Dég, keszeg, miegymás

Posted on szeptember 12, 2011, under Horgásztörténetek.

PotykaAmióta a kánikula tartotta magát, nem igazán sikerült normális halakat fognom. Próbáltam én békéshalazni és pergetni is, de valahogy nem jött össze semmi. Egy-egy kisebb süllő beköszönt, de sok volt a betli is.
Amint viszont bejött a hűvös, vártam, hogy legyen egy szabad napom, amikor leülök végre normálisan. Először ugyan egy helyi tavat néztem ki, de szerencsére időben megnéztem, hogy milyen, és a tóból hiányzó egy méter víz kellőképp messzire zavart onnan. Így aztán összepakoltam mindent, és kényelmesen átmentem Dégre.
Nem voltam szép látvány, de azért leírom. Bal vállamon a botzsák, ebben a rakós és még 3 bot, jobb vállamon a láda, és a kezemmel húztam egy kiskocsit, amin vödör csalikkal, apróságokkal, 3 kg Tímár big fish, és egy hátizsák. Szerintem némelyik szemlélőnek átfutott az agyán, hogy egy hétre megyek. Pedig nem, csak mindenre fel szerettem volna készülni, kivéve a pergetés. Szándékosan hagytam a kocsiban, hogy ne is legyen meg a kísértés, a sorozatos betlik miatt.
Próbáltam helyet választani, de idétlen módon ültek le a helyi húshorgászok. Cucc itt, bedobva arra. Mondom, sebaj, megyek innen messzire. Mentem is. A tó legtávolabbi csücskébe. Beállítottam a ládát, „darát” kevertem, rakóst összeraktam, mindezt higgadtan, lassan, hiszen enyém a nap, nem hajt a tatár és vihar sem.Horgászhely
Miután bepoharaztam pár gombóc etetőanyagot 10-kor, megállapítottam, hogy nagyon csendes a víz. Az első két óra elmélkedéssel telt, már kezdtem azt hinni, hogy vesztes nap lesz. Ám a csendet egy 30 dekás dévér törte meg délben. Mondom ez jó jel, kitartok akkor a rakós mellett. Ráetettem, és vártam. De nem volt kapás, illetve volt, de csak beleúszások, mert millió hal túrt az etetésen. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve vékonyabbra (0,13) cseréltem az előkét, és a 14-es méretű 1310N horogra előkerestem a láda mélyéből a Berkley műszúnyogot, amit még idén nemigen használtam, és a két döglődő csonti mellé tűztem. Ekkor varázsütésre megindultak a halak, nem győztem szákolni, etetni folyamatosan. A szomszédok felől érezhető volt a feszültség, mert egy bottal többet fogtam, mint ők 6 bottal hárman. Ütemesen, szinte minden betolásra jött egy dévér, kárász, esetleg kisponty. Szerencsére dévér jött a legtöbb. Mindenesetre nagy élmény volt a kilósforma pontyok terelgetése a 1,4mm-es tömör gumival, vékony előke-kis horoggal. Soha nem horgásztam még itt ilyen jót, és java még eztán jött.Zsákmány
Kigondoltam, hogy még egy süllő sem lenne rossz, ezért felszereltem a Stradivari Carp Float botot egy sima tirolifás szerelékkel. De kishalat fogni Dégen? Szinte lehetetlen. Nekem sem sikerült ma. Kettőkor úgy döntöttem, hogy megvan az 5 kiló békéshal, a következő halat feláldozom, vágok egy filét, és bedobom süllőre. Feltéve, ha nem ponty lesz a következő hal. Kárász jött. Már épp vágtam volna a halat a késsel, amikor az egyik bal oldalamon lévő horgász szólt, hogy inkább ad kishalat. Nekiadtam a kárászt, s döglött kishalak közül a legnagyobb, kb 10 centis dévért választottam. Gondoltam, ha már süllő, ne az apraja, és élőhalat nem akartam, nehogy csuka jöjjön. Slendrián módon alulról pöccintettem vagy húsz méterre a döglötten fűzött dévért a teljesen jellegtelen helyre. Miután felraktam a kapásjelzőt, feltűnt, hogy a zsinór befűzése közben kihagytam egy gyűrűt. Ekkor átfutott az agyamon, hehe milyen jó is egy rövid bot, vagy éppen a rakós, de beletörődtem, nagy baj nem lehet. A történet máshogy alakult. Egyszer csak megindult a kapásjelzőm, majd kirántotta a kigumizott zsinórt, és csak vitte-vitte. Nem is vártam, mert mire odaléptem már elcsent vagy 5 métert, egyből bevágtam, amint felvettem vele a tempót, mert hát igencsak rohant el tőlem. Bevágáskor éreztem hogy jó hal, de csukára, harcsára gyanakodtam, főleg mert a part mellett sem akart feljönni. Aztán nagy sokára feljött, de akkor meg azon aggódtam, hogy hogyan veszem ki a keszeges merítőfejjel. Főleg, hogy nagyon hevesen küzdött. Nehezen merítettem meg, úgy kellett belerázni a farkát. De meglett, egy jó 2,5 kilós, hatvanpár centis süllő volt a tettes. Ekkor szemem sarkából elnéztem a szomszéd fele, aki adta a kishalat, és elérkezettnek láttam az időt a pakolásra. Nyilván nem bántott volna, de a gutaütés jó eséllyel kerülgette.Szép süllő
Összegzésül annyit szeretnék kiemelni, hogy nagyon fontos egy ilyen horgászat során, hogy ráérezzünk arra, hogy mi az a plusz – jelen esetben a finomítás és a műszúnyoglárva – amit az adott helyzetben meghozza a halat, ám nem szabad elmenni amellett sem, hogy az ütemes etetés mennyire fontos. A délelőtti hal nélküli időszak lényegében egy alapozás volt, 20 percenként egy-egy tojásnyi gombóccal, majd pedig a délutáni 5-10 percenkénti gombóc betolása tartotta egy helyben a terülj terülj asztalkámról falatozó halakat. Ja és a süllő? Néha a szerencse nagy segítségünkre van, de a helyes csaliválasztás jelen esetben már félsikernek számított.

Karácsony András

3 hozzászólás to "Dég, keszeg, miegymás"

gravatar

Lelkes  on szeptember 13, 2011

Gratulálok a halakhoz. Dégen lehet pergetni is? És ha igen akkor van értelme?
Üdv.

gravatar

Zalan  on szeptember 13, 2011

Lehet pergetni, de jelenleg igencsak zöld a víz, illetve a fogott süllőt kötelező elvinni a helyi szabályok szerint, tehát lehet 10 percig tart a horgászat és mehetsz haza két 25cm-es példánnyal…

gravatar

Lelkes  on szeptember 14, 2011

Hát ez nem hangzik túl jól… Akkor inkább marad Adony és a holtág. 🙂
köszi

Leave a Comment