Archive for március, 2012

Elkezdődött a szezon

Posted on március 19, 2012, under Horgásztörténetek.

Az utóbbi néhány évben nem emlékszem olyanra, hogy a horgászidényt csak márciusban sikerül megkezdeni. Amikor időm volt akkor minden be volt fagyva, amikor lehetett volna menni, időm nem volt. Szerencsére azért minden sorozat megszakad egyszer, így március második hétvégéjén jött el az én időm. Márcsak azt kellett eldönteni, hogy hová érdemes menni. Megnéztem ismerősök mire és milyen eredménnyel horgásztak, de túl sok segítséget ez sem jelentett, sok halat senki nem fogott. Végül úgy döntöttem, hogy feketesügérezni megyek, igaz az esélyek itt sem voltak túl nagyok, de talán ez a halfaj köt le mostanában a legjobban.
Aurél már előző hétvégén tesztelte a Délegyházi tavakat, igaz akkor egyik barátjával betlizett, de azért látott halat, így nem tűnt lehetetlennek a feladat. Főleg úgy nem, hogy egy-két helyet azért megjegyzett magának és volt némi támpontunk, hogy hol érdemes kezdeni. Szombat reggel aztán kényelmes tempóban megérkeztünk a partra és elindultunk az előre kiszemelt helyek felé. Azt hamar észrevettük, hogy a csukák ívása befejeződött, viszont a sügérek még nem foglalták el a part menti helyeiket. Apróhalakat is csak itt-ott láttunk, de ragadozónak sokáig a nyomát se láttuk.
Ahogy jártuk sorra a helyeket, itt-ott azért már egy-egy feketesügér is felbukkant, de a csalijainkra nagy közönnyel reagáltak, az már sikernek számított ha legalább megnézték. Ezek sekély részek voltak, természetesen hamar kiszúrtak minket a halak a kristálytiszta vízben, biztosan ez csökkentette leginkább az étvágyukat. Próbáltam távoli dobásokkal is operálni, de így sem volt érdeklődés. Néhány óra múlva elegünk lett ebből, irány a mély rész, hátha ott lesz valami. Sikerrel itt sem jártunk, teljesen halottnak tűnt a víz, egyedül egy halőrrel találkoztunk aki megerősítette, hogy idén még nem látott sügérfogást, pedig találkozott tapasztalt pergetőkkel is. Hát ez nem hangzott túl jól, úgy tűnt nagyon korán vagyunk még.
Eléggé el voltunk kenődve, hogy egy jó nagy betli lesz a nap vége, kezdtünk fogyni az ötletekből. Auréllal aztán megbeszéltem, hogy nézzünk el oda ahol tavaly sikerült fogni, ha ott sincs semmi akkor menjünk vissza a sekély részre, ott legalább néhány halat láttunk. Így is lett és nekivágtunk. Közben persze ismét megtárgyaltuk azt, amit már eddig is tudtunk, nem akkor járunk horgászni amikor jók a körülmények, hanem amikor időnk van rá.
Mikor odaértünk jobb kedvünk lett, rögtön láttunk egy magányos példányt, illetve az egyik rákot egy kis süllő nézegette. Persze kapásunk nem lett, csak néhány bugylicsuka szórakoztatott minket a part mellett, bár ők is inkább egymást nézegették, mint a csalit. Persze ez nem is baj, hiszen nem értük jöttünk, de jó volt halat látni. Sorra néztük a helyek és egyszer csak meglepődtünk. Egy egész csapat fekát pillantottunk meg és nem is a legkisebb méretből, ráadásul a parthoz közel. Az pedig még meglepőbb volt, hogy a csalim is érdekelte őket. A következő dobásnál viszont sikerült elakadnom és beszakítanom a szerelékemet, közben pedig Aurél már fárasztott is és kivette az első sügért. Teljesen felvillanyozott minket ez az esemény, gyorsan én is jigre váltottam és megindult az örömpeca. Sikerült egy nagyobb csapatot találnunk, a víz elég mély volt ahhoz, hogy ne lássanak meg rögtön és így folyamatosan kapásaink voltak. Persze a hideg miatt még le voltak lassulva és finoman kaptak, de legalább kaptak. Kézbe viszont nem igen sikerült egyet sem vennem, jópár kapás meg sem akadt, ha pedig mégis akkor legkésőbb a part mellett kirázta a szájából a horgot. Barátomnak is volt hasonló problémája, de azért neki már a másodikat majd a harmadikat is sikerült kivennie.
Vészesen közeledett a napnyugta is és tudtam, hogy ez a kapásidőszak nem tart örökké, nagyon reménykedtem, hogy legalább egyet kézbe tudok venni. Szerencsére a történet happy-enddel ért véget, az utolsó kapást sikerült elcsípnem és az idei első halamat kézbevennem. Ez feltette a koronát a napra és sikerült a szezont megfelelő módon elindítani.

Szabó Zalán