-7-9-12-15 centis méretekben találkozhatunk velük, bár Magyarországon igen szegény kínálat, így leggyakrabban a 7 és a 9 centis változatok a leggyakrabban előfordulok, esetenként persze belefuthatunk ettől eltérő méretekben is a boltjaink polcain. Színek tekintetében a kínálat nagyon széles, több mint húszféle változat ismert, de ezeknek szintén csak a töredéke kapható hazánkban, de mégis azt gondolom, talán nem is baj. Én leggyakrabban csukákat fogtam vele, így arról szeretnék nyilatkozni. A legeredményesebb szín a fluo sárga, bár inkább zöldnek mondanám. Ennek az egyszínű és a piros fejű változata egyaránt bevált, valamint ezen felül nagyon sok csukám harapott a fehér, fehér-piros fejű, és a hagyományos sárga, valamint a fluo piros színű Sandrákra. Csukák mellett azonban sikerült már süllőt, harcsát, sügeret is fognom vele. Amire oda kell figyelni, az a megfelelő horogméret. Ugyanis viszonylag hosszú és vaskos testrésszel rendelkeznek, aminek eredménye, hogy öblös, hosszúszárú horgok váltak be a leginkább e csali esetében. A horog hegye lehet a has fele, és a hát fele is egyaránt, akadós pályán szerencsésebb lehet a felfelé álló horog. Akadás szempontjából hasonlóak a tapasztalatok, nem mondanám, hogy egyik rosszabb lenne a másiknál. Nagyon sok esetben olyan határozottan ragadja meg a csalit, hogy bárhol is van a horog, biztos akadást eredményez.Közelről
Fontos megemlítenem egy-két negatívumot is a teljesség igénye miatt. Az első és legfontosabb, hogy a Behr gyártó Sandrához hasonlító csalija nemhogy hasonló, de teljesen különböző a Sandrától. Keményebb, merevebb farokrészű, furán billegő csali, amire kár pénzt kiadni. Viszont van még egy lényeges dolog, érdemes vásárlás után egy-két Sandra csalit horoggal ellátni még a bolt előtt, ugyanis többször belefutottam már olyan sorozatokba, ahol már a horog elhelyezésekor végigszakadt a gumi a fejrésznél, így teljesen alkalmatlan volt használatra. Szerintem ez abból adódhatott, hogy nem megfelelően, vagy hosszú ideig tárolták.
Használatával kapcsolatban azt kell még tudni, hogy nagy súllyal rendelkezik már egy 7 centis Sandra is. Ebből adódóan szigorúbb bottal lehet eredményesen vezetni, pöckölgetni e csalit, ha nagyobb méretekből választunk. Értem ez alatt, hogy a 9-12 centis Sandrák esetében nem túlzás egy 10-30-as dobósúlyú bot, főleg csatornán, de folyón ettől erősebb botot is használhatunk. Próbaképp ha egy gyengébb bottal vezetjük a csalit, a botspicc bólogatni fog már attól, hogy emelünk egyet a csalin, olyan nagy ellenállást vált ki a lágy farokrész.Harcsa is jött...
Csukázás során a lassú tekerés és gyors belepöccintés és újra lassú tekerés szokta kiváltani a rávágást a Sandra csalival horgászva, míg süllőzés esetén inkább a fürészfogas vezetés vált be nekem leginkább. Ekkor a csalit lassan emelem, és a visszaengedés közben tekerem. Sokszor a lefelé eső Sandrára üt oda a süllő, így fontos, hogy a bot leengedése közben is megfelelő legyen a kontaktus. Sügerezéshez az 5 centis változat a nyerő, ehhez a micro jigeket használom, s bár egy kicsit sutábbak a kis Sandrák farokrészei, a rövid szárú kis horoggal kombinálva mégis legalább olyan eredményesek, ha nem eredményesebbek lehetünk, mint a hagyományos twisterekkel. Tapasztalatim szerint nincs szembetűnő különbség a csali mozgásában sem fonott kontra monofil zsinór, sem semmilyen előkét használva sem.
Végezetül két történetet szeretnék még elmesélni, melyek a Sandra gumikhoz kapcsolódnak. Az egyik még évekkel ezelőtt történt, miszerint az akkori kedvenc csatornámon ősszel megvadultak a csukák és lázas táplálkozásba kezdtek. Ekkor boldog boldogtalan járt, ki több, ki kevesebb sikerrel fogta a csukákat. A kifogott halak híre gyorsan terjedt, ezért sokszor volt tömeg a parton. Egy borongós délelőttöt szántam a pergetésnek én is, és a tömeg miatt egy bedőlt fa mellett jutott csak normálisnak mondható hely. E hely már néhány dobás után adott csukát, sőt számszerint összesen kilencet a délelőtt alatt, pedig alig volt nagyobb a hely egy asztalnál.A nagy csuka
Másik történetem Bugaszeghez kötődik tavalyról. Barátaimmal hosszasan szórtuk a vizet csónakból, de értelmes hal nemigen akadt. Minden mindegy alapon délután egy nagy fluo piros Sandrát akasztottam fel, és a nádfal felé dobtam egyet. Néhány tekerés után jókora elnehezülős kapással jelentkezett életem csukája, amelyet sajnos a mérleg hiányának okán nem mértünk, de 5-6 kilósra saccoltunk. Egy akkora hallal küzdeni már komoly dolog, de még komolyabb, hogy az addig süketnek vélt víz milyen nagylelkű tud lenni egy jól megválasztott csali hatására.

Karácsony András

Leave a Comment