Archive for június, 2013

Egy kuka nap

Posted on június 21, 2013, under Horgásztörténetek.

Első pontyAz idén hirtelen jött a nyár, egyik napról a másikra igencsak meleg lett. A meteorológia pedig vasárnapra kifejezetten fülledt, gomolyfelhős időszakot jósolt, tipikusan ez az az idő amikor leggyakrabban betlizni szoktam. Persze ez nem riasztott vissza, ha van egy kis szabadidő horgászni kell menni, a meglepetés bármikor benne van a pakliban. Emellett két barátom is jelezte, hogy szivesen pecáznának egyet Berényben, úgyhogy hamar eldőlt, hogy pontyozás lesz a dologból.
Délelőtt volt még egy kis elintézni valóm, így a nap közepére értem csak ki. A helyválasztást hosszas egyeztetés előzte meg, András és Szecsi is a megbeszélt helyen kezdett, azonban a várt siker elmaradt, alig fogtak valamit és már a költözésen gondolkoztak. A helyzetet nehezítette, hogy igencsak tömeg volt a parton, erre azért nem számítottam, így csak a néhány megmaradt beállót lehetett választani. Egy szakasz viszont épp felszabadult, pakolni kezdtek a hal nélkül maradt pecások és úgy döntöttünk, hogy megszálljuk a helyet. Én friss érkezőként, barátaim pedig átköltöztek, így ez a partoldal ismét végig foglalt lett.Horgászhelyem
Szerencsére otthon már megkötöttem a szerelékeket, etetőanyag is be volt keverve, villámgyorsan repült be a feederes cucc. Várakozni nem is kellett szinte semmit, egy apró vörösszárnyú ragadta el a pinkivel megrakott horgot. A következő dobásnál pedig újabb kapás és egy kisebb ponty húzta el a spiccet. Megy ez gondoltam, remekül indult a nap. Persze az örömöm korai volt, utána már csak a kis keszegek zaklattak, komolyabb hal nem akadt. Nem estem kétségbe, emeltem a téten és kenyér került a horogra. A változás csak annyi lett, hogy most kevesebb hal akadt meg, de továbbra is az apróságok zaklattak.Potyka
Úgy tűnt ha nem akarok folyamatosan dobálni, valami tartósabb csali kell, ilyen pedig csak a már tavasszal bevált műanyag kukorica volt nálam. Sokáig nem is vártam vele, egy gyors szerelékcserével megoldottam a dolgot, így már volt időm nézelődni. Ezt már nem vették fel a vörösök, nyugodtan telt az idő. Körülöttem persze senki nem fogott semmit, mindenki csak pihegett az árnyékban. A tógazda körbejárt és megerősítette a gyanúm, más részeken sem kapkodják a halat. Reggel volt egy kicsit pörgősebb időszak, azóta nagy a csend.
Ez persze nem meglepő, én is úgy gondolkoztam, hogy majd az esti enyhülés hozza meg a halakat, addig meg lehet beszélgetni. Már épp indultam volna amikor botom spicce megelőzőtt és még a nyeletőfék is felzizzent az erős húzásban. Maradtam mégis egy picit és egy rövid fárasztás után szákolhattam egy szép pontyot. Ha nem is gyakran, de rendszeresen kapásom volt ezután és jöttek a bajszosok. Persze mentek is, volt hogy szomszédoltam és jelentős késéssel érkeztem a bothoz, majd bevágás után az előkémmel angolosan távoztak. Nem értettem teljesen, de valószínűleg a nád felé vették az irányt és a vékony előke nem bírta a strapát.Már a szákban
Önbizalmam ekkor már az egekben járt, hiszen András egyetlen pontya volt a teljes partoldal teljesítménye az én három megszákolt egyedem mellett, így úgy éreztem, hogy valamit nagyon eltaláltam. Közben barátaim megunták a kapástalanságot, ráadásul szépen le is sültek és csomagolni kezdtek. Egy dolgot rontottak csak el, a szerencsémet is magukkal vitték ugyanis innentől mintha elvágták volna. Még több óra volt napnyugtáig, de már alig volt akció, az is csak a kisebb halaktól érkezett. Számomra teljesen meglepő módon estére nem indultak el a halak, így napnyugta előtt fél órával én is pakoltam. Azt sajnos nem tudtam meg, hogy egyszerűen csak elvonultak máshová, vagy pedig még jobban leálltak, ugyanis a néhány kitartó pecásnál is kevés mozgás volt. Számítottam rá, hogy nem lesz egy könnyű nap és a többiek eredményeivel összehasonlítva mindenképp a jobbak között voltam, így elégedetten távoztam.  Persze lesz ez még jobb is, biztos vagyok benne 🙂

Szabó Zalán

Team Daiwa SR3 Feeder 11’6″: A finom pontyos feeder

Posted on június 19, 2013, under Bemutatók.

Daiwa SR3Jónéhány feederbot kipróbálása után van az embernek elképzelése, hogy milyet szeretne. Mindegyikkel volt valami problémám, nem is tudtam megszeretni őket és drasztikus lépésre szántam el magam. Eladtam az összeset és nekiálltam keresni az igazit. Úgy látom, jelenleg két irányzat népszerű hazánkban, az egyik a “dobjunk ki a világból” mozgalom, a másik pedig a “nyélbőlhajlós fárasztós” változat. Jellemzően nem horgászom nagy távra, így az első csoport kiesett, viszont nem szeretem a parabola akciós botokat sem, így nehéz helyzetben voltam. Azt vártam a bottól, hogy legyen finom és érzékeny, lehessen apró horgokkal és vékony előkékkel használni, ezzel szemben pedig legyen egy gerince, fárasztáskor tudjam irányítani a halat és mindig érezzem, hogy van tartalék a botban. Felmentem Pestre és végigjártam az összes általam ismert nagyobb boltot, ártól függetlenül megnéztem az összes feedert és a végére a választás teljesen egyértelmű lett, így haza is vittem a címben szereplő darabot.Nyél és a gyűrűk
Köztudott, hogy hazánkban jelenleg a Daiwa cégcsoport német ága képviseli magát és az ottani kínálat érhető el, illetve a katalógus is erről szól. A békéshalas vonal náluk viszont nem olyan erős, mint az angoloknál és szerencsére lépett a cég egy váratlant, elérhetővé tette nálunk is az angol piacra szánt termékeket. Persze netről rendelve bármikor be lehetett szerezni bármit eddig is, azonban boltokban gyakorlatilag nem találkozhatott ezekkel a termékekkel az ember, ezért sokaknak kiesett a látóköréből. Így alakult, hogy a kezembe került az SR3-as feeder sorozat legkisebb tagja és biztos vagyok benne, hogy katalógus alapján soha nem rendeltem volna meg és talán még most is keresném a megfelelőt.
Hossz: 3,54m
Dobósúly: Nincs megadva
Erősség: Medium
Akció: Progressive
Önsúly: 176g
Tagok száma: 3 + 3spicc
Szállítási hossz: ~140cm
Gyűrűk: Aluminium Oxid
Blank anyaga: HMC CarbonSpiccek
A botot kézbevéve rögtön feltűnik, hogy egy nagyon könnyű, vékony és jól kiegyensúlyozott pálcáról van szó. A második dolog amit hamar észrevesz az ember, hogy a három rész nem ugyanolyan hosszú, hanem a nyéltag rövid, rögtön a nyél felett szétszedhető és utána a maradék részt osztották nagyjából két részre. A nagyjábólt azért írom, mert a spiccel együtt értendő ez, viszont mindhárom spicc eltérő hosszúságú. A legfinomabb spicc a leghosszabb és a legkeményebb a legrövidebb. Visszatérve a nyél feletti osztásra, ennek az a szerepe, hogy itt ad egy erősebb gerincet a botnak és a maradék, többet dolgozó része pedig kevesebb helyen törik meg, mint egy hagyományos felállásnál. A nyélrész és a gyűrűzés kialakítása egy kicsit a spórolás jegyében történt, ez a remek blank megérdemelt volna egy picit többet. A bot végén a sima szivacs helyett egy szép záródugót szivesebben látnék, illetve bár a gyűrűk teszik a dolgukat, jobban örültem volna egy magasabb minőségű sornak. Ezt a botot persze nem fogja senki fonott zsinórral használni, még talán dobóelőkével sem, így berágódni nem fog. Annyi viszont mindenképpen pozitívum, hogy a gyűrű lábak könnyen hajlíthatóak és nem hajlamosak törni, így jól viselik a szállítás közbeni megpróbáltatásokat. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet eltörni, de ha véletlenül megnyomjuk az egyik gyűrűt, akkor óvatosan vissza lehet állítani az eredeti pozícióba.Dolgozik a bot
A Daiwa a botot Medium azaz közepes erősségűnek jelölte ami ha összehasonlítom pl a Shimano jelzésével akkor szerintem teljesen helytálló. A boltban még egy Medium Beast Masterrel egyszerre meghúztuk és bár az akciójuk különbözött, erősségre mindenképpen nagyon hasonló a két bot. Dobósúlyt nem ad meg a gyártó és ha jellemezni akarnám akkor a Guru method feeder kosarak jól mutatják, hogy mire lehet számítani. A kisebbik 24g-os változat megtöltve teljes erőből dobható és meg sem érzi a bot, míg a nagyobbik 28g-s változatnál, amibe ügye több etető is kerül, már érezni, hogy fogy a bot ereje. Persze ettől függetlenül ezzel is jól használható, nem fog károsodni a bot. Feljebb súlyban nem mentem, nem láttam értelmét, hiszen ez nem egy távdobó pálca, 50-60m-re pedig ezekkel a kosarakkal is el lehet horgászni. Bár biztos vagyok benne, hogy ennél nagyobb távot is lesz aki elér a bottal, de erre már nem optimális, olyankor érdemesebb erősebb pálcák között szétnézni.Potyka
Jellemzően pontyozni szoktam vele és az átlagos méretű halakra szerintem még nyáron is elegendő tartalékkal rendelkezik. A legfinomabb spiccel érzékenységben felveszi a versenyt bármelyik pickerbottal, ezért kora tavasszal vagy késő ősszel is nyugodtan használhatjuk. Bár én 14-es előke alá nem szoktam menni, de ezt egyszerűen nem lehet eltépni vele, annyira jól dolgozik a bot fárasztás közben. Van egy gerince, tehát nem hajlik a nyélnél, viszont a felső rész nagyon szépen, fokozatosan keményedik fel. Igazi élmény vele a fárasztás, csak azt sajnálom, hogy igazán nagy ponttyal nem sikerült meg felavatnom. Ahol esetleg gondban lehet az ember, az az ha nyáron egy sűrűn horgászott tavon egy jobb halat akasztunk, ott már a szomszédok közreműködése is kellhet a sikeres szákoláshoz.Fárasztás közben
Szerintem az eddigiekből kiderült, hogy nagy kedvencem ez a bot. Már a boltban is nagyon megtetszett és a parton pedig hozta azt amit vártam tőle. Biztosan nem fogok megválni tőle és a finom pontyos feeder kategóriában nem is tudok ennél jobb botot jelenleg ártól teljesen függetlenül. Persze minden szituációra ez sem tökéletes, éppen ezért fogom bőviteni a készletet egy ennél erősebb változattal amit majd nagyobb halakra, illetve folyóvizen tervezek használni, de az majd egy másik történet lesz.

Szabó Zalán