Közel jártam…

Posted on május 13, 2011, under Horgásztörténetek.

33cm-es potykaSikerült szabaddá tennem magam egyik hétköznap délutánra és úgy döntöttem folytatom a pontyok kergetését Palotavároson. Előző héten volt telepítés, bár a hal már több napja nem igazán ment, de mégis jelentős tömeg volt a parton. Egyik barátom jelezte, hogy később csatlakozik hozzám, nem volt könnyű olyan helyet találni ahol mindketten elfértünk kényelmesen. Végül egy helyi öreg mellé telepedtem le.
Elkövettem egy hibát rákérdeztem, hogy mit fogott. Ekkor egy minimum fél órás monológ következett, amiben kifejtette, hogy idén még egy pontyot sem bírt fogni, pedig rengeteget kinnt van és különben is a vízkezelő hazudik és közel sem annyit telepít, mint kellene, üres a víz. Közben azért összeraktam a felszerelésemet, most csak egy feederrel terveztem horgászni, mivel nagyon szűk volt a növekedő nádban a nyílás, két bottal nem tudtam volna rendesen elférni. Szokásom szerint halas etetőanyagot kevertem és a horogra pedig apró bojlikat, pelleteket szántam. Persze megkaptam az oktatást is közben lelkes szomszédomtól, hogy itt az ilyesmit nem ismerik a halak, a kötözött kukorica a menő. Nagyon persze nem aggódtam a dolgon, mivel eddig kapása nem volt a “nyerő csalira”, gondoltam sokat úgy sem veszthetek.
Szerelék a helyén volt, megkezdődött a várakozás, de a halak nem igazán jöttek. Ezzel ellentétben befutott Péter és őszintén szólva több időt töltöttem beszélgetéssel, mint a spicc figyelésével. Jó két óra kapástalanság után, egyszercsak meglazult zsinórom, gyorsan bevágtam és éreztem, hogy jobb halam van. Rövid fárasztás után kiderült, hogy egy 33cm-es tőponty volt a tettes. Nagyon örültem neki, egy ilyen süket napon sikerült szákba terelnem. Szomszédom ezt már nem bírta és gyorsan összepakolt, hazament. Közben jópáran hasonlóan cselekedtek, egyre csak fogytak a horgászok.
Nekem azonban újabb kapásom volt, egy óvatos spiccgörbítésre vágtam be. Ettől viszont halam teljesen megvadult, füstölt a fék, úgy vitte a zsinórt. Épp azon kezdtem volna gondolkozni, hogy mi lehet ami így megy, hisz előző méretes halamnál meg sem szólalt a fék, amikor hirtelen csönd lett és majd kivette a kezemből a botot. Először nem értettem mi van, de szerencsére hamar rájöttem, hogy ki van akasztva a zsinórom, nem tud már mit vinni. Gyorsan kiakasztottam a klipszből és újra vihette a zsinórt, szerencsére nem szakadtam. Lassan azért fogyott a lendülete és némi zsinórt is tudtam nyerni. Nagy kirohanást már nem produkált, de még mindig azt csinált amit akart. Kicsit keményítettem a féken, majd közelebb hoztam a parthoz. Fel még nem tudtam húzni teljesen, sétált jobbra balra, azonban a relatíve tiszta vízben már látható volt, hogy egy nagy tükörpontyról van szó. Az elsőre bizonyos volt, hogy ez már nem a telepített kategória, Péter szerint minimum öt kilós volt, de inkább több. Ezt sajnos már nem tudtuk ellenőrizni, ugyanis egyszercsak úgy döntött, hogy elindul oldalra. Utána mentem, mondván közel a szomszéd hely és talán így el tudom kerülni, hogy a nádba húzzam. Egy dologgal nem számoltam, a mederben lévő egy szem tavalyi náddal, amire a rutinos versenyző feltekerte a főzsinórom, majd egy határozott mozdulattal eltépte az előkém…
Nagyon mérges voltam, pont egy ilyen halat szerettem volna fogni a tavon, nagyon közel jártam hozzá, már láttam is, de mégsem sikerült partra terelni. Persze mindig minden nem jöhet össze, ezekből az esetekből is lehet tanulni, itt most ez történt. A napnyugtát azért megvártam még, hátha, de a csoda elmaradt, több kapásom már nem volt. Remélem azért lesz még lehetőségem egy hasonló hallal megküzdeni idén, én azon leszek.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top