Archive for november, 2012

Első lengetés

Posted on november 5, 2012, under Horgásztörténetek.

A legyező horgászat valahogy mindig távol állt tőlem. Persze sokáig nem volt egyetlen ismerősöm sem aki így horgászott volna, ezért mindig is egy olyan módszernek tűnt amit itthon nem érdemes művelni. Aztán jött az internet és új barátok majd egyre több ilyen élménybeszámolót olvastam, kezdett körvonalazódni, hogy azért az előitéleteim nem teljesen helyesek. Voltak helyzetek, szituációk ahol biztos voltam benne, hogy legyezve eredményesebb lehetnék, mint pergetve, de nem akartam szétaprózni magam és az újdonságba belevágni. Szeptember utolsó hétvégéjén viszont Pali elhívott pisztrángozni, ráadásul minden szükséges felszerelést biztosított, csak mennem kellett.
Erre már nem tudtam nemet mondani és rászántam magam a dologra. Persze volt már a kezemben egyszer egy másik barátom legyes botja, de néhány próbalendítésnél tovább nem jutottam, nem is nagyon eröltettem a dolgot. Most pedig itt voltam egy kis patak partján, rajtam gázlóruha, kezemben a bot és irány. A patakon a pergetők eléggé rosszul teljesítettek a szezonban, gyakorlatilag nem fogtak semmi értékelhetőt, ellenben a műlégy majd minden alkalommal eredményes volt, így nem is hoztam semmi saját cuccot, tudtam, hogy nem lesz rá szükség.
Kerestünk egy nyíltabb szakaszt és próbáltam elsajátítani az alapokat. Ez persze nem igazán ment, jó eséllyel egy tapasztalt horgász jókat mosolygott volna rajtam. Dobásaim rövidek és pontatlanok voltak, ráadásul erőből próbáltam megoldani azt ami ügyességgel nem tudtam, így elég hamar érezni kezdtem a kezeim, vállam. Egyébként se volt sok időm és tovább próbálkoztam a sekély részen. Feltűnt néhány apró árny a vízben amik követték a kis nimfát és nem sokkal később kezemben tarthattam első legyes halam, egy minisügért. Nagyon örültem neki, igaz nem rájuk pályáztam, de azért jól esett a dolog és úgy gondoltam, eljött az idő, menjünk tovább a Pali által beharangozott tuti helyre.
Ez egy híd lábánál volt, itt állítólag él egy szép példány és megkaptam a lehetőséget, hogy megfogjam. A dobásaimat nehezítette a szűkebb terep és néha vígjátékba illő mozdulatokkal próbálkoztam, de ennek ellenére azért időnként sikerült oda tenni a legyet ahová szerettem volna. Vártam a kapást, de el sem tudtam képzelni, hogy milyen, Pali csak annyit mondott, hogy észre fogod venni. Észre is vettem, ugyanis egyszercsak megindult a zsinór és ezzel együtt a fárasztás is. Bevágásra nem is volt szükség, a szakállmentes horog jól akadt. Botom szépen dolgozott, de rögtön egy problémába is ütköztem, nem tudtam hogyan hozzam magamhoz közelebb a halat. A zsinór nem volt végig feszes, az orsóval nem nagyon sikerült megbarátkozni, így húztam a zsinórt én is aztán vártam mi lesz. Szép lassan közeledett a hal, egy gyönyörű sebes pisztráng. A szákolással is sikerült egy jót bénázni, de azért meglett. Nézegettem egy darabig, majd egy gyors fotó után elengedtem. Ekkor jöttem rá, hogy le sem mértem, de előző héten itt egy másik ismerős egy 34cm-eset fogott, ránézésre lehetett ugyanaz a hal.
Ezután már nem eröltettem a horgászatot, mennem is kellett de azért megkerestem barátom. El akartam dicsekedni, hogy én már fogtam egy pisztrángot, de kiderült közben, hogy ő már kettőnél járt. Lefogni így nem sikerült, de nem zavart a dolog és örültem, hogy egyeltalán fogtam valamit. Tanulságos nap volt, kicsit belekóstolhattam a legyesek világába és tetszett a dolog. Persze azt még nem tudom, hogy belevágok-e a jövőben, mindenesetre örülök, hogy kipróbáltam. Gondolkozni közben van időm, mert már bőven tilalom van, legkorábban jövőre jégolvadás után lesz lehetőség folytatni a legyezést, meglátjuk még mit hoz a jövő.

Szabó Zalán