Ozorai örömpeca

Posted on október 7, 2010, under Horgásztörténetek.

Átlagos pontySokat hallottam már az Ozorádó nevű helyről, barátaim szép történeteket meséltek az ottani horgászatokról. Igaz a távolság miatt túl gyakran nem vállalták be az utat, azonban a szép fogások miatt ezt mégis megtették amikor lehet. Régóta szerettem volna én is ide eljutni, azonban valami mindig közbejött, folyamatosan halasztottuk a dolgot. Múlt héten azonban egy hirtelen jött lehetőséggel élve, Andrással útra keltünk és egy egész napos pontyozást terveztünk be. Az előzetes hírek nem voltak túl bíztatóak, a tógazda már a zárva tábla kiakasztását tervezte a kevés fogás miatt. Ez még jobban megerősített minket abban, hogy menni kell, hiszen idén már nem lesz másik lehetőség.
Kora reggel, nyitás után néhány perccel már ott voltunk és a jegyek kiváltása után nekiálltunk cuccolni. Két tó van, mi a hátsó, nagyobb vizet céloztuk meg, itt vannak a nagyobb halak. András rakózni készült, én pedig fenekezni, ehhez kellett olyan helyet találni ami mindkettőnknek megfelelő. Végülis a tó legtávolabbi sarkát választottuk, itt nem volt senki a környéken, illetve úgy tűnt hogy a rakós táv is nyerő lehet a beszűkűlt végében a víznek. Kettőt is fordultunk annyi cuccot hoztunk, közben volt idő nézelődni is. Gyönyörű helyen fekszík a tó, egy erdős völgyben, ez a látvány hamar feledteti az emberrel, hogy nem egy vadvizen van.
Az etetőanyag összeállítással kezdtem, nem cifráztam túl, a TopMix chilis-halas Big Carp Selector XT81-es etetőjét választottam, csak egy kis CSL-t és Green betain pelletet tettem hozzá. Amíg a kaja megszívta magát, jött a szerelékek összeállítása. Egyiken egy csúszókosaras megoldás, míg a másikon pedig fixólmos szerelék próbálta a halakat becsapni. Én szeretek a két bottal különböző módon horgászni, így könnyebb egy esetleges betlit elkerülni. Csaliként a kosaras verzióban, kukorica, kisebb pellet és bojli volt a választás, míg az ólmoson pedig a squid-es izesítésű Mainline Response bojlija. A halak gyenge étvágya miatt alapozó etetést nem terveztem, csak az etetőkosárban lévő anyag, illetve PVA hálóba került néhány bojli. Ez utóbbiból úgy terveztem, hogy egy esetleges kapás után még csúzlival is lövök be, ha ízlik nekik akkor legyen azért valami amit csipegethetnek és talán nagyobb lelkesedéssel húzzák el a horgos verziót is.
Nem telt el fél óra az első dobás után és már jött is az első kapás és ez a lendület csak fokozódott. Kisebb pontyok érkeztek először, majd hirtelen nőni kezdett a méret. Ezt a sort egy-egy szép kárász törte csak meg, remekül szórakoztam. Rögtön kisérletezni kezdtem a csalikkal és érdekes következtetésre jutottam. A feltünően szines és szagos csalik nagyon mentek, míg a visszafogottabb egyszerű halas pellet ami beleolvadt a környezetébe, alig generált valami érdeklődést. Elsőként egy epres pácolt kukoricát sikerült nyerőnek kikiáltani, erre jött a nap legnagyobb hala is, egy 7.6kg-os tőponty képében, azonban ezt a csalit a kárászok is szerették. A bajszosok szelektálására a Milky toffee izesítésű Mainline Hi-Viz mini pop-up vált be a legjobban, csak le kellett súlyozni egészen a fenékre. A pontyok ugyanúgy húzták, mint a kukoricát, csak a kárászok maradtak el.A nap hala: 7.6kgAz időjárás is folyamatosan változott, a reggeli csendes és enyhén felhős idő hamar erős szélre váltott és kisütött a nap. Délutánra frontok is jöttek, ezek egy picit megkavarták a halak kapókedvét, volt egy hosszabb szünet amikor elcsendesedtek, majd néhány rövid időszakra újra megindultak, de csak szakaszosan. A halak izlése is változott, a kosaras szerelék népszerüsége csökkent, míg az ólmosé pedig megugrott, különösen akkor amikor hóember módjára kezdtem el csalizni a bojlival. Közben újra visszatértek a felhők, ráadásul nagyon lógott az eső lába, ez többeket távozásra késztetett.DuplázásSokáig mi sem tudtunk maradni, hisz ötkor már zárt a tó, ráadásul addigra jól el is fáradtunk. A nap folyamán 12db pontyot fogtam, az átlagsúly 5kg körül alakult és a 20-25cm-es átlagkárászokat pedig nem számoltam. Andrásnak kevesebb szerencséje volt a pontyokkal, de általam soha nem látott méretű dévért, vörösszárnyút és kárászt is fogott, szóval ő sem panaszkodhatott. Mindezt egy olyan napon teljesítettük amikor nem evett a hal, ugyanis a többiek alig-alig fogtak egy-egy halat. Úgy gondolom, hogy remek nap volt és remélem visszatérünk egy olyan alkalommal is amikor megy a hal, el sem tudom képzelni mi lehet itt ilyenkor. Igaz erre már csak jövőre lesz esélyünk.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top