Széki tavi pontyozás

Posted on április 16, 2010, under Horgásztörténetek.

Széki tavi potykaA tavalyi sikerei után egy barátom úgy döntött, hogy visszatér egy három napos pontyozásra az Ajka melletti Széki tóra. Akkor rengeteg halat fogott, köztük jópár nagyot is és a terv az volt, hogy ezt megismétli. Hívott engem is, de nálam csak egy egynapos peca jöhetett szóba, így szombaton csatlakoztam hozzá, illetve két barátjához. Az előjelek nem voltak túl jók, ugyanis a tó egyik sekély részét foglalták le már jó előre, remélve, hogy a víz felmelegszik és kijönnek ide már a nagyobb halak is. Az előző időszakban viszont nem sokat fogtak itt, ráadásul egy hidegfront is érkezett erős széllel és futó záporokkal. A víz mégcsak 11 fokos volt, kicsi volt az esély rá, hogy tömegesen ellepjék a sekély részeket pikkelyes barátaink.
Nyitás után nem sokkal értem a halőrházhoz, megvettem az engedélyt majd irány a kiszemelt hely. Az idő igencsak barátságtalan volt, hideg és szeles, ráadásul a napot is felhők takarták. Ez persze nem törte le a lelkesedésemet és izgatottan raktam össze a szereléket. Mindkettő fix ólmos összeállítás volt, melyeken Mainline Cell bojli volt hóemberként felkínálva, az egyiken a Milky Toffee pop-up, másikon egy Enterprise Tutti-Fruttis műkukorica volt a lebegő része a csalinak. Ezután gyorsan csónakba száltunk és elkezdtük behúzni a szereléket. Az elsőt arra a környékre tettük le ahol a többiek is horgásztak, ezt etették már napok óta. Igaz eddigre már kiderült akadós is volt a terep, kicsit aggódtam is emiatt, mert én finom szerelékkel horgásztam, de gondoltam megkockáztatom mindenképpen. Etetésnek pedig csak két marék bojlit szórtam a horog mellé. A második bot pedig a helyiek által lerakott bólyasorral egy vonalba került és ide magmixet is etettem.
Megindult a várakozás, nagyon kiváncsi voltam, hogy mit sikerül összehozni. Szerencsére sok idő nem telt el, amikor a távolabbi boton megszólalt a jelző. Gyors bevágás után hajlott a botom szépen, bár ennek ellenére jött a hal kifelé, a fékre nem volt szükség. A nagy távolság miatt eltartott egy darabig a kitekerés része és sajnos féluton lemaradt a hal. Feltételeztem, hogy a bevágás nem volt elég nagy, ilyen távon a vékony zsinór is szépen nyúlik. Lecke megvolt, újrahúztuk a szereléket és reméltem, hogy ismét bejelentkezik egy ponty. Ez így is történt, most sem kellett sokat várni a kapásra, megindult a jelző szépen. Most határozottabban vágtam be, szépen akadt, majd nem sokkal ezután a hal bement egy akadóba. Csónakba pattantunk és amint föléértünk a szereléknek a fonott előkezsinórom megadta magát, elvágta valami. Ekkor gondolkodóba estem, két kapásból egy sem lett meg, változtatni kéne. Az újrahúzott szereléket inkább már egy picit távolabb tettem le az akadós etetéstől, hogy egy esetleges kapás esetén legyen esélyem megfogni, illetve a közelebbi táv miatt talán jobban is ül a bevágás. Persze ezzel azt is kockáztattam, hogy egyeltalán nem lesz érdeklődő a csalimra, hiszen ezt a részt senki nem etette az elmúlt időszakban, ráadásul semmi olyan mederalakulat nem volt ami haltartó helyként szolgálhatna. Mikor eveztünk kifelé, Gergő botján hatalmas kapás volt, így a csónak ki sem lett kötve hanem onnan folytatódott a fárasztás. Ez nem tartott sokáig, hamar a csónak mellé húzták az 5kg körüli pontyot, mely szákolás előtt lefordult a horogról.
Ezután egy csendesebb időszak következett, a botom kikerült a kapászónából, de ezt igazából nem is bántam, mert az időjárás tovább romlott és már kifejezetten fáztam. Beültünk inkább a lakókocsiba és a társasági élet került inkább előtérbe. Néhány óra múlva azonban javult a helyzet és megpróbáltuk a többiek botjait újrahúzni, friss csalival hátha lesz kapás. Közben Gergő botja ismét “elsült” és úgy alakult, hogy én fárasztottam, mivel ő a csónakban ült. Egy hat kg körüli tőponty volt a tettes, azonban az erős felszereléssel ilyen távról kiszedni nem állt sokkal többől, mint kitekerni a szereléket. Ez az egy esemény zavarta csak meg az újracsalizást, folytatódott a nyugodt nap. Újabb néhány óra eltelt, amikor végre ismét kapásom volt, ezúttal a közeli boton. Ezen hal védekezését már sokkal hevesebbnek éreztem a rövidebb táv miatt, azonban a fárasztásnak így is hamar vége lett és egy szép 53cm-es tőponty került a matracra. Nagyon örültem neki, sikerült végre saját bottal is halat fognom, így már nem jöttem hiába.
A nap hátralévő része már kapás nélkül telt el és napnyugta előtt nem sokkal csomagoltam. Sok halat igaz nem sikerült fogni, de a körülményekhez képest nem volt szégyenkezni valónk, ráadásul belekóstoltam egy picit abba is, hogy milyen egy ilyen több napos túra hangulata. Remélem lesz még alkalom hasonló horgászatra a jövőben is, a hideg ellenére nagyon élveztem.

Szabó Zalán

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top