Az elfelejtett ponty

Posted on augusztus 25, 2010, under Horgásztörténetek.

46cmTermészetesen nem feleljtettem el a pontyokat, sokkal inkább ők nem hajlandóak tudomást venni rólam és a csalijaimról. Az idei év igaz a rablókról szól főleg, de azért egyszer-egyszer leütem pontyozni is, azonban két betli között jóesetben csak egy-egy apróság jött, amiről nem volt érdemes írni. Próbáltam pedig sok helyen sok mindennel, a tavaszi jó kezdés után azonban valahogy elkerültek a “bajszos kárászok”. Most végre megtört a jég, nézzük is hogyan.
Időről időre elmegyek horgászni Fecóval, barátnőm öccsével és ilyenkor általában Örspusztára megyünk. Közel is van, hal is van és talán fogunk is valamit. Hétköznap révén kevesen voltak és a napijegy kiváltása után jött a hosszas tanakodás, hogy melyik helyre üljünk le. A kiszemelt tó a Cigány-tó volt, általában ezt elkerüljük a tömeg miatt, azonban most kevesen voltak, így nyugodtan tettünk próbát a legjobbnak mondott vizen. Helyismeret hiányában a kényelem döntött és egy árnyékos helyet választottunk, melyre szükség is volt a nagy meleg miatt.
Fenekezni terveztünk mindketten, ennek megfelelően gyorsan készültek a szerelékek és az etetőanyagok. A két bottal különböző taktikát terveztem, az egyikre egy csúszókosaras szerelék került, ezzel terveztem etetni és az etetést pontosan meghorgászni, míg a másik botra pasztaólom került és ezzel keresőhorgásztot folytattam, nagyobb halak reményében. Az etetőanyag a TopMix 2011-es újdonsága, az új Sárga Ponty etető volt, kevés csemegével és green betain pellettel, illetve némi ponty aromával dúsítva, csaliként pedig különböző kukoricák szolgáltak. Kezdésnek 10 etetőkosárnyi kaját dobtam be kiakasztott zsinórklipsszel és utána mézes Magic Corn-t tettem fel csalinak, a másik botra pedig aszalt szilvás pasztát gyúrtam és 2 szem tutti-fruttis lebegő műanyag kukoricát tettem a KD rigre.
Szerelés beélesítve, már csak a halakra vártam. Vártam-vártam, de nagyon nehezen érkeztek. Elsőként egy szép kárász jelentkezett be, majd egy jó fél órás szünet után egy nagyobb társa is, mely 27cm hosszú volt. Ezután azonban hosszú szünet következett, olyannyira, hogy csalit is váltottam, a mézes helyett epres pácolt kukorica került fel, hátha ez a váltás segít. Közben Fecónak csak néhány rontott kapása volt, pedig próbálkozott rendesen, kukoricával, csontival, gilisztával és pellettel is, de alig-alig volt kapás. Közben a kevés emberből is jónéhányan hazafelé vették az irányt, nem sokat fogtak, itt-ott jött egy-egy hal.Nyomikárász
Persze a kedvünket nem szegte a haltalanság, jó idő volt, árnyékban különösen kellemes és így jól éreztük magunkat. Szerencsére azért a beszélgetésekből kizökkentett minket egy-egy újabb kárász, ezek sem voltak kicsik, ráadásul az enyém egy picit furcsán nézett ki. A halak ezután sem indultak be, kezdtük azt hinni, hogy egyetlen pontyfogás nélkül megússzuk a napot. Ekkor azonban hirtelen a “nagyhalas botom” jelzője felvágodott és ott is maradt. Bevágás után szépen hajlott a bot, egyértelmű volt, hogy itt a várva várt ponty, ráadásul nem is az aprajából. Hamar partközelbe sikerült csalni, ott viszont megélénkült és rendületlenül rótta a köröket, de végül nem kerülhette sorsát és a szákban kötött ki. Jó hármasra saccoltam és 46cm hosszú volt, ez már egy jó méret, nagyon örültem neki, végre megtört az átok.
Visszaengedés után reménykedtem, hogy talán lesz még több is, a szél ugyanis csendesedett és egyre több halmozgást is láttunk, ráadásul volt amelyik nem is volt messze az etetésünktől. Az ábrándozásból azonban a ‘Záróra’ hangos kiáltása zökkentett ki minket és kénytelen-kelletlen pakolni kezdtünk. Igaz nem fogtunk sok halat, de ennek ellenére jól éreztük magunkat és végre jött egy szép potyka is. Ezután a folytatás már csak jobb lehet.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top