A nagy csukarablás II.

Posted on augusztus 30, 2010, under Horgásztörténetek.

CsukaportréAz előző napi sikeren felbuzdúlva úgy döntöttem, hogy ismét kilátogatok az összefolyáshoz, hogy megbizonyosadjak arról, hogy nem egy szerencsés nap volt csak az egész. Reggel nem siettem, kényelmes kelés és reggelizés után kilenc körül értem a partra.
A legjobb helyek már mind foglaltak voltak, ezért megálltam a sarkon a nádfal mögött, előző nap itt láttam a legtöbb sügért, gondoltam megpróbálok először rájuk horgászni. Felcsatoltam kedvenc apró twisteremet és néhány perc alatt fogtam két szép sügért. Közben szomszédaim is gazdagabbak lettek egy 65cm-es csukával és ezzel be is fejezték a napot.
Gyorsan helyet váltottam, sikerült elfoglalni a már bevált leállót és elkezdtem a dobálást. A sorozatos csukafogások helyett azonban csak a bosszankodás maradt. Először egy wobbleremmel távozott egy csuka, majd kedvenc támolygómat sikerült feldobni egy fára, természetesen ott is maradt. Hát nem indult jól ez a nap, már kezdtem elkeseredni, amikor a folytatás helyett úgy döntöttem, hogy inkább felhívom egyik barátomat aki szintén a parton van, igaz egész máshol és kifaggatom hogyan áll. Ez sokat segített a lenyugvásban, ugyanis ekkorra már degeszre fogta magát, ráadásul pergetve öt halfajból is fogott, egyértelműen evett a hal.SügérEzt közben mások is megerősítették, ugyanis egy újabb páros távozott két méretes csukával a környékemről. Úgy tűnt nincs többé kifogás, neki kell állni rendesen horgászni és akkor talán én is fogok. Az egy óra bénázásnak ezzel vége lett, és nekiálltam célzottan csukázni. Nem foglalkoztam a balin és sügérrablásokkal sem és ennek meg is lett az eredménye. Az elkövetkező két órában rengeteg kapásom volt, bár gyakran csak apró odacsípések, azonban így is sikerült 6 szép csukát a partra terelnem és egy extra sügért is. A legnagyobb egy 51cm-es példány volt, a legkisebb pedig éppen méret alatti. Ezen a vizen ilyen rövid idő alatt ennyit még nem fogtam, nagyon elemükben voltak a halak. Azt viszont észrevettem, hogy miután ez a szakasz rendkívül erős nyomásnak van kitéve, gyakorlatilag folyamatosan perget itt valaki egész nap, nagyon óvatosakká váltak a csukák. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan vezetünk, egy csalit nem lehetett sokáig eröltetni, ugyanis ha már látták néhányszor akkor a kapások is rendre elmaradtak. Cserébe váltáskor pedig sokszor az első dobásra odavágott egy krokodilpofájú. Ráadásul amikor úgy gondoltam hogy elég már a csukákból és próbálok ismét sügért fogni, akkor a 2cm-es apró Hornetre is egy csuka jelentkezett be. Kontrasztnak viszont ott volt a mellettem horgászó család története, szorgalmasan dobáltak, de amíg én sorban fogtam a halakat, nekik egyetlen kapást sem sikerült kicsikarni. A nap halaSokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ennek a két napnak a történéseit, hiszen aki itt nem fog csukát az máshol sem fog és nem szeretném ha elhordanák az összes halat. Azonban látva, hogy mennyien járnak és mit fognak, úgy gondolom, hogy nagy titkot már senkinek nem tudok elárulni, ennél többet nem fognak se így, se úgy elvinni. Szomorú látni, hogy a csukarablás szó itt új értelmet nyert és már nem a kifli alakban megvillanó halak jutnak eszembe, hanem a bilincsre fűzütt csukák látványa. Meggyőződésem szerint azzal, hogy a víz kezelője hagyja szabadon folyni az eseményeket, jelenleg az ország egyik legjobb csukás vizét teszi éppen tönkre. Ha sikerült volna megvédeni az árvízzel érkező ragadozók hadát, évekre előre komoly bevételt tudott volna realizálni a sporthorgászoktól. Remélem ezzel az írással sikerült valamennyire felkeltenem a figyelmet és talán marad valami jövőre is. Én bizakodom, meglátjuk mi lesz.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top