Sügérkeresés közben

Posted on április 27, 2010, under Horgásztörténetek.

BugyliRégóta tervezem, hogy meg kellene nézni a Malom csatornát is, jóval kevesebben horgásszák, mint a Nádort és azért innen is hallok néha szép fogásokról, így érdekelt a dolog. Egyik délután volt egy kis időm és úgy döntöttem ez az az alkalom amikor felfedezem a számomra új vizet. Egy könnyű pergetőt vittem csak magammal, benne egy kis doboz csalival és sügért vagy esetleg domit szerettem volna fogni.
A partra érve csak iskolás gyerekeket találtam akik úszós szerelékkel próbáltak néhány kisebb kárászt megfogni, több-kevesebb sikerrel. Egy zubogó alatti néhány száz méteres szakaszt néztem ki magamnak, ennyi elég is lesz elsőre, gondoltam. A víz folyott rendesen és kristálytiszta volt, a legtöbb helyen simán le lehetett látni az aljára, igaz ez a kis vízmélységnek is volt köszönhető. Ilyen körülmények között a domolykóról hamar lemondtam, esélytelennek láttam észrevétlenül megközelíteni őket, de egy-egy megbúvó sügérben még bíztam. Dobáltam szorgalmasan, de ahogy haladtam a csatornán, egyre sekélyebb lett, már messziről kiszúrtak a halak és odébb is álltak. Hamar rájöttem, hogy ez nem az a nap amikor egy nagy sügércsapatba botlok és inkább visszamentem a kissé mélyebb részre. Itt azért folytattam a pecát szorgalmasan, bár halak közül elsősorban csak kis kárászokat láttam.
Már-már feladtam a reményt, amikor egyik barátom is csatlakozott legújabb szerzeményével, egy könnyű legyezőbottal. Innentől ezzel szórakoztunk, ugyanis a snecik szedegették a szúnyogokat a vízfelszínről, ezeket próbáltuk meg becserkészni. Igaz a légy egy kissé nagy volt, nem igazán fért az apróhalak szájába, de az érdeklődésüket sikerült felkelteni, gyakran bele-bele csíptek a sodrodó szúnyogutánzatba. Én is kipróbáltam ezt a módszert, a dobás végülis nem volt annyira nehéz, mint gondoltam. Igaz egy tapasztalt legyes horgász biztosan megmosolygott volna, de én elégedett voltam. Relatíve hamar el tudtam dobni a csatorna közepéig, majd később pedig már közel a szemközti parthoz. Halat persze nem tudtunk fogni, de élménynek jó volt.
Ezután András hazament a családjához én pedig gondoltam még átnézek a Nádorra, volt még egy kevés időm, megnézem a téli sügéres helyet, hátha visszatértek kedvenceim. Meglepően üres volt a part, egyetlen autó árválkodott csak, az illető a kiszemelt helyem mellett ült le és pontyozott. Míg kötöttem fel az apró twistert láttam, hogy fogott egy méret körüli bajszost, ami nagy ívben repült a fűbe… Közben meg-megugró apróhalakra lettem figyelmes, jó jel gondoltam, valami rabló akkor mégiscsak van itt. Elkezdtem dobálni, de a rávágás csak nem jött. Cserélgettem a csalit szorgalmasan, mindegyiknek olyan négy-öt dobást engedve, hátha megtalálom az igazit. Nem lehet igaz gondoltam, itt rabol valami a lábam előtt és nagyon finnyás, valamit rosszul csinálhatok. Végül utolsó reményként felkötöttem a leggyakrabban használt sárga twistert és dobtam még néhányat. Csodák csodájára megjött a várt rávágás és az ismeretlen hal igencsak megindult. Azt rögtön tudtam, hogy ez most nem sügér, fejrázás helyett többször megiramodott, még néhány méter zsinórt is lehúzott a keményre álíltott fék ellenére. Végül azért sikerült felhúzni és kiderült, hogy egy kiscsuka a tettes. 34cm volt a hossza és mérete ellenére remekül küzdött. Gyorsan visszacsúsztattam a vízbe, majd csomagoltam.
Összességében érdekes nap volt, ismerkedtem mind a Malom csatornával, mint a legyező horgászattal, igaz a várt halakat nem találtam meg, de végül halas lett a kezem, így nem bánkódom.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top