Archive for november, 2013

Ismerkedés a Dunával

Posted on november 4, 2013, under Horgásztörténetek.

Kikoto Állóvizi pecás vagyok, mindig is az voltam. Tettem ugyan egy kis kitérőt kisebb patakokkal, csatornákkal, de az igazi szerelem az mindig is a tavak voltak. Az igazi folyóvizi peca viszont mindig érdekelt, de valahogy sose mertem belevágni a dologba. Egyrészt az egyetlen folyóvíz ami még elérhető távolságban van az a Duna, persze azért ez sincs közel, ráadásul a környékbeli szakaszon egyetlen barátom sem horgászik rendszeresen, így infokkal senki nem tudott ellátni. A neten cikkeket, fórumokat olvasgatva pedig az volt néha az érzése az embernek, hogy nem is lehet itt halat fogni, olyan kevés van.
Szerencsére sok ismerősöm, barátom van mindenfelé az országban, néhány még a határon túl is. Folyamatosan néztem, figyeltem a beszámolóikat és azon kaptam magam, hogy deja vu-m kezdett lenni. A Balatonról is sokan mondták, hogy nincs hal, nem lehet fogni, de amikor voltam azért mindig akadt valmi, illetve a barátok se nagyon panaszkodtak, fogtak szépen. Szóval az érdeklődésem újraéledt és szorgalmasan gyűjteni kezdtem az infokat. Más, távoli szakaszokat vallató ismerősöket kérdezgettem, ők hogyan mit és miért csinálnak, emellett pedig más folyókon edződött srácokkal is beszéltem. A végső lökést talán az adta meg, hogy egy a Dráván horgászó barátom kijelentette, szerinte a folyóvizi peca sokkal könnyebb, mint a tavi, hiszen a sodrás és a víz rengeteg támpontot ad és így könnyebb megtalálni a jó helyeket. Ezt se megerősíteni, se megcáfolni nem tudom, de az biztos, hogy nemsokkal később már a kezemben volt a Duna Fejér megyei szakaszára szóló engedély.CsukafogakKövetkező lépés az volt, hogy ki kell választani a horgászhelyet, keresni kell lejáratot a vízhez és feltérképezni, hogy mit és hol érdemes csinálni. Mindenképpen olyan szakasz kellett ahol meglassul a sodrás, ugyanis a tavi könnyű botjaim a húzós vízre alkalmatlanoknak tűntek és tapasztalat nélkül beruházni se szerettem volna új cuccokba. Szerencsére a neten nagyon jó műholdas térképeket lehet találni, ennek hosszas áttanulmányozásába kezdtem. Volt már azért némi támpontom, itt-ott az ismertebb részekről lehetett hallani, nem kell ehhez kijárni a vízre. Elsőnek ezeket akartam megismerni, majd később némi tapasztalattal a hátam mögött tervezem a jellegtelenebb, eldugottabb haltanyákat megkeresni, az kezdőként úgysem menne rögtön.Egyik csukámMegvolt a megfelelő hely, irány a vízpart. Miután az ismeretlenbe terveztem menni, ezért a hosszú maratoni pecák helyett inkább több, rövidebb etapot terveztem, különböző időpontokban akartam megnézni azt a néhány részt amit előre kiszemeltem magamnak. Így utólag, jónéhány pecán túlesve úgy gondolom, hogy jól döntöttem. Minden alkalom más volt, a vízállás, a halak aktivitása és az időjárás is, tudtam napszakokat megnézni, stb. Ez úgy hangzik mintha már nagyon profi lennék a témában, de nem, ez koránt sincs így, egyelőre csak a kérdések száma nőtt meg a fejemben, ráadásul exponenciális ütemben. Azt már értem, hogy miért mondják egyesek, hogy évekig tart kiismerni egy folyóvíz szakaszt.KövezésA jó hír talán az, hogy egyszer sem betliztem még szigorúan véve, ha mást nem egy kis sügért mindig sikerült fogni. Legtöbbet a csukákkal találkoztam, ez számomra egy picit meglepő volt, azt gondoltam, hogy jóval kevesebb él belőlük a nagy folyón, de úgy tűnik hibás volt ez a következtetésem. Emellett még jött jász, balin és sügér is, szóval nagyon nem panaszkodhatok. Persze a méretek még messze nem nagyok voltak, sőt inkább kicsik, de úgy gondolom valahol el kell kezdeni. Persze a neheze csak most jön, hülnek a vizek és a halak elkezdtek összeállni, egyre nehezebb lesz megtalálni őket. A folytatást még nem tudom, biztos vagyok benne, hogy nemsokára meglesz az első betlim is amit még sok fog követni, de talán néha bele sikerül majd nyúlni a sűrűjébe.

Szabó Zalán