Pisztrángos kaland

Posted on szeptember 20, 2011, under Horgásztörténetek.

MerítőbenPali barátom egyre fanatikusabb legyes horgász és az eredményei is egyre jobbak, sok pisztrángot, domolykót és egyéb halat láttam már tőle. Persze ilyenkor mindig felmerül az emberben, hogy de jó lenne ilyen szép halakra horgászni. Elmehettem volna egyedül is, hisz nem csinált titkot a kedvenc helyéből, de megvártam míg tudtunk egy közös időpontot egyeztetni és együtt vágtunk neki a pataknak.
Nem siettünk, kényelmesen reggel hét órára értünk a vízhez. Gyorsan beöltöztünk a gázlóruhákba, Pali felkapta a legyesbotját, én a pergetőt és nekiindultunk. Először egy domisabb szakaszt néztünk meg, majd tervek szerint haladtunk a pisztrángos felé. Repült az első néhány dobás, de nem történt semmi, így mentünk tovább. Egy helyre nem pazaroltunk sok időt, ugyanis hosszú szakaszt terveztünk bejárni, ráadásul a tapasztalat azt mutatta, hogy ahol nincs hamar jelzés a halaktól, ott jó eséllyel nem is lesz később sem.DomiSorra haladtunk a jónak tűnő részeken, de halra utaló nyomott nem találtunk, se légyre, se wobblerre. Kezdtem aggódni, ugyanis legalább egy-két kisebb domolykót fognunk kellett volna eddigre. Egyre inkább úgy tűnt, hogy nem lesz egy halas napunk és amikor pont ezen gondolkoztam, megláttam az első halat. Egy fa gyökere mellett húztam a csalimat és egy kisebb domolykó fordult utána, meg is fogta, de csak annyira finoman, hogy érezni nem éreztem semmit, csak láttam. Megakasztani persze képtelen voltam, többször eljátszottuk ugyanezt, többször utánajött az apró Hornetnek. Vajon hány ilyen “kapásom” lehetett eddig amit észre sem vettem? Amíg ezen merengtem, egy motor közeledett, jött a halőr. Erre a hírre pedig majdnem beleestem a vízbe, szerencsére az utolsó pillanatban sikerült egy fát elkapni, így megúsztam a fürdést. Persze nem a lelkiismeretemmel volt gond, egyszerűen csak megbotlottam egy gyökérben. Miután elköszönt, újabb ígéretes szakaszra értünk és első dobással feldobtam egy vízből kiálló fára a csalimat. Beszakítani nem volt kedvem, így utánamentem. A vízből remekül meg lehetett dobni a felettem lévő részt, ezt ki is használtam. Talán a második dobás után, bevontatáskor egyszercsak megindult a zsinórom. Kapást persze most sem éreztem, de egy kisebb domolykó fűzte fel magát a szakáll nélküli horogra és ezzel meglett első halam. Kicsit megnyugodtam, hogy a belti már elmarad és folytattuk utunkat.
Lassan elérkeztünk a pisztrángos rész határára, Pali szólt, hogy itt már bármi jöhet. Fokozott figyelemmel kémleltem a vizet és megérte, ugyanis egyik dobásomnál amikor ráadásul egy adag levél is ráakadt a horogra, egy pisztrángforma ment utána és csípett bele. Na ennek fele sem tréfa, gondoltam, gyorsan újra dobtam és sikerült is megfogni a pisztrángot. Az érdekes az volt, hogy a kapást itt sem éreztem, de láttam amint a víz alatt elkapja a csalit és a bevágást is jól időzítettem. A fárasztás nem tartott sokáig, gyorsan szákbakerült, majd egy rövid fotózás után vissza a vízbe. Gyönyörű hal volt, nagyon örültem neki, pont ezekért jöttünk. A hangulatom tovább fokozta, hogy néhány méterrel később, egy bedőlt fa mellől egy a saját mércém szerint hatalmas domolykót sikerült kivarázsolni. Ekkor már úgy voltam vele, hogyha több halat nem fogok már akkor megérte eljönni.
Elengedés előttReméltem, hogy rövidesen Pali is fog valami szebb halat, szerencsére erre nem is kellett sokáig várni. Egyszer látom, hogy a távolban hajlik a legyes botja és fáraszt egy szép halat. Nem kapkodta el, nyugodtan viselte minden kitörését amit a lágy bottal szépen kontroll alatt tudott tartani. Néhány perc viaskodás után alátolta a szákot a közel negyven centis sebesnek. Ki sem vettük a vízből, a hálóban néhány fotót lőttünk, majd úszott is tovább.
Kellett ez a siker, mert ezután egy csendesebb időszak következett ismét, néhány apró sügéret leszámítva nem tudtunk semmit fogni. Megálltunk egy frissítésre, ittunk-ettünk majd nekivágtunk a tervezett szakasz legvégének. Pali ismert egy eldugott részt, egy jódarabig kóvályogtunk a gazosban, míg megtaláltuk a patakot, majd rámutatott egy nagy halom fára a vízben és közölte itt lakik egy szép sebes, ő már egyszer megfogta. Na lássuk, dobtam néhány “ismerkedőt”, de nem volt kapás, úgy tűnt közel kell egészen engedni a csalim az akadóhoz. Ezt megtettem és rögtön megindult a zsinórom oldalra. Élvezetes fárasztás következett, a sodrás erős volt és ez halamnak kedvezett. Persze így is sikerült közelhúzni és a szákot alátolni második pisztrángomnak.
A legnagyobbMegköszöntem Palinak a lehetőséget és elindultunk visszafelé. Igencsak elfáradtam eddigre, de úgy gondoltam megérte eljönni, nagyon szép halakat fogtunk. Több helyen láttunk út közben sügéreket, úgy terveztem, hogy ezeken a pontokon még megállunk visszafelé és próbálunk fogni néhány szebbet gumival. Feltettem egy apró tube-ot és azzal vallattam a vizet. Fogtam is néhány nanosügért, de a nagy meglepetés ekkor jött, kapásom volt és a bevágás után még láttam ahogy egy pisztráng fordul le a horogról. Próbálkoztam tovább és néhány dobás után újabb kapás, újabb bevágás, ezúttal azonban jól akadt a horog és sikerült szákba terelni harmadik pisztrángom. Igaz nem volt akkora, mint Palié, de így is a nap hala volt számomra. Ezzel véget ért a közös peca, visszaballagtunk az autóhoz, elköszöntem Palitól aki még továbbment egy másik szakaszra, én pedig nagy vigyorral az arcomon, elindultam hazafelé. Igaz az idei szezonnak már vége, hisz mindjárt itt a tilalom, de jövőre garantáltan visszatérek.

Szabó Zalán

4 hozzászólás to "Pisztrángos kaland"

gravatar

Aurel  on szeptember 26, 2011

Gratulálok, Zalán! Engem is rabul ejtett ez a szakasz. Nem mindig egyszerű, de aki keres, talál! 🙂 Üdv: A

gravatar

Zalan  on szeptember 26, 2011

Köszi Aurél!

gravatar

Pupa  on november 2, 2011

Sziasztok!

Szép peca lehetett. Ha nem titok, csak a hegységet áruld el melyikben voltatok.

gravatar

Zalan  on november 2, 2011

Szia!
Erre a helyre Pali vitt el és külön megkért, hogy ne említsem meg, hogy hol jártunk, ezért sajnos nem tudok segíteni.

Leave a Comment