Pátkai pontyok

Posted on március 24, 2010, under Horgásztörténetek.

PotykákA tavasz idén nagyon nem akart megérkezni, de szerencsére ami késik nem múlik és végre megvolt az első igazi meleg hétvége. Ez önmagában már elég indok volt arra, hogy horgászni menjek, de úgy éreztem most jött el az idő arra, hogy egy év kihagyás után visszatérjek a Pátkai víztározóra. A döntést nagyban segítette, hogy az első pontytelepítés is megtörtént a héten és a hideg víz ellenére jó esély kínálkozott a bajszos barátaink megfogására.
Vízpartra kora délután érkeztem és rögtön gondolkodóba estem, hogy hová üljek. A környéken egy szem horgász árválkodott, ez már gyanus volt, ilyenkor mindig tömeg van, lehet nem a kábelgátra kellett volna jönnöm. Sebaj, leültem mellé, gondoltam a koncentráltabb etetés talán jobb esélyt ad egy ilyen nagy vizen. Persze rögtön újabb probléma adódott, mióta utoljára itt jártam újrakövezték a gát oldalát és erre nem voltam felkészülve. A kövezésen nem tudtam lerakni a botokat és a felszereléseket rendesen, ezért fennt kellett ülnöm a gát tetején, ami pedig az ilyen szeles időben nem volt túl kellemes. A zsinórból egy jókora adag kinnt volt a vízből amelybe a szél igencsak belekapott és gyakorlatilag lehetetlenné tette az esetleges kapások észlelését. Emiatt csak fűzött kukoricát mertem feltenni, féltem a törpéktől és hát gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez ilyenkor nem a legjobb csali. Közben szomszédomnak kapása volt és fogott is egy szép nyurgát, majd miután visszadobta a szerelékét rájöttem, hogy közel dupla távon horgászik, mint én, ennyit a koncentrált etetésről. Esélyem sem volt ezt a távot meghorgászni, így úgy döntöttem, hogy változtatok.
Körülnéztem a környéken és egy szóba jöhető helyet találtam, ez pedig csőnél volt, annál ami összeköti a két tavat a gát alatt. Ebbe a sarokba fújt a szél, ráadásul a gát is alacsonyabban van, emellett pedig egy kis ösvény vezetett le a kövek között a vízig, itt már le tudtam menni és a botokat is lennt elhelyezni. Igaz a hely nem éppen a pontyokról híres, főleg mivel itt egész a parthoz közel lehet csak horgászni, de reméltem az újoncok ezt még nem tudják. A bekevert etetőanyagból (TopMix Feeder Method Mix + Feeder aroma + 5x magmix) belőttem 5 gombócot, majd utánuk dobtam a két etetőkosaras szereléket, egyiken kukoricával, másikon csontival. A logikám az volt, hogy az egyik csali olyan amire nem sok kapást várok, így jó eséllyel megvárja a nagyobb halakat, míg az élő csali pedig egy pörgős pecát tesz lehetővé, erre bármi jöhet.
Megindult a várakozás, kényelembe helyeztem magam és figyeltem a vizet, a jelzőket. Halmozgásnak nyomát sem láttam, viszont a madarak igen aktívak voltak. Elsősorban a hattyúk repkedtek fel-alá, jó nagy ricsajt csapva, de a szárcsák is nagy számban képviselték magukat. Míg élveztem a természetet, újabb horgász érkezett és elfogalta régi szomszédom másik oldalán található helyet. Az első kapás továbbra is váratott magára, feltünően nagy volt a csend. Aggodalmamat tovább növelte, hogy újabb és újabb fogásnak voltam szemtanúja, volt aki már hazafelé vette az irányt, miután megvolt az áhított két pontyos limit. A helyzetet viszont kihasználtam, rákérdeztem a nyerő csalira és állítása szerint csontival fogta őket. Az enyémek viszont hiába ficánkoltak a horgon, a legkisebb jel nem utalt arra, hogy bármelyik hal megpróbálta volna felvenni őket, ugyanúgy néztek ki másfél óra vízbenlét után is. Kezdett kellemetlenné válni a helyzet, ilyen égésben már rég nem volt részem, mindenki fog halat csak én nem.
Veszteni valóm már nem volt, így kisérletezni kezdtem. A kukoricát lecseréltem egy Nagy Ponty izesítésű pontypelletre és visszadobtam a szereléket a korábbi helyre. Nem telt el sok idő, a jelzőm mintha megmozdult volna, majd két részletben gyorsan felment aztán meg vissza. Rögtön ott teremtem a botnál és feszülten figyeltem. Újra megtörtént az eset, aztán sikerült egy hatalmas luftot ütnöm. Ettől függetlenül örültem, ezek szerint mégis van hal a környéken és már dobtam is vissza a szereléket. Most sem kellett sokáig várnom, újabb kapás következett és a forgatókönyv megismétlődött, nem sikerült akasztanom semmit. Túl rövid az előkém gondoltam, kötni újat nem akartam, inkább a jelzőt engedtem lejjebb, majd megpróbálok tovább kivárni. A következő kapásnál viszont nem volt erre szükség, olyan heves volt, hogy vitte volna a botot is, mire megmozdultam már megakasztotta magát és indult is a fárasztás. A bot hajlásából egyértelműen kiderült, hogy pontyról van szó, azonban hideg volt még a víz, simán kihoztam partközelbe, majd megszákoltam a 43cm-es nyurgapontyot. Örömöm határtalan volt, megúsztam a nagy leégést és fogtam egy pontyot végre. Bizakodva dobtam vissza a szerelékem és vártam az újabb kapást, mely menetrendszerűen meg is érkezett. A bevágásnál azonban történt egy malőr, a zsinórom megakadt a bottartó villába és azonnal elszakadt, ezzel adva halamnak egy jó 20m-es zászlót… Úgy látszik ez a nap márcsak ilyen volt, semmi nem ment simán, de nem csüggedtem, újraszereltem és folytattam a horgászatot. Ekkor egy kicsit csendesebb időszak következett, úgy látszott szétszéledtek a halak, ezért lőttem be ismét néhány gombócot, hátha visszacsábítja őket. Számításom bejött és nem sokkal később újabb kapásom volt és szerencsére az új, hosszabb előkével nem volt gond az akasztás sem. A fárasztás gyorsan lezajlott és partra került egy 40cm-es pacniponty, mely olyan kerek volt, mint egy tányér.Nyurga
A második halammal véget is ért a horgászat, ugyanis kivételesen konyhára dolgoztam és megfogtam a limitet. Napnyugtáig még volt bő két óra, de a halat is meg kellett pucolni, így csomagoltam, majd elhagytam a helyszint. Érdekes nap volt, a nehézségek ellenére jól végződött és számomra teljesen meglepő volt az, hogy a csontihoz hozzá sem nyúltak, míg a pelletre csupán néhány méterrel odébb kapás kapást ért. Emellett egyértelműnek tűnik az, hogy a víznek még nem volt ideje átmelegedni, egyelőre csak a frissen telepített halak mozogtak, ők viszont aktívan táplálkoztak és gyakorlatilag bárhol megfoghatóak voltak. A nap meglepetése viszont nem is ez volt, sokkal inkább az, hogy ezen rövid horgászat alatt két (!) halőrcsapat is ellenőrzött. Úgy tűnik végre komolyan vették, hogy megvédik a rabsicoktól a frissen telepített halakat és remélhetőleg csak az viszi őket haza aki kifezette az engedélyt és betartja a szabályokat.

Szabó Zalán

6 hozzászólás to "Pátkai pontyok"

gravatar

hacnor  on március 25, 2010

Szia Zalán!
Úgy látszik hasonlóan vélekedtünk,hétvégén mi is tavazni mentünk(volt telepítés itt is:),szerencsére.Az “Öregemmel” ketten, egy-egy pickerbottal remekül szórakoztunk.9 ponty,6 kárász,8-10 vegyes keszeg 4 óra alatt.Mozgalmas peca volt.Egyet sajnálok,hogy otthon hagytam a fényképezőmet,így nem lett megörökítve..Ha már szóbakerült,nagyon szép halas képeket csinálsz,jól illenek a remek írásaidhoz.Csak így tovább!

gravatar

Zalan  on március 25, 2010

Köszi Hac! Nem rossz peca lehetett a tietek sem, 9 ponty az bárhol jó 🙂

gravatar

hacnor  on március 30, 2010

Szia Zalán!
Boldog Névnapot kívánok!:)
Tényleg nem volt rossz,de azért nekem a folyóvíz az igazi.Szombaton és vasárnap is voltunk lent a Dráván,szombaton néhány apró keszeg,meg egy selymes durbincs,vasárnap kicsit nagyobb keszegek(szilva,karika,bodorka),meg Fateromnak egy 2,20-as márna jött.
El voltam pergetni is domira…akasztottam egy testesebb példányt,de nem tudtam kivenni a magas part miatt..így meglógott,meg fogtam egy kisebb 22-25 centiset.Kezdenek beindulni.
Görbüljön!

gravatar

Zalan  on március 30, 2010

Köszi a jókívánságot!
Nekem sajna elfújta a szél a hétvégi pecát, így nincs most semmi érdemleges amiről be tudnék számolni. Folyóvíz nekem is tetszene, de a Duna van a legközelebb, de az is közel egy óra autóval, azt rendszeresen nem vállalom be.
Domik beindulásának örülök, nekem is viszket már a tenyerem pergetésügyileg, csak a csukatilalom végét meg akarom várni, mert itt minden víz csukás és inkább most még nem zargatom őket. Na de majd a hétvégén 🙂

gravatar

hacnor  on március 31, 2010

Hát,akkor már csak egyet kell aludni,ha jól tudom.:)

A Dráva nekünk 40km..odavissza 80…ezt még azért bevállaljuk hetente vagy kéthetetnte egyszer.
A Duna már 70-80km,az más nekem is sok.

Kivételesen egy holtágon fogtam a domikat,ami elég csukás víz is.Viszont mivel fent voltak a felszinen a domik nem volt gond,még előkét sem tettem fel(tuti nem fogtam volna előkével domit aznap,sokszor kiszúrták így is a wobblerkapcsot).Mondjuk csukamozgást nem láttam,csak egy bicskát napozni az egyik bokor alatt.

gravatar

Zalan  on április 3, 2010

Nekem sincs sokkal messzebb a Duna, de minden munkanapon több, mint 100km-t vezetek oda-vissza, hétvégén már nincs hozzá kedvem, inkább maradok a közelben. Persze azért előbb-utóbb megnézem majd én is a folyót, érdekel nagyon.

Felénk azért félek a csukáktól, mert sokszor annyira sekély a víz, hogy a csuka is simán felcsap a csalira. Persze majd meglátjuk, ki fogom próbálni mindkét módszert.

Leave a Comment

 
  • Home
  • Copyright 2009, Szabó Zalán.

    Back on Top