Archive for november, 2011

Ismerkedés Délegyházával

Posted on november 16, 2011, under Horgásztörténetek.

MinisügérEgyre több cikk és video jelenik meg hazánkban a feketesügér horgászatáról, úgy tűnik, hogy ezen halfaj népszerűsége folyamatosan nő. A leggyakoribb helyszín pedig a Délegyházi tavak, talán ez azon kevés vizek egyike, ahol nem titkolják az állományt és mivel itt védett halnak számít, ezért van még mire horgászni. Mindenképpen kiváncsi voltam erre a vízre is, ugyanis több olyan kommentet is olvastam, hogy a feka egy buta hal és nagyon könnyű megfogni. Igaz én mégcsak idén kezdtem velük az ismerkedést, de kádártai kalandjaim nagyon nem ezt mutatták, minden egyes halért meg kellett dolgozni. Bár az is igaz, hogy a filmekben olyan halbőséget láttam, ami a Veszprém melletti tóban elképzelhetetlen. Meg akartam tudni, hogy egyszerűen csak a vizek közötti különbség ez, vagy pedig a megfelelő tudás hiányzik.
Persze távoli vízre sosem jó egyedül menni és szerencsére Pali barátom is most izlelgeti ezt a műfajt, így nem volt nehéz megbeszélni egy közös pecát erre a tóra. Az október végi időpont még talán nem tűnt későinek és reméltük, hogy kézbevehetünk néhányat. Némi infot azért gyűjtöttünk a helyiektől és megtudtuk, hogy hajnalban nem érdemes kimenni, ha már süt a nap az a tuti. Ennek megfelelően nem is keltünk korán, megvettük a napijegyet, majd irány a víz. Az I-es és II-es tó közötti átjárónál parkoltunk le, majd felszereltük a botokat és nekivágtunk. Egyik botra drop shot szerkó került, állítólag ez itt a tuti, míg a másikra pedig egy kapocs, amibe jigeket és wobblereket terveztem próbálgatni.
Első délegyházi sügérem
Ahogy nekivágtunk a víznek, rögtön egy jó kettes csukát pillantottunk meg a sekély vízben. Szép hal gondoltam, de most nem értük jöttünk és hamar tovább is állt ahogy észrevette érkezésünk. Utána viszont jöttek a fekák, több csapatot is láttunk és be is vetettük a drop shot szerkót. A csali érdekelte őket, néha bele-bele csíptek, de persze ez még kevés volt a fogáshoz, inkább csak a lelkesedésemet fenntartani volt elég. Egyelőre még azzal nyugtattam magam, hogy korán van, a nap sincs elég magasan, később jobb lesz a helyzet. Ahogy haladtunk tovább némi felhő érkezett, így a napot nem nagyon láttuk, viszont halat továbba is rengeteget. Persze a helyzet ismerős volt a kádártaihoz. A legtöbb helyen stégek voltak, ahol esélytelen volt észrevétlenül megközelíteni a vizet és ahogy mentünk befelé, úgy láttuk megugrani a halakat. Hiába jöttek vissza rövidesen, tisztában voltak vele, hogy horgásznak rájuk és rendkívül óvatosak voltak. Palival végigpróbáltuk a teljesen csalikészletünket a méregdrága japán csodáktól kezdve az egyszerű villantókig, de semmi nem érdekelte őket.
Teltek az órák és egyre biztosabbá vált, hogy ezen a napon aratni nem fogunk. Találkoztunk egy sráccal, még ő sem fogott semmit, úgy tűnt, nem csak nekünk van problémánk. Közeledett az ebédidő és mindenképpen ki kellett valamit találni, hogy ne betlizzünk. A feketesügérek mellett láttunk néhány csukát, süllőt és csapósügértt is. Úgy gondolkoztam, hogyha elkezdek csapósügérre, süllőre horgászni apró gumival akkor talán beugorhat közben egy-egy a célhalak közül is, ha mégsem, azokat talán több eséllyel tudom megfogni. Rávettem Palit, hogy menjünk vissza az autóhoz, megkajáltunk és beraktam a megfelelő csalikat, majd nekivágtunk most az egyes tónak. Nemsokára Pali kiáltását hallottam, fogott egy apróságot, ráadásul nem is kicsi csalival. Ez egy picit megzavart, azt hittük megvan a tuti csali és mindketten ezzel próbálkoztunk.
BúcsúhalPersze a siker ezzel is elmaradt, nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy a nem tudtuk a halakat észrevétlenül megközelíteni. Egy helyen sikerült, hatalmas rávágást kaptam, halam messziről rohamozta a csalit, de visszakadt a horog a gumiba, így nem akadt meg… Teljesen le voltam törve és itt jött el az a pont, hogy visszatettem az apró gumicsalit amivel csapóra mentem inkább. Ez viszont nemsokára meghozta az eredményt, egy apró feketesügért sikerült fognom egy nádcsomó mellöl. Bár mérete alapján ez még nagy büszkeségre nem adott okot, de megtört a jég. Folytattam a pecát és egy újabb hal rohamozott ki a nád mögül, de elvétette a csalimat. Letettem a fenékre rögtön és mérgében utánafordult és felkapta, még körülnézni sem volt ideje, pedig észrevehetett volna. A bevágás ült és hamar a parton találta magát. A horog mélyen akadt, de szerencsére sikerült gond nélkül kiszedni és már úszhatott is tovább.
Az este gyorsan közeledett, még egy minifekát sikerült fogni, de a jobb halak továbbra is elkerültek minket. Találkoztunk ismét a sráccal, ő egy normálisabbat tudott fogni wobblerrel, illetve egy süllőt. Érdekes nap volt, nem fogtuk agyon magunkat, de örültem, hogy láttam ezt a tavat. Rengeteg hal van benne, sokkal több, mint Kádártán, igaz az átlagméret nem nagy, de láttunk azért több fél méter körüli példányt is. A legnagyobb problémának én azt tartom, hogy a rozoga stégek rengetegében nem lehet a parton észrevétlenül mozogni. Ráadásul így ősszel már nincs semmi forgalom, a hétvégi házak jelentős része üres, horgászt is alig láttunk, így a halak is elszoktak a nyüzsgéstől. Egy csónak sokat segítene ezen a helyzeten, sajnos azonban tudtommal nincs a helyszinen bérlési lehetőség. Sebaj, jövőre biztosan vissza térek még ide, már tudom mire készüljek és figyeljek.

Szabó Zalán