Holdfényes éjszaka

Posted on június 29, 2010, under Horgásztörténetek.

58cm süllőAz éjszakai horgászatoknak külön varázsa van, azonban rég nem volt már részem ilyesmiben, ugyanis gyermekkoromban horgásztam éjszaka utoljára, még a balatoni nyaralások alkalmával. Régóta tervezem, hogy ezen változtatok, hiszen sok hal szívesebben táplálkozik az éj leple alatt és ilyenkor könnyebb őket horogra csalni. Péntek este jött el az idő, hogy újra belekóstoljak az éjszakába és ellenőrizzem a süllők kapókedvét. Eredetileg pergetni szerettem volna, azonban a korábbi esőzések nyomán a víz még mindig rendkívül zavaros volt, így maradtam az úszós módszernél.
Munka után siettem haza, majd rövid pakolás után már úton is voltam a vízpart felé. Meglepően kevesen voltak, de a kinézett hely foglalt volt, így attól nem messze foglaltam helyet. Jött is az első megoldandó feladat, csalihalat kellett fogni. Gyorsan összeraktam a spiccbotot, pinki a horogra és egy kis dara az úszó köré és már vártam is a kapást. Vártam, vártam és vártam, de nem igazán akart megmozdulni. Egyszerűen sztrájkoltak az egyébként igen mohó kishalak és minden egyes darab megfogása egy kínszenvedés volt. Néhány darabot azért sikerült begyűjteni, de nem eleget, így csak egy süllőző botot szereltem meg, a másik bot a spiccbot maradt. Az élőhalas szerelékkel egy közeli akadót céloztam meg, majd próbálkoztam tovább a snecikkel.
Ekkor bekövetkezett az amire sose gondoltam volna, mégpedig az, hogy a süllőzőre több kapásom volt, mint a csalihalfogó szerelésre. Persze nem azért, mert olyan sok süllő jött volna, hanem annyira kevés volt az éhes kishal a környéken. Napnyugtáig azonban így is sikerült két méretkörüli tüskéshátút egy rövid időre a partra csábítani. Az első egy élő küszre, míg a második ugyanazon példány törperágta maradékára jött.
Közben elérkezett a napnyugta ideje és ez jónéhány változást hozott. Először is az összes horgász összepakolt és hazament, kiürült a part. Ennek örültem, hisz átülhettem az eredetileg kinézett helyre. Közben az idő is egy picit jobbra fordult, a heves szél ugyan alig enyhült, de a felhők eltüntek és még láthattam a nap utolsó sugarait. Ennek azonban volt egy hátulütője is, közel telihold volt, mely fényesen világított az égen, így igazán sötét sosem lett. A kis süllők közben mintha eltűntek volna, snecim élénken úszkált, de kapás nem volt, csak egy denevérnek sikerült magára tekerni a zsinórom. Feltehetően a világosságnak köszönhetően alig volt rablás, itt-ott egy egy süllőt lehetett csak hallani, harcsának pedig nyoma sem volt. Már-már konstatáltam, hogy nem ez lesz a nagy nap, amikor az úszóm bátortalan bukdácsolása abbamaradt és határozottan elindult. Rögtön kezembe vettem a botot és rövid nyeletés után bevágtam. A horog szépen akadt és rögtön kiderült, hogy most jobb halam van. Hajlott szépen a bot, de hamar felőrölte az erejét és partra került a tettes. Gyönyörű süllő feküdt előttem, 58cm hosszú és 2.34kg volt. Ezzel a fogással viszont el is fogyott a csalihalam, ezzel ennek a fajta horgászatnak vége is lett.
A pergetőbottal még körbejártam a környéket, dobáltam néhányat, de a víz csendes maradt. Éjfél is elmúlt már eddigre, ideje volt összepakolni és hazamenni. Úgy gondolom az első éjszakai próba remekül sikerült, ez a süllő eddigi legnagyobbam, mely célzottan és nem véletlenül akadt horogra. Az biztos, hogy ezután rendszeresíteni fogom az éjszakai horgászatot, főleg ha a folytatás is hasonló lesz.

Szabó Zalán

Leave a Comment