Archive for április, 2013

Amikor nem megy…

Posted on április 23, 2013, under Horgásztörténetek.

 A tavasz úgy telt el, hogy egyik barátom folyamatosan küldözgette a délegyházi fogásairól a képeket. Sokszor volt kinnt, sokat is fogott és nemcsak kicsiket. Ilyenkor minden nagyon egyszerűnek tűnik, ha folyamatosan a kiemelkedő fogásokat hallja az ember. Persze hiába mondta Pali, hogy keményedik a pálya, egyre nehezebb őket fogni, de azért így is mindig megfogta a maga halát. Végre én is kijutottam egyet pergetni, nem mondom, elég nagy várakozásokkal érkeztem a partra. Hamar felcsendült egy flex összetéveszthetetlen hangja a távolban, tudtam jó helyen járok, ez hozzátartozik a helyi idillhez. A kellemes koranyári időjárás sokakat kicsalt a tóhoz, a hétvégi házak megtelltek, szorgosan dolgoztak a ház körül, miközben a pontyozó zsinórok áztak a vízben. Persze a pergetőhorgászok is képviselték magukat, partról és csónakból is próbálkoztak jópáran.
Az egyes tavon kezdtem, meg akartam nézni az itteni kedvenc helyeimet. Az első hal amit megpillantottam épp a fészkét tisztogatta a part mellett és ez már baljós jelnek bizonyult. Fészket őrző halat a szakirodalom szerint nagyon könnyű megfogni, nekem még sose sikerült, de nem is ez volt a célom. Gyorsan tudtam haladni, ugyanis több hely foglalt volt, ráadásul rengeteg hordalékot lebegett a víz szélén, állandóan felakadt a zsinórra. A halak amikkel találkoztam teljesen inaktívak voltak, a csobbanásra általában megijedtek és eszük ágában sem volt egyik csali után se mozdulni. Közben már dél elmúlt, nem tudtam korán jönni, biztos szétdobálták már a pályát, ideje volt kevésbé népszerű részek után nézni. Pali telefonos navigálásával sikerült általam még sosem látott részekre eljutni, de itt is hasonló volt a helyzet. A sekély vízben azért nagy nehezen összekapartam egy kapást jig-re, de szokás szerint meg sem akadt. Ekkor jött a dilemma, tudtam ha tovább eröltetem a jiget akkor lesznek még kapásaim, de a múltbeli tapasztalatok alapján sok el is fog menni. A másik lehetőség pedig, hogy általam még kevésbé ismert, új technikákat próbálgatok. Ez utóbbi mellett döntöttem, a víz felszine közelében cirkáló halakra olyan csalit kerestem ami ott marad és nem süllyed a fenékre a jigekkel, gumikkal szemben. Kikotortam a dobozomból egy még sose használt vékony jerk csalit és ez került a kapocsba. Ez már komolyabb érdeklődést váltott ki, de az első kapás olyan finom volt, hogy épp csak megbökte a csalit a szájával a sügér, erre egyszerűen nem lehetett bevágni. Addig ügyeskedtem amíg végül az egyikük kötélnek állt és kicsit határozottabban nyúlt a műhalhoz. A bevágás jól ült és rövid fárasztás után kezembe fogtam az idei első feketesügéremet. Örültem neki nagyon és lelkesen folytattam a dobálást. Az eredmények jöttek volna továbbra is ha tapasztaltabb vagyok a módszerben, ugyanis nem vettem észre időben a kapásokat. Ekkor már egy laposabb részre értem és nem láttam rá a csalira ez okozta a problémát. Ha feszes volt a zsinór végig, akkor nem mozgott megfelelően a csali, ha pedig belazult nem vettem észre a kapást, csak ha már késő volt. Ezen a jövőben még dolgoznom kell, ez nem volt vitás.Míg csiszolgattam a technikámat egyszercsak csobogásra lettem figyelmes, valaki halat fárasztott. Aztán újra és újra lejátszódott a történet, fel is keltette az érdeklődésemet. A srác egy felszíni csalival sorban fogta a sügéreket, igaz az apraját, de akkor is jól szórakozott. Beszélgetni kezdtünk és olyannyira nem titkolt semmit, hogy még a nyerő csaliból is kölcsönadott egyet, igaz más színben. Ez egy tarka változat volt, ennek megfelelően nem is volt olyan népszerű, csak egy kapást sikerült vele kicsikarni. Amikor pedig egy apró bugyli is felfigyelt rá, inkább visszaadtam a méregdrága japán csodát és maradtam a sajátjaimnál. Persze ezek már nem érdekelték annyira a halakat így inkább csak beszélgettem.
Ekkora már benne voltunk a délutánban, a nyerő hely elcsendesedett, ideje volt tovább állni. Közben a szél is erősödött, a felhők is gyülekezni kezdtek és hiába néztünk új helyek után nem találtuk a halakat. Miklós el is köszönt, én pedig egyedül folytattam. Az eredmény csak nem akart jönni, így inkább kerestem egy olyan stéget ahol kevésbé látszottak a helyi viszonyok és élveztem a naplementét. Néha még dobtam párat, de hamar pakoltam és hullafáradtan ültem be az autómba. Nem ilyen pecáról álmodtam amikor reggel elindultam, viszont a realitás az volt, hogy a többség vagy nem fogott semmit, vagy csak néhány sügért. A néhány ügyesebb horgász viszont akik eltalálták a halak izlését így is szép mennyiséget tudtak fogni.

 Szabó Zalán

Berkley Pulse Shad 6cm: A kis mindenes

Posted on április 20, 2013, under Bemutatók.

Vannak csalik amiket az ember nagyon kedvel, de a sok újdonság miatt valahogy idővel háttérbe szorul. A tavalyi évben nem sokszor került elő ez a kis gumihal, mert mindig találtam valami mást amit éppen ki akartam próbálni és hiába vittem mindig magammal, rendre szárazon maradt. Az idei évre viszont megfogadtam, hogy újra főszerepet kap több vizen is, több halfajra történő pecáknál.
A Berkley céget gondolom senkinek sem kell bemutatni, csalik, zsinórok és botok a legismertebb termékeik amiket itthon forgalmaznak. Ez a gumihal azonban nem náluk kezdte meg a pályafutását, hanem a szintén Pure Fishing cégcsoportba tartozó Mitchell hozta ki először jópár évvel ezelőtt. Hamar átkerült azonban a Berkley-hez és annyi változás történt, hogy a Powerbait aroma belekerült a csaliba. A régi verzióval nem kívánok foglalkozni, mivel már rég nem kapható, maximum egy-egy kevésbé népszerű bolt eldugott sarkában lelhetünk még rájuk.
Maga a csali négy méretben készül, a két legjobb méret talán a két legkisebb, a 6 és 8cm-es változat. Ez utóbbi már nem kicsi darab, mivel elég széles, zömök teste van, nagyobb falat a többi hasonló méretű csalinál. Az én kedvencem azonban a 6cm-es változat, ez méreténél fogva remek a könnyűpergetéshez és igazodik azokhoz az apróhalakhoz ami a legtöbb vízen stabil táplálékforrása a ragadozóknak. Ez a csali is széles a méretéhez képest, itt viszont jól jön, ugyanis a horogratűzést így jól bírja, viszont annyira nem vastag, hogy zavaró lenne a halaknak.
Anyagát tekintve elég kemény, messze nem ez a leglágyabb gumi ami a piacon van. Ettől függetlenül állóvizen is remekül mozog, ugyanis a forma és a farok úgy lett kialakítva, hogy mozgásba hozza az egész testet minimális sebességnél is. Ez a kombináció nagyon rikta, általában a jól mozgó csalik rendkívül puha anyagból vannak és éppen ezért nem tartósak. Ez egy nagy előnye ennek a gumihalnak, sokkal lassabban kezdik ki a fogak, mint a legtöbb versenytársát. Persze ettől még lehetünk pechesek és egy csuka ennek is kapásból le tudja harapni a farkát, de nem ez a jellemző. Két dologra kell csak figyelni, az egyik az a ragasztott szemek nagyon könnyen lejönnek, illetve néhány színnél a gumi közepébe ragaszott fényvisszaverő rétegbe beleakadhat a horog feltűzéskor és ekkor szétrepeszthetjük ha tovább eröltetjük.
Szineket tekintve a sorozat 6 váloztattal indult ami 12-re bővült, majd visszaesett 8-ra az idei katalógusban. Úgy érzem, hogy így is van elég választék, hogy lefedjük a legtöbb szituációt. Jelenleg rendelkezem az összes válozattal, a nagy kedvenc a Chartreuse volt, ez a klasszikus szín sok halat adott már. Sajnos ezt már nem gyártják, de azért így sem esem kétségbe, a Pearl White is fogós és az új nagy reménységem a Spicy. Emellett őszintén megmondom, hogy nem is tudtam az összeset alaposan letesztelni, gyakran esem abba hibába, hogy a már jól bevált darabok kerülnek fel.
A következő és talán legfontosabb kérdés az, hogy milyen halfajra és milyen körülmények között érdemes használni. Jópár vízterületen próbáltam már és ott ahol rendszeresen előfordulnak apró táplálékhalat, mindenhol eredményes tudtam vele lenni és stabilan adta a halat. Előfordult ugyan, hogy nem ez volt a nap legjobb csalija, de ahol a kis csalik működtek ott ez is mindig hozta a kapásokat. Ez a nagy erőssége szerintem a csalinak, hogy teljesen univerzális. Elég kicsi már a nagyobb sügéreknek, süllőhöz sem kicsi, a köveshez sem nagy, kisebb csukák is imádják, de akár balin vagy feketesügér is megfogható vele. Emellett fogtam már vele egy dunai holtágban egy gyönyörű tőpontyot is, szabályosan szájba akadva.
Szerintem az eddigiekből kiderült, hogy nagyon kedvelem ezt a gumihalat és elég szép készletet halmoztam fel belőle az évek alatt. Az ára sem vészes és tényleg lassabban fogy, mint a többi hasonló csali, ezért hacsak nem extrém akadós terepen horgászik valaki, mindenképp érdemes kipróbálni. Egy biztos, az idén újra felfedezem magamnak és megkapja a lehetőséget a bizonyításra.

Szabó Zalán