Süllős sztori

Posted on május 25, 2010, under Horgásztörténetek.

SüllőEgy pénteki munkanap után egyik barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük ismét a süllőket. A hétvégére nagyon rossz időt jósoltak, így ezt megelőzve még a front megérkezte előtt kilátogattunk a múltkori fogások helyszínére. Persze dolgozni is kellett aznap, így csak néhány óránk maradt napnyugtáig. Sebaj, ha eszik a süllő akkor ennyi idő is elég lesz.
Mire kiértem a partra, Gergő már nemcsak a csalihalfogáson, hanem az első halon is túl volt. Bár a pergetést jobban kedvelem, az eredményessége miatt most én is az úszós szerelékre váltottam. Gyorsan összeraktam a két botot és repültek is befelé a snecivel csalizott horgok. Halaim nyugodtan sétáltak fel-alá, nem sok érdemleges történt a víz alatt. Közben Geri úszójai viszont idegesen táncoltak, hol kisebb süllő, hol törpeharcsa zavarta meg nyugalmukat. Kézzelfogható eredménye is lett a dolognak, előbb egy retur, majd egy bőven méret feletti példány került partra, majd vissza a vízbe. Jó volt látni, hogy a csapat most is itt tartózkodik és éhesek, persze a törpék is előkerültek és olyan kapásokat produkáltak, hogy nehéz volt a süllőkétől megkülönböztetni, egyedül a kishalon maradt nyomok árulkodtak a ragadozó kilétéről.
A nyugodtan himbálozó úszóm egyszercsak megindult, ráadásul határozott sebességgel, ezt már biztosan nem a sneci okozza gondoltam, ilyen kirohanásra nem képes. Számomra mindig nehéz eldönteni, hogy meddig nyelessek, de túl sokáig nem akartam. Mivel halam nem lassított, így kénytelen voltam bevágni a rohamába, nem akartam egy esetleges apróságot torokra nyeletni a kishallal. A horog szerencsére akadt és botom hajlásából ítélve ez már egy tűrhető méret volt. Ez hamar be is bizonyosodott, a fárasztás nem tartott sokáig és kézzel emeltem a ki a 43cm-es süllőt. Örültem neki nagyon és mivel nem szenvedett durva sérülést, elengedtem, ezt a kalandot biztosan túlélte. Nem sokkal ezután az én csalijaimat is megtalálták a törpék, fogtam is belőlük egy nagyobb példányt, majd a többiek továbbra is rágták a kishalakat. Ez utóbbiakból kezdtünk kifogyni, így visszatettem az egyik botra az egy snecimaradványt, gondoltam ez is lehet eredményes. Feltételezésem be is jött, ugyanis nem sokkal később ismét határozott kapás, majd rövid nyeletés után jól ült a bevágás. Ez a süllő jobban küzdött, mint elődje, reméltem, hogy méretben is felülmúlja. A választ hamar megtudtuk, ez a példány 45cm-re nőtt és szemre is jóval testesebb volt. Sajnos a horgot mélyre nyelte és már a szabadítási kisérlet előtt vérezni kezdett, így bilincsre került.
A napnyugta gyorsan közeledett, ráadásul a törpék rohama is erősödött, ezért a pakolás mellett döntöttünk. Még egy kis bajszosnak sikerült felküzdenie magát egyik horgomra, de más érdemleges már nem történt. Azt hiszem elégedettek lehettünk, ez alatt a két-három órás időszak alatt volt bőven kapás, melyekből 5 süllőt sikerült megfogni.

Szabó Zalán

Leave a Comment