Hámori tavi kalandok

Posted on április 9, 2010, under Horgásztörténetek.

SüllőLillafüred az ország egyik legismertebb és legszebb része, kedvelt célpontja a kirándulóknak. Többször megfordultam már én is a környéken, sokat fotóztam a Hámori tavat mely hamar a kedvencemmé vált, ráadásul itt jött meg újra a kedvem a horgászathoz jópár év kihagyás után. A húsvéti hosszúhétvégét többedmagammal ismét itt töltöttem, igaz az utazás nem a horgászatról szólt, de azért egy kis doboz műcsalit és egy könnyű pergetőbotot becsempésztem a csomagok közé.
A sűrű program mellett egyedül a reggeli előtti horgászat jöhetett csak szóba, ez azt jelentette, hogy napkelte előtt már sétáltam ki a panzió ajtaján. Vagyis sétáltam volna, de a recepciós rögtön megszólított és sorba mesélni kezdte a halas történeteket. Még egy konkrét helyre is rámutatott, ahol a helyi öregek a rablókat fogják. Bár nem tudtam mit ért rabló alatt, én a pisztrángok miatt jöttem, de gondoltam rápróbálok. Úgyis útba esett a horgászhírek tábla, azt egyébként is el akartam olvasni így arra vettem az irányt. Óvatosan ereszkedtem le a partra, majd felkötöttem egy apró twistert és egy laza mozdulattal feldobtam egy közeli fára. Korán van még gondoltam és mérgelődve kötöttem fel az újabb darabot, majd másodszorra már sikerült a vizet eltalálnom. Lassan vezettem a gumit a kristálytiszta vízben és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy árny követi a csalit. Sügérnek gondoltam volna, de ők nem ennyire türelmesek, így nem voltam biztos a dolgomban. Gyorsan újat dobtam és figyeltem rá, hogy a lehető legtovább legyen a csali süllyedő fázisban. Ez a trükk most is bejött, egy határozott rávágás volt a jutalmam. Bevágás után heves fejrázás fogadott, de a horog biztosan ült és a fárasztás sem tartott sokáig, partra került a “sügérem” egy süllő képében. 31cm volt mindössze, úgy tűnt jó volt az öreg tippje, megvan a süllőcsapat tartózkodási helye. Most azonban nem értük jöttem, ráadásul tilalom is van, így gyorsan visszacsúsztattam a vízbe és továbbálltam.
Sétáltam a parton és a ránézésre szimpatikus helyeken megálltam néhány dobásra, de kapás nélkül maradtam. Egy forrásbefolyóhoz terveztem menni, reméltem, hogy ott majd találok halat. Hát hal nem lett belőle, mert épp ott fenekezett valaki, így kénytelen voltam tovább menni. Közben csalikat is variáltam, felkerültek a Salmo Hornet “gyűjteményem” különböző darabjai és őket is próbálgattam. Telt az idő, de kapás nem volt, így úgy gondoltam, hogy befejezem és irány reggelizni. Ahogy sétáltam visszafelé kiszúrtam egy a víz felszíne alatt úszó pisztrángot. Persze meghorgászni nem lehetett a helyet, így mentem tovább. Újabb és újabb halakat pillantottam meg, majd egyszer elértem egy helyre ahol már le is tudtam menni a partra, igaz nem könnyen. Gondoltam dobok még néhányat hátha szerencsém lesz. Érdekes volt látott halra horgászni, végig tudtam nézni, hogy hogyan reagálnak a csalira. Egy lebegő 3cm-es Hornet volt a kiválasztott, amint a víz tetejére ejtettem, rögtön odafordultak a halak, majd továbbúsztak. A bevontatott csali egyeltalán nem érdekelte őket, de a vízfelszínen vergődő változatot meg-megnézték. Közben feltámadt a szél és ezzel a halak is eltűntek, így befejeztem a horgászatot.
Másnap kora reggel nagy izgalommal keltem és siettem kifelé a partra. Először megnéztem azokat a helyeket amik ígéretesnek gondoltam, de mozgást nem láttam és néhány dobás után mindig továbbálltam. Hamar rájöttem, hogy az előző napon láttott halakat meg kéne ismét nézni és nem csalódtam. Ott voltak, talán még nagyobb számban, mint előtte és kezdődött a játék. Persze az már kérdéses volt, hogy ki játszott kivel, ugyanis becsapni nem igazán hagyták magukat. Leginkább az tetszett nekik, amikor a lebegő csalit apró rántásokkal vezettem a felszínen, mint egy poppert. Volt olyan, hogy egy négy-öt fős csapat egész a partig kísérte, nézegették, de rá nem vágtak. Bevontatás nem nagyon hatotta meg őket most sem, a finom jerkeléstől pedig megijedtek. Próbáltam az apró twistert is, de attól is féltek, vagyis inkább túl nagyot csobbant és szétriadtak.
Közben az eső is elkezdett szép lassan szemerkélni, felhős volt az idő úgy tűnt bejön az időjósok előrejelzése, miszerint esős idő várható. Közben dobáltam tovább, csalikat cserélgettem és néha szüneteket is tartva horgásztam. Már már kezdtem feladni a reményt, hogy itt bármi is lesz, amikor egy picit mélyebben vezettem a legkisebb Hornetet és a parttól nem messze agresszív rávágás érkezett. Reflexből bevágtam és még láttam a csaliról leforduló kisebb halat, melynek szájába nem került be a horog, csak a testet támadta. Újult erővel dobáltam tovább, de ezután már nem történt semmi érdemleges. Az eső egyre inkább rákezdett, így jobbnak láttam visszavonulót fújni, mielőtt a partoldal annyira elázik, hogy nem tudok visszakapaszkodni az útra.
Ezzel véget is ért a túra horgászat része, a két nap alatt olyan 3-4 órát sikerült kedvenc hobbimra áldozni, de ebben a gyaloglás is benne volt. Persze ez nem sok idő, de most ennyi volt és így is jól szórakoztam. A kezem is halas lett, illetve a pisztrángokra is rátaláltam, sőt még kapásig is jutottam. Azt gondolom egyébként, hogy ezekhez a halakhoz jobban illett volna a műlégy, a wobblereim egy picit nagyok voltak, azt hiszem legközelebbre beszerzek valami apró bogárutánzatot és ismét szerencsét próbálok.

Szabó Zalán

2 hozzászólás to "Hámori tavi kalandok"

gravatar

hacnor  on április 12, 2010

Gratula a “sügérhez”!:)
Jó kis pecaleírás.
Imádok látott halra(domira) pergetni,hihetetlenül izgalmas,ahogy látod a halak reakcióit.
Ott lehet igazán csalivezetési trükköket felvonultatni és kiprobálni.
Legközelebb azért vigyél pár kisebb körforgót,a pisztrángok arra jobban buknak.;)

üdv:hac

gravatar

Zalan  on április 13, 2010

Köszi!
Sejtettem, de nem szeretem a körforgót 🙂 Persze ha más nem lesz…

Leave a Comment