Lillafüred újratöltve

Posted on augusztus 24, 2010, under Horgásztörténetek.

Első pisztrángomSzerencsés év ez az idei, úgy alakult, hogy immár másodszor jutottam el idén Lillafüredre, mely szerintem az ország egyik, ha nem a legszebb része. Igaz most sem horgásztúrára jöttem, hanem a barátnőmmel kikapcsolódni, de természetesen egy botot és néhány kisebb doboz műcsalit becsempésztem a csomagok közé. Terveim között az szerepelt, hogy végre megfogjam életem első pisztrángját. A dolgot most nem bíztam a véletlenre, a PecaVilág.hu fórumain kértem és kaptam segítséget, ráadásul olyan részletességgel, hogy már-már a halat is ráakasztották a horgomra. A kinézett vízterület pedig az elmaradhatatlan Hámori tó mellett a Szinva patak volt.
A Hámori tavat most láttam nyáron először, általában ősszel jöttem eddig és sikerült alaposan meglepődnöm, egészen más tó fogadott, mint eddig. Az algásodás ellenére a víz továbbra is tiszta maradt és a felső rétegek átláthatóak maradtak, így szabad szemmel is sok mindent észre lehetett venni. A víz tele volt élettel, mely különösen a hajnali órákban volt feltűnő. A part menti sekély részekben naphalak őrjáratoztak, védték területüket, kicsit beljebb haladva pedig egy-egy sügércsapat vonulása volt megfigyelhető. A hirtelen mélyülő részeknél pedig dévérek tanyáztak, de más keszegfélék sem voltak ritkák, láttam többek között vörösszárnyút is. A nyílt vizfelszín alatt pedig pisztrángok és balinok őrjáratoztak, de volt hogy egy-egy néhány fős pontycsapat is átvonult. A legnagyobb meglepetést talán a fotón is látható csuka okozta, mely közvetlenül a part mellé állt be, ráadásul többször is sikerült ugyanott megfigyelnem. A kínálatot a rákok egészítették ki, melyek biztos megnehezítették a fenekező horgászok dolgát.Csuka lesben
Térjünk rá a túra horgászat részére is, egy könnyű pergetőbottal jártam a tópartot, apró wobblerekkel készültem elsősorban, de volt nálam néhány twister és körforgó is. Elsőként a vízfelszín alatt úszó pisztrángokat céloztam meg, hisz láttam őket és tudtam hol vannak. Becsapni azonban nem sikerült őket, sokszor megnézték legjobb csalijaimat és minden egyes alkalommal unottan úsztak tovább. Ugyanezt tapasztaltam a balinokkal kapcsolatban is. Persze ez még nem volt elég nekik, a legjobban azzal törték porrá az önbizalmamat, hogy az átlátszónak hitt 16-os zsinóromat is simán kiszúrták és már akkor útvonalat váltottak amikor a műcsali még a környéken sem volt. Igaz az augusztus elején történt telepítésen már túl voltunk, ráadásul azokat a halakat, melyeket könnyű volt megfogni már rég elvitték, a helyiek nem is próbálkoztak pisztrángozással, talán ez jelent valamit. A monoton dobálást néhány sügér törte meg, volt több kapásom is tőlük, de mivel többségük igen kicsi volt, így csak kettő került ideiglenesen partra.Sügér
Miután a látott halak horgászata nem hozott eredményt, úgy döntöttem, hogy változtatok és megpróbálom átfésülni a mélyebb vízrétegeket, hátha ott kevésbé lesznek óvatosak pettyes barátaim. Elfoglaltam a reggeli napsütésben egy olyan helyet ahol mély volt a víz és kedvenc kis wobbleremet, a süllyedő 3cm-es Hornetet csatoltam fel BT színben. Talán a második dobásra rávágást kaptam és igencsak heves ellenállásba ütköztem. Bevágásra nem is volt szükség, görbült a botom alaposan. Az első pumpálás után a hal kifli alakja megvillant a vízfelszín alatt, nem volt kicsi, bár ezt az ellenkezésből is kiderítettem. Nem sokkal ezután azonban megkönnyebbült a bot és az üres zsinórt tekertem ki, csalimat is elvitte. Megsérülhetett a zsinórom és álmaim pisztrángját vesztettem el? Esetleg egy csuka napozott a nyílt vizen és az harapta el a zsinóromat? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, az igazságot viszont már osem fogom megtudni. Feltettem más hasonló csalit, de ekkor már sejtettem, hogy újabb szerencsém nem lesz, kétszer ritkán köszönt be a nagy hal és ez így is lett, üres kézzel távoztam.
Ekkor jött a képbe a B terv, jöjjön a patakpeca, az egészen más világ, ott talán nagyobb szerencsém lesz. Autóba pattantunk, majd egy jónak tűnő helyen leparkoltunk és elkezdtük Adrival felfedezni a Szinvát. Hamar találtunk egy kisebb zúgót ahol volt megfelelő vízmélység ahhoz, hogy még a fényes délutáni napsütésben is biztonságban érezhették magukat a sebes pisztrángok. Miközben felkötöttem az első csalit, kiszúrtuk, hogy két kisebb példány úszkál a sekélyebb részben, ez jól jelnek gondoltuk. A sodrás viszont megnehezítette a dolgomat, a legjobbnak gondolt csali nem merült elég mélyre, a süllyedő verzióval már néhány lekövetést sikerült kicsikarni az apróságoktól, de nekik egyértelműen nagynak tűnt a csali. Próbáltam több szögből megdobni és a megfelelő mélységet elérni, de sehogy sem sikerült. Ekkor jött a körforgó villantó, ezzel már simán ment a dolog és a kapás sem váratott magára, gyors ütés után már egy hal ficánkolt a horgon. Külön öröm volt, hogy nem a látott halak mozdultak rá, hanem egy picit nagyobb a “mélyből”. Nagyon örültem a halnak, életem első sebes pisztrángja, ráadásul nem egy kockatóból, hanem természetes élőhelyén sikerült megfogni. Néhány gyors fotó után jött a feketeleves, a horogkiszabadítás formájában. Figyelmeztettek, hogy a körforgó bár nagyon eredményes, a kisebb példányok is hajlamosak mélyre nyelni. Igaz mélyen nem volt a hármashorog, ráadásul csak egy ág akadt be, de mégis vérzett a hal. Óvatosan kioperáltam a horgot, majd szabadjára engedtem és reméltem, hogy túléli. Ezután a villantót nem voltam hajlandó visszatenni és így véget is ért a patakos horgászat, kötelező feladat kipiálva, de mégsem tudtam maradéktalanul örülni a halnak.18cm-es sebes pisztráng
Ezzel be is fejeződött a horgászat, a három nap alatt most sem sikerült túl sok időt a parton tölteni, de így is felejthetetlen emlék marad. Megvan az első pisztrángom, illetve a Hámori tó továbbra is a szivem csücske. Igaz nagyon nehéz pálya, teljesen más, mint akármelyik Fejér megyei tó, sokat kéne még tanulni a vízről, hogy sok halat tudjak itt fogni. Ettől függetlenül nagyon élveztem a dolgot és azt hiszem ez a lényeg.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top