Archive for június, 2012

Aranykárászok nyomában

Posted on június 2, 2012, under Horgásztörténetek.

Az utóbbi időben a békéshalas horgászat igencsak háttérbe szorult, nem is emlékszem mikor vettem elő a feeder botom utoljára. Ennek elsődleges oka az az, hogy a környék tavain az esetek 95%-ban apró dévérek, elkorcsosult ezüstkárászok és méreten aluli pontyok jelentik a zsákmány nagyját. Ez nagyon hamar unalmassá tud válni, sajnos a különböző tavak kezelői nem igazán törekednek arra, hogy valamivel is kitünjenek a tömegből. Persze van néhány víz ahol az innen-onnan összelopkodott nagy pontyok várják a horgászokat, de ez sem az amire vágyom. A változást az hozta meg, hogy aranykárászokról hallottam egy Lovasberény melletti magántavon és még a képeket is láttam. Ezt a fajt még gyerekként sem sikerült soha horogra keríteni és már régóta fájt rájuk a fogam.
Közel egy éve nem horgásztam békéshalakra, ez azért okozott némi zavart a készülődésben, az otthon lévő csalik és etetők egy része megromlott, így nem teljesen azzal vágtam neki a napnak amivel szerettem volna, de azért egy tűrhető minimumot összeszedtem a környező boltokból. Az aranykárászok miatt egyébként is élőcsalival terveztem elsősorban horgászni, így nem volt zavaró a különböző pelletek, kukoricák és bojlik hiánya. Miután minden összeállt, reggel hétre már a parton voltam és egy szem finom feeder botomat pakoltam össze, majd némi pinkivel hamar útjára is indítottam a szereléket. Szinte azonnal volt egy rontott kapásom, majd néhány perc múlva már hal volt a horgon, mégpedig életem első aranykárásza. Nem volt nagy, mondhatni pici, de nagyon örültem neki és vicces volt, hogy ilyen hamar összejött amiért jöttem.
A tó maga kellemes benyomást tett rám, látszott, hogy a tulajdonos foglalkozik vele. A középen lévő nádashoz dobáltam, mint az emberek jelentős része. A héten volt egy pontytelepítés is és meglepő volt számomra, hogy bizonyos helyeken sorban fogták őket, máshol meg semmi. Persze biztosan ki kell ismerni a vizet, első alkalommal nagy csodát nem lehet várni. Kapásaim a reggeli órákban továbbra is megvoltak, elsősorban ezüstkárászok jöttek, de jött még egy arany is, illetve néhány apró vörösszárnyú. Pontyot szerettem volna fogni még nagyon, elkezdtem kisérletezgetni, de egyszerűen nem jött, ráadásul ahogy telt az idő, a kapások intenzitása is jelentősen csökkent.
Egy finom kapásnak vágtam be egy hosszabb szünet után és végre egy jól küzdő hal akadt a horgomra. Sejtettem, hogy ez már nem kárász lesz, pontyra gyanakodtam, de amikor felbukkant a part mellett akkor jött a nagy meglepetés. Egy szép 33cm-es compó vette fel a puha pelletet, belőlük sem fogtam még soha egyet sem. Ebbe a tóba ráadásul sosem telepítették tudatosan, így még különlegesebb lett a fogás. Ezután már nem nagyon érdekelt, hogy a friss telepítésből nem tudok fogni, meg igazából utána már mást sem nagyon. Nagyon örültem az aranykárászoknak, illetve a szép compónak is és remek hangulatban távoztam kora délután. Igaz messze nem a leghalasabb napomon voltam túl, de ezek a különlegességek miatt megérte eljönni.

Szabó Zalán