Egy süllős nap

Posted on május 7, 2010, under Horgásztörténetek.

Süllő gumivalEljött a május, ezzel együtt a süllőtilalom vége is, innentől már nyugodtan kergethetjük a rablóhalak többségét egész éven át. Így tettem én is ezen a hétvégén, pergetni indultam egy kis egyesületi tóra. Egyik barátom is jelezte, hogy kinéz amint befejezte otthoni teendőit. Igaz én sem értem ki korán, olyan délután fél négy lehetett, de egyedül kezdtem meg a horgászatot. A parton kisebb meglepetések is fogadtak, egyrészt a “nyárfaszezon közepén” a szél folyamatosan hordta a szöszt a víz tetejére, megnehezítve a folyamatos dobálást, másrészt pedig dugig volt a part. A pontytilalom előtti utolsó hétvégén ebben semmi meglepő sincs, ráadásul ahogy láttam még fogtak is, így mindenki a bajszosok kergetésével volt elfoglalva. Szerencsére azért az egyik fás, akadós hely még szabad volt, ezt gyorsan el is foglaltam.
A tóban a leggyakoribb rabló a süllő, de azért balin, csuka és harcsa is megtalálható, így gyakorlatilag bármi jöhet ha szerencsénk van. Én a tüskéshátúakat céloztam, így különböző gumikat és wobblereket hoztam magammal. Próbálgattam is őket serényen, de a zsinórra felszaladó nyárfaszöszök igencsak megnehezítették a dolgomat. A legtöbbet a Salmo Minnow 9F-et használtam RR színben. Nagyjából tudtam, hogy merre vannak az akadók és az egyik mellett elhúzva egy kis koppintást kaptam, nem messze a parttól. Persze annyira elbambultam, hogy még bevágni is elfelejtettem, halam pedig nem akasztotta fel magát, így a fárasztás elmaradt.
Közben megjött Gergő is és leállt csalihalat fogni. Rövid idő alatt összeszedett 10-15 db termetes snecit és már rakta is össze az úszós szerelést. Az első kapásra sem kellett sokat várni, határozottan megindult az úszó miközben a második bottal volt elfoglalva. Egy kis nyeletés után szépen ült a bevágás és hajlott a bot, majd nem sokkal később kézzel kiemelte a kerek 50cm-es süllőt. Soha rosszabb kezdést. A dobálást abbahagytam, inkább arra koncentráltunk, hogy a két úszó mihamarabb a vízben legyen és beszélgettünk. Ezt viszont újabb és újabb kapások zavarták meg, volt köztük több rontott is, de sikerült egy méret alatti tüskéshátut fogni.
Egyértelmű volt, hogy a süllők esznek és nekem még nem volt halam, csak egy apró koppintásom. Ezen változtatni kellett és újra nekiálltam, ezúttal sárgás-narancsos színű twisterrel vallatni a vizet. Több csukás rablást is láttam közben, illetve a lábam alatt egy balin csapott fel, még elúszni is láttam. Szorgalmasan pergettem, de eredmény nélkül. Közben Geri újabb apró süllőt fogott, ráadásul a másikon is kapása volt. Segítettem neki és így egyszerre került partra a két apróság. Kínomban már az úszója környékét dobáltam meg és végre nem maradt el a siker, jött a rávágás. Persze az éppen méretes hal nem volt ellenfél, pillanat alatt partra került, majd pedig vissza a vízbe. Megtört a jég, végre műcsalival is sikerült halat fogni.
Közben közeledett a napnyugta, szerencsére ezzel egyidőben a pontyhorgászok is csomagolni kezdtek. Ez lehetővé tette, hogy a környéket jobban felfedezzem. Egy parthoz közeli helyen több halmozgást is láttam, ezt vallattam szorgalmasan és fehér twisteremre érkezett is egy eltéveszthetetlen koppintás. Sajnos nem akadt meg, feltehetően a sáskarajként táplálkozó apró süllők egyike volt. Közben Gergő is váltott pergetésre már együtt vallattuk a vizet. Az újabb kapás most sem maradt el, bár ez most egész más volt, mint az eddigiek. Úgy tűnt, mintha valamilyen vizinövény akadt a műcsalimra és egy rántással megpróbáltam lerázni, azonban legnagyobb meglepetésemre a “hínár” visszarántotta a zsinórt. Ekkor már sejtettem, hogy hal van az ügy mögött és odavágtam neki. A horog jól ült a szájában a süllőifjoncnak, mely rövid látogatást tett a parton, majd egy csapással elúszott. Nem sokra rá Gergő is beköszönt egy újabb aprósággal, a 9cm-es Minnow-ra éhezett meg a tüskéshátú.
A nap gyorsan eltelt, horgászni csak napnyugtáig lehetett, így kénytelen-kelletlen abbahagytuk. Remek napot zártunk, egy jobb süllő mellett fogtunk 7 db méretkörülit. A kapások számából egyértelműen kiderült, hogy az élőhalas módszer volt a nyerő, bár pergetve is sikerült fogni. Érdekes volt látni, hogy ezek a kisebbek is milyen agresszívan támadják a nagy sneciket, melyek alig fértek be a szájukba, mégis megpróbálkoztak velük. Műcsaliból is nyugodtan nekimentek a darabosabbaknak is, igaz itt az akadással voltak gondok, hiszen nyeletésről szó sem lehetett.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top