Bugaszeg visszavág

Posted on október 9, 2010, under Horgásztörténetek.

50cmÉppen egy éve, barátaimmal első nagyobb horgásztúránkat szerveztük, mely egy közös bugaszegi csukázás képében valósult meg. Bár a víz csurig volt ragadozókkal, mégis csak néhányat sikerült elcsípnünk az addigra már igencsak kitanult halakból. Mivel remekül éreztük magunkat és tudtuk, hogy mindig nem foghatunk ki rossz napot, terveztük a visszatérést, ráadásul most egy picit nagyobb csapattal. A tógazda már előre jelezte, hogy megindultak a halak és mostanában szép fogások voltak, mely jó eséllyel ki is fog tartani legalább az október közepén tartandó pergetőversenyig. Igyekeztünk még a felkészülési időszak előtt odaérni, szerencsére sikerült is. Hat fős csapatunk lefoglalt három csónakot már előre és reménykedtünk a jó időben.
Szombat hajnalban fél hatkor már az autóban ültem, összeszedtem a fehérvári brigádot és siettünk, hogy a hét órás nyitásra odaérjünk. Út közben nem volt semmi gond, így hamar a parton álltunk és figyeltük a vizet. Sokáig nem bámészkodhattunk, befutottak a többiek is és elfoglaltuk a csónakokat, majd eveztünk is befelé. Én Mátéval kerültem egy csónakba, úgy beszéltük meg, hogy délelőtt én evezek, ő majd délután átveszi a lapátokat. Nagyon nehezen ment a kezdés, a csónak alig akart siklani, minden méterért meg kellett küzdeni. Ez még nem volt nagy gond az elején, először a kikötő környékét terveztük körbedobálni. Itt azonban nem volt kapás és úgy döntöttem, hogy nézzük meg a csatornát és környékét.
A bejárat közelében horgonyoztunk le legközelebb és itt hamar kapásom is lett, egy éppen méretes csuka kívánta meg a Zipperemet. Jó kezdés gondoltam és folytattam a dobálást, de immár rávágás nélkül. Közben megfigyeltem, hogy idén sokkal tisztább volt a víz, mint a tavalyi évben, egy picit másra számítottam. Emiatt úgy gondoltam a csörgő csali már egy picit sok és átálltam a jerk csalikra, 6cm-es süllyedő Slidert tettem fel, GT színben. Beljebb haladtunk a csatornában és nekiálltam a számomra még eléggé ismeretlen módszernek. Hamar kapásom lett, úgy tűnt eltaláltam a csalivezetést, egy szebb, 50cm-es csuka vette torokra csalimat. Szegény vérzett is, próbáltam óvatosan kioperálni a horgot, remélem túlélte a találkozást. A fogáson fellelkesülve folytattam a horgászatot, amikor egy gyenge kapás után alig éreztem ellenállást. Teljes volt a meglepetés, egy 13cm-es sügér volt a tettes, ráadásul a szájában volt az egyik hármashorog, nem is tudom hogy képzelte a dolgot.A falánk ragadozóÚjabb megálló következett, egyre beljebb haladtunk és a menetrend szerinti kapás sem maradt el. Először egy újabb apró sügér, majd pedig egy eddig nem érzett, komoly ellenállás következett. Botom hajlott is rendesen, de nem igazán tudtam mire vélni a dolgot. Víz alatt rázta a fejét, azt gondoltam először süllő, de amikor közelebb ért feltűnt egy gyönyörű csuka képe. Kifejezetten sötét színű, ráadásul kövér is volt, ehhez társult egy lusta jellem. Semmi heves védekezés, vagy szaltó, csak rótta a köröket. A csali nem látszott ki a szájából, így nyugodtan fárasztottam, aztán amikor úgy itéltük meg, hogy elfáradt, akkor alátolta Máté a merítőt. 67cm-es teljesen egészséges és jól táplált példány volt, eddigi legnagyobb csukám. A horog jól akadt a szája mélyén, de szerencsére nem ért semmi kényes részt, így egy gyors fotózás után, tovább is úszott. Nagyon örültem a halnak, ezzel teljesítettem idei második célomat, mégpedig hogy 60cm fölé menjek a rablók között, ez bőven megvolt. 67 cmÁlmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kezdésem lesz, bő két óra alatt már fogtam öt halat és volt közte egy nagy is. Ekkor már olyan mondatok fogalmazódtak a fejemben, hogyha több halat nem is fogok, már nem szólhatok semmit. Na ez az amit nem kellett volna mondanom. Innentől kezdve nagyot fordult a világ, egyszerűen képtelen voltam halat fogni. Kezdésnek én fogtam a legtöbbet a csapatból, többen még kapásig sem jutottak, egyedül Szecsi tudta tartani a lépést. Ez nagy önbizalmat adott és tovább eröltettem a sekély nádszéleket, ahonnan eddigi halaim jöttek. Ahogy haladtunk előre a napban a többiek elkezdtek fogogatni, igaz nem nagy mennyiséget, de azért egy-egy halat elcsíptek és ezeket bizony többségében a nyílt vizen. Váltanom kellett volna, azonban nem ismertem fel időben a dolgot, főleg mivel Máté egy sziget mellett akasztott, majd a part mellett fogott egy-egy csukát.
Délutánra már alaposan elfáradtam, igaz ehhez hozzájött az is, hogy körbeeveztem a fél tavat, mire rájöttünk miért megy olyan nehezen a csónak. Hátul egy vékony kötél lógott ki és azon bizony egy kisebb betonkockát vonszoltam végig. Hát igen, így jár aki nem gondolkodik és erőből próbálja megoldani a dolgokat. Ettől függetlenül gyorsan eltelt a nap, személy szerint nagyon kedvelem az ilyen közös túrákat, remekül szórakoztam és ezzel szerencsére nem voltam egyedül. A reggeli erős kezdés elég volt arra, hogy háziversenyünkön elhozzam az ezüstérmet. A győztes ismét Szecsi lett öt csukával, illetve András fogta a legnagyobb halat, egy 80cm-es szörnyeteg képében. Az is fontos volt, hogy mindenkinek halas lett a keze, ráadásul több 3kg körüli hal is horogra akadt, így senki sem távozott csalódottan. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó közös túránk, de addig is visszatérünk a hazai vizekre.

Szabó Zalán

Leave a Comment