Az első horgászat
Posted on január 18, 2010, under Horgásztörténetek.
Aggasztó hírek jöttek kedvenc csatornámról, azt beszélik az emberek a parton, hogy elektromos halászatot hajtott végre a víz kezelője és teljesen lefosztotta a halállományt. Sejtettem, hogy a történetek túlzóak, de mivel az utóbbi időben az általam gyakran látogatott szakaszon nem sikerült komoly fogást elérni, így úgy döntöttünk egyik barátommal, hogy ez jó alkalom lesz arra, hogy egy új részét fedezzük fel a Nádor csatornának.
Kora délután leparkoltunk egy híd mellett és elindultunk folyásnak felfelé. Ez a rész nem túl népszerű, kevés beállót találtunk, de azokat sorban végigdobáltunk. A víz kristálytiszta és igen húzós volt és néha a legnagyobb jigfejeink is kicsinek bizonyultak. Ez persze nem szegte kedvünket, ugyanis kiváncsiak voltunk, ráadásul ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy egyre több vízbe dőlt fával és akadóval találkoztunk. Ha nyáron is ilyen vízhozam lenne, akkor egy kiváló domolykós szakasz lenne, bár tudomásom szerint olyankor jóval kisebb a vízszint és a folyás is lelassul. Benne voltunk már alaposan a délutánban és miután egy csatornabefolyót is találtunk, melyet alaposan végigdobálva sem láttunk egyetlen halra utaló jelet sem, elkezdtünk aggódni, hogy lehet ma is megússzuk hal nélkül. Mentünk még egy darabig, de csak egy-egy dobásra álltunk meg, inkább csak a jó helyeket kerestük. Ígéreteset nem találtunk, volt még egy bő másfél óra napnyugtáig és mindenképpen szerettünk volna halat fogni, így eldöntöttük, hogy visszamegyünk a szokásos szakaszra, hátha ott több szerencsével járunk. Bő negyedórás gyaloglás után, kissé kimelegedve értünk vissza az autóhoz, majd padlógázzal haladtunk az új célpont felé.
A hideg idő ellenére volt bőven próbálkozó ezen a részen, ez azért bizakodásra adott okot és miután láttunk néhány kifogott dévért is, megnyugodtunk, hogy maradt azért itt hal. Elkezdtük meghorgászni a korábban már halat adó helyeket, de sok időm nem maradt, csörgött a telefonom. András hívott, hogy menjek gyorsan a sügéres helyre, ő már kettőnél jár öt perc után, pedig nem is kicsi csalikat dobált. Gyorsan csatlakoztam hozzá és apró twistereket felcsatolva tovább vallattuk a vizet. Sikerült kifogni egy jó napot, ugyanis felváltva szedegettük őket, nagyon agresszíven támadták a gumikat. Több szebb példányt is fogtunk, nekem a legnagyobb a képen is látható 22cm-es példány volt. A méret azonban egyre csökkent és a kapások száma is egyben, hamar felmérte a sügércsapat, hogy valami nincs rendben és visszafogták magukat. Így is sikerült kettőnknek 16db-ot kivenni háromnegyed óra alatt egy néhány négyzetméteres területről.
Hazafelé menet elkezdtünk kételkedni a halászatos sztoriban, ugyanis ilyen jól még nem ment a sügérhorgászat, így elhatároztuk, hogy végére járunk a dolognak. Sikerült megtudni, hogy valóban volt elektromos halászat, szaporításhoz pontyot szerettek volna fogni, ez azonban nem sikerült, helyette zsákmányoltak két nagy amurt, egy nagy harcsát, valamennyi csukát és süllőt. Az összfogás olyan 5 mázsa körül volt és ez egy igen hosszú szakaszon. Természetesen ez tovább csökkentette az amúgy sem kiemelkedő halállományt, de azért messze van attól, hogy üres lenne a csatorna. Ígéretet kaptunk viszont, hogy a rövidesen kezdődő csukatenyésztés után, kis csukák egy részét vissza fogják telepíteni. Reméljük jól sikerül majd a szaporítás és lesz bőven mit visszatenni.
Szabó Zalán