Vígasztalódás a Robinsonon

Posted on július 5, 2011, under Horgásztörténetek.

A legnagyobb tisztásAz előző heti csúfos bottöréses peca után kellett valami ami feledteti a rossz emléket és erre kiváló alkalom volt a barátaim által szervezett Robinsonos túra. Az ország több pontjáról jöttek össze a Pecavilágos srácok és miután a tavalyi alkalom is fergetegesre sikerült, nem volt kérdés, hogy ott leszek-e. A Robinson szigetek az általam ismert legjobb sügéres és csukás pálya az országban, még a folyamatos nagy terhelés ellenére is szép fogásokról érkeznek a hírek. Igaz sügér fronton romlott a helyzet tavaly óta, de a csukahelyzet talán még jobb lett, nőtt a halak átlagsúlya, legalábbis a hírek erről szóltak.
A korai öt órás indulás kivételesen nem esett nehezemre, felvettem Pétert, majd iránybaállítottuk az autót és elindultunk a nagy útra. Nyolc előtt nem sokkal érkeztünk, a többiekre még várni kellett, ezért gyorsan körbenéztünk, mi változott. A csatornák kettős képet mutattak, egy része kotort volt, itt zavaros víz mellett nyugodtan lehetett horgászni, míg az érintetlenül hagyottak pedig szinte teljesen benőtt hínármezőkké alakultak, kristálytiszta vízzel. A két tó pedig változatlan formában tartotta magát, víztisztaságban talán a kettő között volt féluton. Az időjósok pocsék időt ígértek a napra, ebből csak annyit tapasztaltunk, hogy alig jött rajtunk kívül más vendég. A szél ugyan fújt, de szép napsütéses napnak néztünk elébe.Átlagcsuka
Közben megérkeztek a többiek is és egy rövid üdvözlés után szétszórodott a csapat. Volt aki konkrét elképzeléssel érkezett, néhányan pedig Viktor iránymutatásait követve a tavakat céloztuk meg. Ő rendszeresen horgászik itt, ráadásul nemrég egy pergetőversenyen második helyezést ért el csukáival, nagy rizikót talán nem vállaltunk. Hamar meg is indultak a halak, sorban jöttek a csukák, ráadásul nemcsak a kicsik. Viktor a helyi vezetőhöz méltóan megfogta idei legnagyobbját itt, egy 5 kiló feletti példányt, majd Pali is csatlakozott hozzá egy jó hármassal. A többiek sem panaszkodtak és szép lassan nálam is beindult a szekér. Megvoltak a kapásaim és az első két csukát hamar megfogtam, ráadásul ugyanarról a helyről. Persze a halak sem voltak teljesen kezdők, hamar rájöttek, hogy mi a helyzet és visszavettek az étvágyukból. Szerencsére azért a kapások még így is rendszeresek voltak, mégha kicsit meg is ritkultak, így mindenki fogott csukát. Persze azért közben néha felkerültek a sügéres csalik is, nagyon szerettem volna fogni belőlük, de kapásig sem tudtam eljutni. Pedig ott voltak ők is, többször láttam néhány fős csapatokban hogyan szorítják a parthoz az apróhalat és vadásszák le őket. A part szélébe dobott csalitól megijedtek, míg a távolabbról bevontatott nem érdeklte őket.A nagy meglepetés
Közben a szél egyre erősödött, hiába raktam fel nagyobb fejet, már az is kevés volt, hogy a fenék közelében tudjam tartani gumicsalijaimat. A többiek felajánlották, hogy adnak megfelelő méretben, de a múltkori bottörés miatt nem volt hozzájuk elég erős botom. Vízközt, illetve a felszín közelében nem sok esélyem volt halra így új taktika kellett. Az ebédidő is közeledett, így elindultam visszafelé, úgy gondoltam, hogy a kajálás közben rendezem a gondolataimat és a délutánnak újult erővel vágok neki. Séta közben feltűnt Pali és kitörő lelkesedéssel mesélte, hogy sikerült néhány apróságot kivarázsolnia a hínármező egyik tisztásáról. Ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet kerestem én is magamnak egy tisztást. Feltettem a legkisebb gumicsalimat, majd röpült is a vízbe. Jött a döbbenet, folyamatosan kapás volt, ütötték vágták a halak a csalimat, majd az egyik megakadt és egy apró vörösszárnyú keszeg volt a tettes. Ezután nekem sem kellett sok és rövidesen újabb két példányt csaltam partra. Volt amelyik úgy benyelte a csalit, hogy alig tudtam kiszedni belőle, nem igazán akart kiférni. Persze azért egy ilyen kis területen hamar rájöttek a halak, hogy mi a helyzet és a kapások abbamaradtak. Ezzel viszont meg is volt a terv, ebéd után meghorgásszuk a hínáros területet és vörösszárnyúra és más halfajokra vadászunk.A legnagyobb sügér
Gyorsan betoltuk a pizzát, majd elindultunk keresni újabb pályákat. Innentől igazi örömpecává vált a dolog, a kristálytiszta és sekély vízben remekül láttuk a halakat és a kapásokat is. Ez utóbbira szükség is volt, hisz a zsinórnak itt jelentős hasa volt a szél miatt, volt hogy a látott kapásra kellett bevágni és gyakran inkább a szél vezette a csalit, mint én. Emiatt, illetve a halak kis mérete miatt sok volt a rontott kapás, de így is szépen lehetett fogni. A felszín közelében egyértelműen a kis vörösök domináltak, ha sikerült lejjebb engedni a csalit akkor viszont előkerültek a sügérek is. A nap bónuszhala pedig egy apró balin lett, ami egy jól látható villanással ütötte le az apró gumit. A kapást persze itt sem éreztem, de a bevágás ült és hamar partra került. Fárasztásról természetesen ilyen körülmények között szó sem lehetett, gyorsan fel kellett tépni a halat a vízből és röptetni a hínár felett. Jobb hal ellen esélyem sem lett volna, jól jelezte ezt, hogy egy igen szép sügér sajnos a hínárban távozott, mire kihúztam volna a több kiló zöldséggel együtt, addigra leverte magát.A bónuszhal
A délután gyorsan telt, egyszercsak azon kaptam magam, hogy teljesen leégtem a napon. Az előrejelzett rossz idő miatt nem készültem fel rendesen és ez idő előtt véget vetett a horgászatomnak. Igaz eddigre már jól el is fáradtam és nem is bántam nagyon a dolgot, remek napot zártam, rengeteg halat fogtam így is. A nap persze másképp alakult, mint terveztem, de szeretem az ilyen kellemes meglepetéseket, nem cserélném el másra.

Szabó Zalán

Leave a Comment


  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top