Archive for szeptember, 2012

Kárászos nap

Posted on szeptember 12, 2012, under Horgásztörténetek.

Az idei nyáron a pokoli hőség nem kedvezett a békés halas pecának. Miután elsősorban nappal szoktam horgászni, nem sok kedvem volt a 35-40 fokban órákat a napon aszalódni, így ez igencsak háttérbe került. Azonban feleségem öccsének tettem egy felelőtlen ígéretet, mégpedig azt, hogy a nyári szünetben elviszem horgászni. Tekintve, hogy az időjárás nem igazán akart változni, sok lehetőségem nem volt, a nagy melegben vágtunk neki a Lovasberény melletti horgásztónak.
Kora reggel érkeztünk és a helyválasztás is inkább az napjárásról szólt, árnyékban szerettünk volna maradni minél többet. Ilyenkor persze ez az eredményen is meg szokott látszani, de legalább horgásztunk. Még el sem készültünk a szerelékekkel, már láttuk, hogy valaki szép halat fáraszt, egy 7,8kg-os amur lett a zsákmány. Na ez jól kezdődik, reméltük, hogy a folytatás is hasonló lesz. Etető bekeverve, egy szem feeder botom beélesítve, repült is a csali befelé. Apropó, csali, a nagy sietségben otthon hagytam egy részét, így vagy ananászos puha pellet vagy konzervkukorica volt a választék, újabb pofon a nagy reményeknek.
Kárászok hamar megtalálták az etetőanyagot és néhány rontott kapás mellett azért az igazi kárászokból is sikerült néhányat elcsípni, kedvelték a pelletet. Azonban ahogy jött fel a nap, úgy a kapások száma is drasztikusan csökkent, egészen a nulláig. Teljesen leállt a tó, senki nem fogott semmit. Hajnalban sem volt az a nagy kapkodás, de akkor azért még egy-egy pontyot vagy amurt fogtak a többiek, innentől viszont megszűnt minden élet. Kedvünket persze nem szegte a dolog, ritkán jövünk együtt, így hazamenésről szó sem lehetett. Fecó addig addig kisérletezett, míg két törpe után akasztott egy szebb halat. Part melletti fordulásból láttuk, hogy egy tőponty, de sajnos a horogról is lefordult, így a várva várt fogás elmaradt.
A parton a társaság cserélődött, sokan feladták és közben az egyetlen izgalmat a tógazda magára hagyott botja okozta. Valami megindult a szerelékével és bár nem volt hozzánk közel, mégis összeszedte a szerelékemet úgy, hogy közben Fecóét kikerülte és a furcsa fárasztás közben zsinórom megadta magát, búcsút inthettem méregdrága Guru method kosaramnak. Úgy tűnt, hogy ez a nap márcsak ilyen lesz, de aztán szép lassan beindult a délután folyamán az élet. A kárászok megjelentek, elsőnek rögtön egy igazán szépet akasztottam, már-már pontyot sejtettünk, de végül ezüstkárász lett belőle és bőven verte az egy kilót, farok nélkül 33cm hosszú volt.
Ezután egyre inkább felpörgött a fogás, megjelentek az aranykárászok és gyakran mozdult a spicc. Csalikkal kisérletezve rájöttem, hogy a pellet az igazi, a kukorica egyeltalán nem érdekelte őket és szerintem folyamatosan tudtam volna fogni őket. Egy tucat után megálltam és pontyra próbáltam összpontosítani és kikerülni a kisebb halakat. Persze ez már nem sikerült és újra elcsendesedett a terep. A napnyugtát már nem tudtuk kivárni, így is teljesen kikészültünk a melegben, ezért idő előtt távoztunk. Felemás nap volt, felemás eredménnyel, persze mindig nem jöhet össze minden, a horgászat márcsak ilyen.

Szabó Zalán