Megtört a jég

Posted on augusztus 5, 2011, under Horgásztörténetek.

Csendes esőbenA hétvégére esős időt jósoltak, idén nem először. A feketesügérek továbbra is kitöltötték gondolataim nagy részét és eldöntöttem, megnézem milyen az étvágyuk ebben a kevésbé kellemes időben. Nem siettem, kényelmesen kilenc körül értem ki a partra. Számításom bevált, kevesen vállalták a horgászatot a csendes esőben, jóval kevesebben látogattak ki, mint eddig megszoktam, így nyugodtan horgászhattam.
Konkért elkpzeléssel érkeztem, elsősorban crankbaitekkel terveztem kereső horgászatot, majd ha esetleg ez nem jön be, akkor kipróbálom a dropshot módszert néhány wormmal. Felkerült az esőruha, majd a kapocsba az egyik már rég használt wobbler és nekivágtam a tónak. Az első helyhez közelítve rögtön megugrasztottam egy őzet, nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Nem foglalkoztam vele túlzottan, inkább a vizet kémleltem halak után kutatva. Repült a csali, majd tekerés közben is a terepet pásztáztam. A tó vizét csak az esőcseppek fodrozták, a legkisebb szél sem fújt, jól látható lett volna egy halugrás. A víz viszont csendes volt, a pontyok sem mozogtak, csak egy távoli süllőrablás törte meg a csendet. A mély víz felett a felszínen rabolt, esélyem sem volt addig eldobni, igaz nem is értük jöttem. Újabb helyeken álltam meg, de a víz süket maradt, egyetlen kapásom, ütésem sem volt, sőt a fekák sem igazán mutatták magukat. A vízben azért volt élet, rákok mozogtak, sőt egyszer egy gömbbé alakult kishalraj közé is becsapott valami, látványosan spricceltek szét az apróhalak.Szemerkélő eső
Kettős érzelmeim voltak, nagyon élveztem a csendes esőt és a nyugalmat, gyönyörű volt a tó, viszont hiába jártam be egy nagy szakaszt, egyre inkább egy újabb betliszagú napnak néztem elébe. Visszamentem az autóhoz, megettem egy szendvicset, ittam egy picit, majd, elcsomagoltam a wobblereket és előkerült a drop-shot szerelék. Sok bizodalmam ekkor nem volt, egy pontyhorgásztól közben megtudtam, hogy éjjel nagy ramazurit rendeztek a sügérek, nagyon úgy tűnt, hogy jollakottan hűsölnek valahol. Sebaj, ha már itt vagyok horgászom és repült is befelé a gumikukac. Először próbálgatom a csalivezetést, de merev botomon nem igazán éreztem a gumi mozgását, csak az ólmot. Emeltem egyet rajta, picit nehezebben jött, mint szoktam, így húztam rajta mégegyet, gondolván valami növénybe akadtam. A hínár azonban megmozdult, majd rövid idő múlva egy fejét rázó sügért láttam meg aki épp a wormot szorongatja a szájában. Sokáig nem örülhettem neki, mert nem ragaszkodott túlságosan zsákmányához és hamarosan távozott. Ezek szerint ez volt a kapás, hát sokat nem éreztem belőle. Ez teljesen felvillanyozott és folytattam a horgászatot. Ezzel persze csak annyit sikerült elérni, hogy beszakadtam, a kapások elkerültek. Sétálva a következő hely felé, a part mellől kiugrott egy sügér és elbújt egy nagyobb kő mögé. Gyorsan belekotortam a táskámba és egy jig akadt a kezem ügyébe. Biztonság kédvéért raktam be, most jónak tűnt, felkötöttem és már repült is a kő mellé. Halam rögtön észrevette a és mindenről megfeledkezve kirohant és felvette a fenéken fekvő csalit. Kivártam egy picit, majd erőteljes bevágás következett. Szerencsére a horog most jól akadt, halamnak a sekély vízben esélye sem volt, pillanat alatt közel húztam magamhoz, majd belenyúltam a szájába és kiemeltem. Örömömben kiáltani lett volna kedvem, ugyanis nem emlékszem, hogy valaha is ennyit mentem volna egy halfaj után. Végül inkább csendben maradtam és görcsösen szorongattam tovább, majd csináltam néhány fotót, aztán útjára engedtem. Első feketesügérem
Folytattam utamat a parton és megpillantottam egy hasonló bokrot amely alól halam kiugrott. Lehet itt is van egy? Oda próbáltam dobni elé, de a csalim az egyik ágon landolt. Próbáltam lepöccinteni, de nem sikerült, viszont ismét egy fekát láttam kiugrani a bokor alól. Itt kő nem volt a közelben, ezt a halat már buktam, de úgy tűnt ismét valami újat tanultam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen kis vízbe kiállnak, ráadásul így el tudnak bújni. Próbáltam újabb helyeket azonosítani és a következőn ismét szerencsém volt. Itt ugyan mélyebb volt a víz, de apró kopogtatásokat éreztem, bejelentkezett valaki. Kicsit kivártam, majd egy erőteljes bevágással akasztottam a következő sügerem. Ez a hal viszont igazi bemutatót tartott arról, hogy miért szeretik az amerikaiak annyira ezt a fajt, kapásból feljött a felszínre, dobott néhány szaltót, majd megpróbált a mélybe törni. Fékem adta rendesen a zsinórt, de szép lassan vissza tudtam nyerni néhány métert. Mikor látta, hogy a ezzel nem jár sikerrel, a part menti bokrokat célozta meg, ugyanis volt a vízben néhány vastagabb faág. Szerencsére eddigre már fáradt, így még időben sikerült megállítani, majd néhány gyengébb kisérlet kivédése után kiemelni. Pont ugyanakkora volt, mint az előző és őt is néhány fotó után szabadon engedtem.
Közben elállt az eső és megindultak az emberek a vízpartra, nagy sebességgel fogyni kezdtek az üres helyek. Emellett valami bulifélét is szerveztek a környéken, ugyanis még harmónikás embert is láttam. Úgy döntöttem, hogy még gyorsan végigjárom a kapást adó helyeket hátha szerencsém lesz. Halat ugyan már nem fogtam, de még két kapást sikerült kicsikarni, de egyik sem akadt rendesen, idő előtt távoztak. Ettől függetlenül nagyon jó napot zártam, végre megfogtam az első két feketesügéremet, megtört a jég. Kellemesen elfáradva szálltam be az autóba és biztos voltam benne, hogy jövök még ide pergetni.

Szabó Zalán

3 hozzászólás to "Megtört a jég"

gravatar

Lelkes  on augusztus 8, 2011

Gratulálok a halakhoz! Ha nem titok elmondanád nekem, hogy melyik tónál voltál? Mert én is szívesen kipróbálnám ezeket a halakat.
Üdv.: Lelkes

gravatar

Zalan  on augusztus 8, 2011

Szia, nem titok, Kádártai bányató.

gravatar

Lelkes  on augusztus 9, 2011

Köszi.

Leave a Comment