Archive for augusztus, 2013

A betörő és a gereblye

Posted on augusztus 10, 2013, under Horgásztörténetek.

PortréFura egy cím ez egy horgászblogon, de most úgy alakult, hogy mindkettőnek szerepe volt a pecában. Történt ugyanis, hogy kora reggeli horgászatot terveztem Kádártán, utóbbi időben jól fogtam a feketesügért, gondoltam meglovaglom a jó szériát és próbálok még szakítani belőlük. Egyedül voltam otthon, család anyósnál, este összepakoltam és korán lefeküdtem, hogy nyitásra már a tóparton lehessek. Amióta a gyerek megvan, pocsékul alszom és így hallottam meg, hogy nagy autóajtó csapkodás volt  a ház előtt. Kibotorkáltam és kinéztem a nyitott ablakon, igaz szemüveg nem volt rajtam, de így is láttam, hogy valaki veszettül rángatja a kerítést. Mégiscsak kellett a szemüveg, visszamentem érte, de mire újra pozícióba kerültem az illető eltűnt. Alvásról ilyenkor szó sem lehetett, talán az autó tetszett meg a tolvajjelöltnek, ez persze nem derült ki, de az biztos, hogy innentől térfigyelő kamerává alakultam és hajnalig sasoltam a környéket. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi mozgás nem volt már.
Ezzel a kis malőrrel viszont ugrott a korai peca, alvás nélkül nem akartam nekivágni és már már lemondtam az egészről. A kisördög azonban nyert és végül tízre a parton voltam, hiba lett volna kihagyni egy lehetőséget. Kánikulában öröm ilyenkor kezdeni a napot, mégcsak pakoltam ki az autóból, de már megizzadtam. Vasárnap lévén arra számítottam, hogy tele lesz a part, viszont alig láttam néhány autót. Ennek persze örültem és szokásommal ellentétben, most a sekély rész felé indultam el. Felszini csalikkal indítottam, de néhány rontott kapáson kívül nem sok mindent tudtam felmutatni, pedig az egyik feka háromszor is leszedte a csalimat, mindháromszor rontottam. Úgy tűnik ez a felszinizés nem megy nekem, meg vagyok átkozva vele.Feka
Halat akartam fogni és mivel már félúton jártam, felkerült a wacky rig és az utóbbi idők kedvenc csalija és nekivágtam. Meg is lett az eredménye, már az első helyen kapás és némi locsogás után kezemben tarthattam a nap első feketesügérét 🙂 Nem nagyon értettem, hogy miért üres a part, de élveztem, hogy tiszta pályán dobálhatok, rengeteg kapásom volt és ezzel fárasztásom is. Persze nem jött ki minden, ha megy a szekér akkor szoktam hagyni had ugráljanak a sügérek és ez viszont azzal jár, hogy halat is veszít az ember. Ezt azonban nem bántam, szeretem a látványos fárasztásokat, dolgozott bennem az adrenalin.
Van egy beálló amit stégnek talán nagyképűség lenne nevezni, itt a tulaj szépen karban tartja a partot, viszont minden apró ágat, gallyat két oldalt a vízbe helyezett, már egy egész szép akadót összehozott. Feltételezem ezt az apróhalak miatt csinálta, mindig van a környéken rengeteg. Itt történt, hogy megláttam egy szebb sügért úszni a vízfelszín közelében, természetesen repült is elé a hatalmas kukac amit annak rendje és módja szerint el is kapott. A fárasztás elég simának indult, majd amikor a part közelébe ért, megcélozta az ágas-bogas rettenetet. Nem adtam neki sok esélyt, simán visszafordítottam először, majd másodszor, majd harmadszor, de aztán új erőre kapott és egy nagy nekirugaszkodással belevetette magát az aljába, jó mélyen. Közben úgy feltekerte magát az ágakra, hogy mozdulni sem tudott.Mégegy
Ez remek, gondoltam, most mi legyen? Ha beszakítom akkor a halnak annyi, ez nem egy nyerő ötlet, valami mást kell kitalálni. Elkezdtem körbenézni, keresgélni és kiszúrtam egy hosszabb száraz ágat. Feszes zsinór mellett, egylábon ugrálva sikerült végül letörni a fáról, de túl rövid lett. Ezzel csak az ágak tetejét értem el… Nézegettem, hogy hogyan tudnék bemenni a vízbe, de gyorsan mélyült és lankás volt a talaj, inkább nem kockáztattam. Közben rájöttem, hogy mivel halam nem mozdul, nyugodtan letehetem a botom. Így is történt és immár szabadon körbe tudtam nézni. A közeli bódéban viszont találtam egy gereblyét, régi volt, rozsdás és görbe a nyele, viszont a célnak megfelelt. Ezzel már elértem a mélyebben fekvő ágakat is és nagy nehezen felhúztam a nagyobb darabokat is. Ekkor már halam is éledezett, gyorsan megfogtam a zsinórt, felhúztam és elkaptam a szájánál. Még mindig teljesen ki volt fáradva, nem ellenkezett és sikerült kiszabadítani. Rég örültem ennyire egy halnak.Bye-bye
Ezután a kaland után még folytatódott a forgatókönyv, fogtam talán hármat és elengedtem legalább ennyit, de nem bántam. Remek nap volt, sok akcióval, sok fárasztással. Hazafelé a kocsiban azonban némi hiányérzetem támadt, hiányzott a kihívás. Ismerem már annyira a vizet, hogy mindig tudok találni néhány halat amit még senki nem zargatott aznap és a már bevált csalikkal igen jó eséllyel kapásra is tudom bírni. Túl kiszámítható ez az apró tó, úgy érzem lassan talán ideje más vizek felé is kacsingatni.

Szabó Zalán