Archive for december, 2011

Csurgói süllők

Posted on december 29, 2011, under Horgásztörténetek.

Az első halamA Fehérvárcsurgói víztározó elsősorban a nagy pontyairól és a harcsáiról ismert. Mi azonban mégis a süllőket terveztük üldözőbe venni, ők is szép számmal vannak jelen a tóban.  Gergővel az év során többször próbáltam egy közös pecát összehozni, de mindig közbejött valami. Az évet nem szerettem volna enélkül zárni és szerencsére december közepére sikerült leszervezni egy jó kis pergetést.
Reggel nem siettünk, a hajnali fagyokat szivesen kihagytuk volna, így fél tízre beszéltük meg a találkozót. Az időjárásra nem panaszkodhattunk, a légmozgás minimális volt, illetve a a felhők ellenére csapadék sem esett. A jó idő másokat is kicsalt a vízre, egy kisebb “pergetőverseny” zajlott a tavon és ez azt is jelentette, hogy szépen fogtak mostanában. Nem is húztuk tovább az időt, bepakoltunk gyorsan a csónakba, felszereltük a botokat és már motoroztunk is befelé.1,8kgGergő egyik barátja már a vizen volt, egy süllőnél járt, igaz élőhallal pecázott. Innentől kezdve ő is mobilabb módszert választotta, egymás mellett dobáltunk, de azért egy kishalat is folyamatosan úsztatott. Műcsalikat tekintve egyértelmű volt a választás, gumikkal dobált mindenki, az ilyen mély, 4-5 méteres vízben más nem is jöhetett szóba. Én a máshol bevált kisebb gumihalakat és twistereket hoztam, míg barátom az átlagosabb méreteket preferálta. Neki volt igaza, ugyanis hamar ütése lett, egy jobb halat akasztott ami sajnos néhány méter után lemaradt. Ezután már nem volt kapás, nekem is csak egy akadó jutott, így továbbálltunk.
A terv az volt, hogy a nap folyamán végigjárunk jópár helyet, előbb-utóbb csak beletalálunk egy csapatba. A következő megállón sem változott a helyzet, csak annyit, hogy ezúttal Gergőnek meglett a hal, egy nagyon szép két és feles süllő képében. Nekem továbbra is semmi, egyelőre a felszerelésemre fogtam a dolgot, ugyanis a régi gumis pálcámat eladtam, az új még nem jött meg, így nem a legideálisabb cuccal jöttem. Persze az ok valójában nem ez volt, de jó másra hárítani a dolgot. Telt az idő, barátomnak újabb kapásai voltak, de valahogy a szerencse nem állt mellé, vagy meg sem akadtak a halak, vagy gyorsan távoztak a horogról.PortréTöbb óra telt el amikor ismét sikerült beszakadnom. Próbálkoztam közben drop-shottal is, de a kicsi csalijaimra nem akadt jelentkező. Ekkor jött el a pillanat, hogy feladjam ezt a taktikát és kértem Gergőtől egy nagyobb gumit. Volt nálam hozzáillő fej és repült is a műcsali. Nem telt el sok idő, a csónakhoz közel egy ütést éreztem, majd a bevágás után szinte feltéptem az első süllőmet a mélyből. Nem volt nagy, de megmentett a betlitől, így nagyon örültem neki. Innentől kezdve viszont ha nem is gyakran, de rendszeresen nekem is lett kapásom, a nagyobb gumi megtette a hatását. Társamnak a pechszériája közben folytatódott, minden hala elment, hol a csónak mellett, hol nem is ült a bevágás. Nem igazán értettük a dolgot, horgai élesek voltak, botja elég erős volt, hogy átüsse a süllő csontos pofáját, fonott zsinórja is rendben volt.BúcsúhalTeltek az órák, jól szórakoztunk és a nagy beszélgetések mellett meglett a harmadik süllőm is. Persze a kölcsön csalit is sikerült ekkor egy akadóba vezetni véglegesen, így visszatértem a sajátjaimhoz. A nap zárásaként, végre az eredeti tervem is működött, sikerült egy utolsó süllőt a csónakba kormányozni, így néggyel zártam a napot. Egyik sem volt negyven centi alatt és a legnagyobb 1,8kg-os volt, szóval nem panaszkodhattam. A süllők igaz a sok zaklatásnak köszönhetően nem álltak össze egy nagyobb csapatba, de azért folyamatosan haladva mindenhol lehetett egy-egy példányt elcsípni.
Napnyugtára érkeztünk meg a kikötőbe, ahol már csak egy ellenőrzésen estünk át és pakolhattunk is a kocsiba. Közben több csónak szép süllőket hozott a partra, illetve a halőr is elmesélte, hogy szinte mindenki fogott aznap, sikerült belenyúlnunk. A parton horgászók sem tétlenkedtek, láttunk egy gyönyörű csukafogást is még korábban. Soha rosszabb napot úgy gondolom, ide biztosan jönni fogok még.

Szabó Zalán

Dropshotos móka egy balatoni kikötőben

Posted on december 8, 2011, under Horgásztörténetek.

A kristálytiszta vízEgyre pozitívabb hírek jönnek a Balatonról, a sügérállomány növekedésnek indult. Az okát persze senki nem tudja biztosan, de az bizonyos, hogy ez egy jó hír a kis csíkosok kedvelőinek. Év közben is sok szép fogásról jött hír, de az az igazi, amikor a hideg időben összeállnak a kishalak a kikötőkben és a ragadozók is követik őket. Ekkor már csak egy problémát kell leküzdeni, mégpedig olyan helyet kell találni ahová be is engedik a horgászt. Ha mindez megvan, akkor garantált a jó szórakozás, csak menni kell. Én is így tettem a hétvégén, András, Aurél és Pali társaságában vágtam neki a nagy víznek.
A taktika nagyon egyszerű volt, a hideg vízben lelassult halakra a drop shot-os szereléket tartom a legjobbnak, így ezt választottam. Egy bökkenő volt csak, a megfelelően pici csali beszerzése. A múltkori közös peca alkalmával már kinéztem egy apró 3cm-es gumit Pali dobozában és gyorsan kértem is egyet, ezzel indítottam a napot. Mire felszereltem botom a többiek már mind fogtak legalább egy halat, így sietnem kellett, hogy ne maradjak le. Kezdésnek csak a part melletti kisebbekből csipegettek társaim, de hamar beindult az élet és már a jobbakból is kijött egy-egy példány. Közben elindultunk felfedezni a kikötőt, én Andráshoz csapódtam, ő jól ismeri a pályát, gondoltam ez előny lehet. Aurél és Pali pedig az ellenkező irányba indult. Az átlagméret
Hamar kiderült, hogy jól döntöttünk, nálam is beindult az élet. Az apró csalit sorozni kezdték a sügérek és elkezdtem fogni a halat. Volt, hogy egész finoman kaptak, volt hogy majd kivették a kezemből a botot. Persze sok rontott kapásom is volt, illetve biztos vagyok benne, hogy sokat észre sem vettem, a botomat nem éppen ehhez a módszerhez találták ki. Ettől függetlenül sem volt okom a panaszra, mert több szép példányt is partra tereltem, köztük egy 22cm-es példánnyal. A sügérek mellé sikerült két kövest is fogni, ez igazán feltette a koronát a napra. Ráadásul a kristálytiszta vízben a fárasztás utolsó szakaszát is jól meg lehetett figyelni, a fejrázásokat és kitörési kísérleteket, majd a visszaengedett halat ahogy lebújt a fenékre.A legnagyobb: 22cm
A vidám pillanatokat egy őr hangja törte meg, rögtön visszarántott minket a valóságba, miután közölte, hogy itt már nem lehet pecázni. Úgy tűnik a horgászt még mindig nem becsülik meg a Balatonon, ami részben nem meglepő hiszen sokan nem is érdemlik meg, hogy ilyen helyen pecázzanak úgy viselkednek és annyi szemetet hagynak maguk után. Ettől függetlenül nem a tiltást tartom jó ötletnek, főleg nem olyan helyen ahol előző héten még lehetett horgászni. Amennyiben csak a nem odavaló egyéneket szűrnék ki, azzal a turizmus is jól járna, de itt még sajnos nem tartunk.Kövesek
Ezzel a kis incidenssel a peca java véget ért számomra. Igaz még próbáltam újabb haltanyákat felfedezni, de a kikötő sekélyebb része teljesen kihalt volt, gondolom nem volt véletlen, hogy itt még horgászhattunk, nem igazán volt mire… Még átmentünk egy másik kikötőbe is, de itt inkább csak körülnéztem és néhány dobás után elbúcsúztam a többiektől. Nekem csak fél napnyi idő jutott most, de így is remekül éreztem magam, szuper társaságban még a haltalan szakaszok is könnyen teltek, azt a bő egy órát amikor megvoltak a halak, biztosan sokáig nem felejtem el.

Szabó Zalán

Deps Flatback Jig: Belépő a fekák világába

Posted on december 5, 2011, under Bemutatók.

Deps Flatback JigAz idei év jelentős részét a feketesügérek üldözésével töltöttem. Kezdőként sok tanulni valóm volt és annak ellenére, hogy előtte már rengeteget olvastam a témáról amerikai fórumokon, azért csinálni mindig egy picit más. A vízterület a már említett Kádártai bányató volt, ahol a kristálytiszta vízben él egy kisebb állomány. Átlagban 30-35cm között van a legtöbb hal, igaz sikeresen szaporodtak már itt, de tömegekben mégsem látni az ivadékokból. Természetes táplálékként mind a rákok és mind a kishalak igen nagy számban vannak jelen, elsősorban ezeket fogyasztják itt a feketesügérek. Ilyen körülmények között rengeteg csalit kipróbáltam, igaz többfélére volt kapásom, de a legkonzisztensebb eredményt ezek a szoknyás jigek hozták.
A Deps az egyik legnevesebb gyártó a japán feketesügéres piacon, mind horgászbotok, mind műcsalik terén. Csak a felsőkategóriával foglalkoznak, náluk megvan egy komoly réteg aki tud és hajlandó is fizetni ezért, így nincs szükségük arra, hogy olcsó tömegtermékekkel árasszák el a piacot. A műcsalijaikat itthon is forgalmazzák és itt is kialakult már egy szűk réteg akik előszeretettel használják a cég termékeit.Kétféle változat
A szoknyás jigek úgy általánosságban rendkívül népszerűek a feketesügér horgászok között. Rengeteg horgászversenyen dominálnak, ráadásul egész évben eredményesen lehet őket használni. Felépítésük rendkívül egyszerű, egy sima bokorugró jigfejre kötnek gumi vagy szilikonszálakat megfelelő sűrűséggel. Ezt lehet még különböző gumicsalikkal variálni, de önmagában is eredményesen használhatóak. A Deps példánya vízközti horgászatra, erősen akadós terepre készült. A fej kialakításánál lényeges volt, hogy nehezen szoruljon be kövek és faágak közé, illetve a süllyedés közben is stabil maradjon, illetve lassan mozogjon. A horog relatíve rövid szárú, vastag húsú és erős példány. A szoknya készülhet szilikonból és gumiból is, mindkettő dróttal van felkötve, nekem még sosem jött szét. A fej és az egész jig festett, mely remekül bírja a köves talajt is, néhány karcon kívül más baja nem lett, nem pattogott le. Egyébként az egész jigről elmondható, hogy minden részletre odafigyeltek, kiváló minőségű anyagokból készült és az összerakásra sem lehet panasz.Megviselt példányMéretet tekintve 10g-től indul egészen 28g-ig, normál körülmények között a legkisebb tökéletes, egyedül sodrásban vagy szeles időben van szükségünk a nagyobb példányokra. A 10g-s rendkívül lassan süllyed, főleg ha van rajta valamilyen gumi, így ha mélyvízben a fenéken akarunk emelgetni, akkor is lehet a nagyobbakból válogatni. Szineket tekintve rengeteg van, a tiszta vízben én csak a sötét szürkés, kékes és zöldes szineket próbáltam, mindegyik működött és nagy különbséget nem fedeztem fel közöttük, mindegyiket szerették a fekák. Általában a horogra tettem valamilyen gumicsalit is, leggyakrabban egy sima twistert, ez tökéletesen működött, persze minden esetben próbáltam a szineket összehangolni.
Használt felszerelés tekintetében sem mindegy, hogy mit használunk. A horog meglehetősen merev műanyag szálakkal van védve, ez biztosítja a bokorugró jelleget. Ez ügye nem csak az akadóknál segít, hanem a sikeres akasztás esélyét is rontja és szükségünk van egy erős és merev botra, hogy “át tudjuk ütni” a védelmet. Én egy univerzálisabb pálcával használtam elsősorban ami nem olyan merev, mint a módszer megkövetelné és komoly gondjaim voltak az akadással. Itt most nem arra kell gondolni, hogy volt egy csomó kapásom és elment néhány hal, hanem pont fordítva, meglett néhány hal és egy csomó elment. Ha nem akarunk másik botot, akkor a műanyag szálak ritkításával javíthatunk a helyzeten, de azt mindenképp vegyük figyelembe, hogy akkor könnyebben el is akadhatunk vele.A zsákmányÖsszességében elmondhatom, hogy ez volt az a csali ami szinte minden alkalommal bizonyított. Tudtam vele eredményesen látott halra horgászni, tudtam a mélyből kapást kicsikarni és jónéhányszor végigmoziztam ahogy a rejtekéből kirohanó feka elkapta vagy éppen elvétette. A “kihozatalt” még jelentősen javítanom kell a jövőben, mert túl sok a halvesztésem ezzel a csalival, de az biztos, hogy jövőben is sokat fogok vele kisérletezni.

Szabó Zalán