Balatoni balinozás

Posted on július 14, 2010, under Horgásztörténetek.

BalinA Balatonról nekem mindig a gyermekkori élmények jutnak eszembe, minden nyáron itt töltöttünk egy-két hetet és közben kaptam kedvet a horgászathoz is. Rég nem jártam legnagyobb tavunk partján, azonban nemrég jött egy lehetőség, mégpedig egy csónakos balinozás képében, ennek nem tudtam nemet mondani. Igaz csak néhány óráról volt szó, de lelkesedésem annál magasabbra nőtt.
Késve sikerült csak elindulnom munkahelyi elfoglaltságok miatt, ráadásul a pakolás közben is állandóan csörgött a telefonom, mindig ilyenkor történik valami fontos. Igaz nagyon siettem, de végül csak este hét előtt értünk a kikötőbe. A célpont a csopaki Kerekedi-öböl volt, ez egy több, mint 60 ha-s terület, melyet mély nádas szegélyez, igazi halparadicsom. Itt a nyilt részen gyakran balincsapatok járőröznek snecikre vadászva, őket terveztük célbavenni. Az út a nádasból való kievezéssel indult, ahol az idei rekordmennyiségű szúnyogokból kaptunk bőven, jónéhány felhő eredt a nyomunkba miután felzavartuk őket nyugalmukból.
Kiérve a nyilt vízre vendéglátom elmagyarázta, hogy ő mindig látott halra dobál, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a rablások környékét dobáljuk meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy a folyamatosan vándorló balincsapatot észrevegyük. Sikerült egy csendesebb napot kifognunk, alig-alig volt rablás. Ennek ellenére próbáltuk azt a néhányat utolérni, de kevés sikerrel. Mire odaértünk egy ígéretesnek tűnő helyre, a víz teljesen elcsendesedett és a rablások is elmaradtak. Engem persze ez nem zavart, folyamatosan dobáltam különböző csalikkal. Eredménye sajnos nem volt, így becéloztuk a közeli vitorláskikötő környékét, ottani kövezés tartogathat talán néhány halat.
Útközben láttunk néhány hatalmas rablást a nádas előtt is, de a stégeken horgászók miatt ezt nem eröltettük. Közben odaértünk a kövezéshez és ennek környékét, illetve a közeli hínárfoltokat átvizsgáltuk. Péternek volt itt egy utánanyúlása, de nem akadt meg a hal és az újabb dobások már nem eredményeztek semmit. Lassan elindultunk visszafelé és az előzőleg kinézett helyeket újra meghorgásztuk.  Bolondját járatták velünk a balinok,  és mivel közeledett a napnyugta, úgy tűnt hal nélkül maradunk. Ekkor azonban több rablást láttunk nem sokkal beljebb a nyilt vizen. Néhány evezőcsapással már a környéken is voltunk és repültek a Thrill-ek. Már az első dobásra olyan rávágást kaptam, hogy azt hittem kiveszi a botot a kezemből. Megindult a fárasztás, a heves kapás után viszont eléggé belazult a zsinór, egy pillanatra azt hittem elment, de valójában csak felém úszott a balin. Gyorsan tekerve sikerült a kontaktust tartani és hamar a csónak mellé ért. Ekkor picit útban volt az evező, épp szólni akartam érte amikor látom, hogy a másik bot is hajlik rendesen, társamnak is hala van. Néhány másodperc múlva már két balin körözött a csónak körül. Merítőnk nem volt, így meg kellett várni, míg elfáradnak és hagyják magukat kézzel kiemelni. Péter hala elég rosszul akadt, néhány kör után sikerült lefordulnia a horogról, így jár aki nem készül fel rendesen. Az enyém viszont nem menekülhetett, rövidesen a csónakba került. Nem volt nagy, 42 cm-et mértem, de örömöm határtalan volt. Sikerült első pergetett halamat megfogni a Balatonon, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy célzottan balinra horgásztam és rögtön össze is jött. A kötelező fotózkodás után már úszott is tovább halam, reméljük később is találkozunk.
Dobtunk még néhányat ezen a helyen, de eddigre már odébb állt a csapat, így elindultunk kifelé. Út közben még sikerült egy csomó szúnyogcsípést begyűjteni, de nem nagyon érdekelt, jól sikerült a nap. Ilyen szép környezetben horgászni már önmagában nagy élmény, a halfogás pedig külön öröm. Az biztos, hogy nem utoljára jöttem a Balcsira pecázni.42 cm

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top