Salmo Zipper 7: “Elefánt a porcelánboltban”

Posted on július 18, 2011, under Bemutatók.

ZipperSzeretek reklámcikkeket olvasni, tudom ezzel a kisebbséghez tartozom, de ez általában jó lehetőség arra, hogy megismerjünk egy terméket és megtudjuk, hogy milyen felhasználásra tervezték. Persze érdemes kétkedve fogadni minden ilyet és nem szabad vakon elhinni semmit. Én is így voltam amikor olvastam Lukácsi Béla bemutató írását a Salmo Zipperről, de egy dolgot azonban elért vele, felkeltette az érdeklődésemet. Nem sokkal később pedig megláttam egy pergetőverseny beszámolóját ahol sikeresen használták a szóban forgó csalit, ráadásul egy olyan horgásztól akit tudtommal nem támogat a Salmo forgalmazója. Ez megadta a lökést és beszereztem néhány darabot.
A Salmo céget úgy gondolom már mindenki ismeri itthon, nem kell bemutatni, kedvező áru wobblereit szinte mindenhol árulják. A Zipper azonban a reklám ellenére sem került igazán a figyelem középpontjába. Ennek talán egyik oka az az, hogy a hivatalos honlapon is a vertikális csalik között szerepel. Ez a módszer hazánkban nem túl népszerű, elsősorban azért, mert kevés vizen van meg hozzá a megfelelő mélység és a hazai szakirodalomban is nagyon kevés információ jelent meg erről pergetési módról. Miután az esetek 99%-ában partról horgászom, engem sem ezért érdekelt ez a csali. Persze mólok, betonfalak mellett kipróbáltam az emelgetést, de inkább csak érdekességképp. A Zipper ejtéskor elég agresszívan oldalra kitör, ami megnehezíti egy hely pontos meghorgászását, illetve könnyen akadóba szaladhatunk vele. Ezt azért nem árt tudni annak aki vertikális pergetésre adja a fejét.

Zipper közelről
Ami viszont sokkal érdekesebb és talán mindenki számára vonzó lehet az az, hogy ez a csali egyben egy “lipless crankbait” is. Ez az angol kifejezés azt takarja, hogy egy terelőlapka nélküli wobbler, ebből adódóan sima bevontatásra is szépen mozog. Ebben az esetben a terelőlapot a wobbler széles, lapított farokrésze helyettesíti és mivel a szem amibe a zsinórt akaszthatjuk a csali hátán helyezkedik el, a víz nyomása érvényesül és mozgatja azt. Ez a mozgás a már más Salmo csaliknál is megszokott agresszív és széles veretés, amely párosul komoly hanghatásokkal is, ugyanis a wobbler belsejében lévő golyók kifejezetten hangosan zörögnek. Ezt bevontatáskor még a partról is simán lehet hallani ha csendes környezetben horgászunk.
Ezen családba tartozó csalikat agresszíven, gyorsan szokás vezetni, elsősorban aktív halak megfogására, illetve reakciós rávágásokra lehet számítani. Nagy előnye, hogy viszonylag gyorsan, nagy területeket lehet vele átfésülni, ez ismeretlen vizeken, illetve olyan esetben jöhet jól ha a szokott helyeken nem találtunk halat. A csali méretéhez képest igen nehéz, ráadásul a terelőlap hiánya miatt igen áramvonalas is, így remekül dobható, távoli haltanyákat is elérhetünk vele. Vízbe érve gyorsan süllyed, ráadásul süllyedés közben is van akciója, általában oldalra kitér. Vezetési módot tekintve Béla ajánlása a fűrészfog jellegű emelgetés volt, ezt próbáltam ki én is először és remekül bevált. A másik ismert módszer az az egyenletes bevontatás, de közben különböző vizinövényeknek, tereptárgyaknak vezetjük neki. Ez kevésbé volt eredményes számomra, ráadásul tiszta vízben megfigyeltem, hogyha nekiütjük egy sziklának, akkor relatíve lassan nyeri vissza egyensúlyát, így ez a fajta vezetési technika kevésbé vonzó. Persze az is lehet, hogy nem próbálgattam ezt a módszert eleget, igaz nem is volt rá szükség, mert a másik módszer rendkívül eredményes volt.Tipikus zsákmány
A szinskálát végignézve egy relatíve visszafogott kínálat jellemzi, jelenleg 8 féle színben gyártják, ezek közül én kettőt próbáltam ki. Az abszolút favorit a szines GT volt, míg a másik a fehérhalat utánzó PBO színkódra is volt kapásom, de jóval kevesebb. Ennek az okát abban látom, hogy a gyors csalivezetés és hangos “csörtetés” a vízben elsősorban a meleg, gyakran zavaros vizekben volt az eredményes és ilyen helyzetekben nekem általában egyébként is a feltünőbb szinek váltak be jobban. Letisztult, átlátszó vízben alig volt kapásom erre a csalira, ilyenkor inkább riasztotta a halat.
A célhalakat tekintve egyértelműen a csukákat vettem vele üldözőbe, rengeteg kapásom volt, de sikerült már süllőt is fogni vele. Azt viszont érdemes tudni, hogy a csuka csontos pofájába nem egyszerű beleütni a horgot, ugyanis ezen csalinál a test kitakarja a horgot és puha bottal horgászva sok lesz a lemaradó hal. Ezt a saját káromon tanultam meg, először egy lágy bottal használtam és rengeteg hal távozott a szákolás előtt, illetve sokszor meg sem akadt. Egy seprűnyélre cserélve a pálcát viszont rögtön eltűntek a rontott kapások és nem volt lemaradó hal. Ez mondjuk általában más csalikra is igaz lehet, de itt fokozottan kell erre figyelni. Ezt alátámasztja az is, hogy akadók környékén is bátrabban horgászhatunk, nehezebb vele elakadni (igaz nem lehetetlen), mint más wobblerekkel.BónuszsüllőÖsszességében nagyon kedvelem ezt a csalit, ha zavaros vizen csukázni kezdek mindig elsők között kötöm fel. Ráadásul egy időben sokat próbálkoztam különböző wobblerekkel csukára horgászni, sokfélét kipróbáltam, de a többiek szép lassan kikoptak a dobozból és különböző gumik vették át a helyüket, ez az egy viszont megmaradt, nem véletlenül. A Salmo a 2012-es szezonra ráadásul egy kisebb testvérét is kihozza, amit már szerintem sügérre is eredményesen használhatunk majd, biztosan ki fogom azt is próbálni.

Szabó Zalán

Leave a Comment