Sodrásban

Posted on március 6, 2010, under Horgásztörténetek.

KarikaA téli időjárásnak egy hirtelen jött felmelegedés vetett véget, nappal tíz fok fölé is ment a hőmérséklet és ez rögtön megindította a hóolvadást. Igaz az állóvizeinken még a legtöbb helyen tartotta magát a jég, de a patakokban és csatornákban megindult a tavaszi áradás. A Nádor csatorna is csak azért nem öntött ki a medréből, mert megnyitották a zsilipeket és a sok víz el tudott indulni lefelé. Az elmúlt hétvégén is horgászni készültem, azonban a kifejezetten erős szél miatt új helyeket nem akartam keresni, nem tudtam meddig bírom a hideget, így a már jól bevált helyek egyikére készültem.
Mire sikerült összepakolnom és kiérnem a partra, András már ott volt és javában szedte a halat. Elmondása szerint folyamatos a kapás és amíg ezt megosztotta velem, már tekerte is ki a következő karikakeszeget. Egy szem picker bottal horgászott, pont úgy ahogy én is terveztem, ezután már nem is gondolkoztam sokat, leültem a felette lévő helyre és összeraktam egy egyszerű szereléket. Közben gyorsan bekevertem az etetőanyagot, a TopMix Bodorkás keverékét, tettem hozzá egy kevés csontit és pinkit és készen is álltam a horgászatra. Jól megtömtem a kosarat, néhány szem apró pinki a horgon és már repült is befelé a cucc. Ekkor jött az első meglepetés, a kosár nem akart megállni a sodrásban, vitte a víz szépen. Ennek ellenére volt kapás, az első halam egy apró kárász lett, melyet újabb és újabb követett.
A nagy sodrás viszont kezdett hamar idegesítővé válni, főleg úgy, hogy kapásszámban is elmaradtam Andrástól, ezért az átszerelés mellett döntöttem. Felkerült egy lapos kosár, majd újra próbálkoztam.  Ez a szerelék sem vált be, nem volt elég nagy a legnehezebb kosaram sem, ilyen sodrással még nem találkoztam itt, egyszerűen mindent vitt. Szerencsére kaptam kölcsön egy 40g-s lapos és szögletes formájút, ezzel már relatíve stabilan megmaradt egy helyben a szerelék. Ezután még a megfelelő előkehosszt kellett beállítani, ami jelen esetben fél méternél is hosszabb volt.
A halak kapókedve közben egyeltalán nem csökkent, folyamatosan ráncigálták a spiccet. A zsákmány két fajból állt elsősorban, kárászok és karikakeszegek jöttek felváltva, de fogtunk egy-egy bodorkát és egy vörösszárnyút is. Ilyen halözönnel ritkán találkozom, bár ehhez hozzájárult az is, hogy igen jó arányban sikerült megfogni a kapásokat. Egy trend is kezdett kirajzolódni, mégpedig az, hogy az etetés alvégén jöttek a nagyobb, darabosabb halak, míg felfelé elsősorban a kisebbek. Ez a folyamat odáig fajult, hogy egy idő után lejjebb kellett dobálnunk, mert csökkent a kapásszám, ahogy a víz elvitte az etetőanyagot és ezzel együtt a halakat is. Ezután azonban újra visszatért minden a rendes kerékvágásba és tovább szedtük a halat.A nap hala
Az idő gyorsan szaladt, közeledett a napnyugta és ezzel a horgászat vége is. Jól elfáradtunk és át is fáztunk, de megérte kijönni ebben a mostoha időben is. András szákba gyűjtötte a halat, a végén megszámoltuk és 51db-ot fogott, én valamivel kevesebbet. Nem emlékszem mikor voltunk utoljára ennyire sikeresek, igaz a legtöbb alig tenyeres méret volt, a nap hala pedig a képen látható ezüstkárász lett.

Szabó Zalán

2 hozzászólás to "Sodrásban"

gravatar

hacnor  on március 13, 2010

Szia Zalán!
Jó kis peca lehetett,Gratula!
Múlt héten mi is kinéztünk egy közeli tavacskára pickerezni,de nem igazán voltak aktívak a pikkelyesek,,néhány termetesebb fél kiló körüli e.kárász,valamint egy szem vörösszárnyú alkotta kettőnk összzsákmányát…azért a körülményekhez(lehülés,hideg szél) és az évszakhoz képest,nem volt rossz:)
A tavaszi pecák már csak ilyenek…

gravatar

Zalan  on március 13, 2010

Köszi Hacnor!
Én is hasonlóképp jártam, ez a lehülés nem tett jót. Talán jövő héttől megjön a rendes tavasz és a halak is aktívabbak lesznek.

Leave a Comment