Archive for október, 2011

A köves és a töves

Posted on október 25, 2011, under Horgásztörténetek.

Indulás előttGyermekkorom kedvenc hala a süllő volt. Igaz akkor még úszós szerelékkel üldöztem őket és gyakran szép rendet vágtam köztük. Közben eltelt néhány év és sajnos az az állomány már a múlté, azóta csak ritkán fogtam néhányat, általában nem tudatosan. Persze folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy újra célzottan horgászhassak rájuk és idén már egyszer sikerült a Dunára is kijutni. Igaz akkor elkerültek a tüskéshátúak, de azóta is többször beszéltük Auréllal, hogy jó lenne újra megpróbálni. Péntekre sikerült lebeszélni ezt az alkalmat, úgy terveztük, hogy délig munka, utána pedig irány a vízpart.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy Peti is tud csatlakozni hozzánk. Pontosabban fogalmazva inkább mi társultunk be hozzá, ugyanis ő az általam ismert messze legügyesebb süllőhorgász és ő volt most hazai terepen. Így meg volt oldva a csónak kérdése is motorral együtt ami nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Az 5 méteres faladikban hárman is kényelmesen elfértünk és némi pakolászás után nekivágtunk a víznek. Az előjelek jók voltak, ugyanis a héten szépen fogtak a horgászok, az idő remek volt és reméltük, hogy az előző nap átvonuló front nem kavarta meg a dolgokat.A köves Sok csónak volt a vizen, mégis a kiszemelt helyünk szabad volt. Gyors horgonyzás, Peti elmondja hol a célterület és már repülnek is a gumicsalik. Furcsa volt számomra ez a mélyvizes gumizás, miután relatíve kis fejjel dobáltunk és a fonott zsinór nem süllyed magától, minden dobás után kellett egy kis idő, mire minden a helyére került és a kontaktot sikerült jól felvenni a csalival. A talaj iszonyat kemény volt, nagyokat koppant rajta a gumi, ehhez sem voltam eddig hozzászokva. Amíg ismerkedtem a tereppel Aurél gyorsan fogott egy sügért, majd nekem is kapásom lett. Persze későn reagáltam le, így halam csak néhány másodpercig volt meg. Ha nem is kapitális, de szép süllő lehetett. Kitartóan dobáltunk tovább, de a kapások elmaradtak, ezért rövidesen átálltunk egy másik helyre, egy akadó mellé. Nem telt el sok idő, Aurélnak ismét kapása lett. Akasztás után azonban rögtön beugrott az akadóba és rátekerte magát, nem jött tovább egy centit se. Hiába álltunk fölé, nem sikerült kiszabadítani és közben jó eséllyel a horogtól is megszabadult.
Újra helyet váltottunk, a megzavart akadón nem volt értelme folytatni. Itt viszont lassan beindult az élet, a csónaktól nem messze kapásom volt, most sikerült időben lereagálni és megakasztani. Jól védekezett, de azért relatíve hamar feljött a gyönyörű köves. Még sosem fogtam ilyen halat, régóta szerettem volna és sikerült ezzel a 38cm-es példánnyal indítani. A sort folytattam még két kisebb süllővel, majd Peti következett. Aurélnak is volt kapása, de a csónakik egy hala sem jutott el. Közben szomszédoknál is volt itt-ott egy hal, de ahogy láttuk mesteri szintre fejlesztették azt a fajta fárasztást, hogy a hal nem csobog és úgy landol a szákban, hogy ki sem kerül a vízből.Egyik kis süllő
Szép lassan elcsendesedett ez a hely is, úgyhogy továbbálltunk. Több helyet is megnéztünk, nem is lényeges a sorrend, csak az, hogy Aurél is elkezdte fogni a halat, közben pedig Peti is hajrázott egy nagyot, sorban szedte a kisebb süllőket, köveseket. Közben nekem is kapásom lett, határozott rávágással jelentkezett valaki. Bevágtam, majd a bot “úgymaradt” és felsírt a fék. Ilyen ellenállásba még nem ütköztem ezzel könnyű bottal, ráadásul olyan kirohanásokat produkált, hogy a féknek is gondja volt a zsinór adagolással. Peti megkérdezte, hogy mekkora a legnagyobb süllőm, megmondtam neki majd jött a válasz, hogy ez nagyobb lesz. Szép lassan azért sikerült némi távolságot lopni, de a mélyből felhúzni még nem lehetett. Rögtön becélozta a köteleket, de sikerült időben felhúzni, majd ugyanez jött a motorral is. Közben próbáltak azzal nyugtatni, hogy minimum 4, majd 5 kilós lesz süllőm, ne idegeskedjek. Persze ez minden volt csak nyugtató nem, nagyon szerettem volna legalább meglátni a halat. Miután sikerült még egy csónak alá betörési kisérletet is meghiúsítani ez megtörtént és jött a csalódott moraj, süllőm ponttyá változott. Igaz nem volt pici, ráadásul igazi hibátlan dunai tőponty volt, de süllőt vártam, így érzelmeim picit vegyesek voltak. Gumihalam szabályosan a szájába akadt, ezelőtt még sosem fogtam pergetve pontyot. Hossza 48cm volt farok nélkül és olyan négy kiló körülire becsültük. Nem akasztottam még ekkora halat a 2-8g-s botommal, fantasztikus fárasztás volt, ezt egy jódarabig biztosan nem felejtem el.A töves
A napnyugta közeledett, fogtunk még néhány halat, nekem egy szép köves jutott, illetve zárásként Aurél megfogta a nap süllőjét, egy 55cm-es példány képében. Remek napot zártunk, körülbelül 20db került a csónakba, ennek felét Peti fogta, a maradékon pedig Auréllal osztoztunk. Emellett még mindenkinek voltak rontott kapásai és lemaradt halai is, köztük több szép példánnyal. Rég nem horgásztam ilyen jót, nagyon élveztem a napot és annak is örültem, hogy végre Petivel is sikerült egy közös peca, rengeteget tanultam tőle. Köszi srácok, remélem megismételjük valamikor.

Szabó Zalán

Salmo Tiny: A legkisebb

Posted on október 23, 2011, under Bemutatók.

Salmo TinyBizonyára mindenkinek van olyan csalija amivel nehezen barátkozott meg. Így jártam én a Salmo Tinyvel, a lengyel cég legkisebb wobblerével. Az első példányt még azért szereztem be, mert barátaim nagyon szépen fogtak vele mind a helyi, mind távolabbi vizeken és én sem szerettem volna kimaradni a jóból. Hát ez egy darabig nem jött össze és csak azért nem adtam fel a próbálkozást, mert továbbra is pozitív hírek érkeztek róla.
A lengyel Salmonak, mint ahogy a neve is mutatja, a legkisebb csalija a Tiny. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen a 2-es Hornet azért egy picit kisebb, abból viszont csak süllyedő verzió létezik, így végülis megállja a helyét az állítás. A csali egy méretben, illetve úszó és süllyedő változatban egyaránt kapható. Teste duci, bogárszerű, két apró hármashoroggal szerelt és terelőlapja is kicsi. Súlya a méretéhez képest nagy ezért igen jól dobható, ez egy fontos szempont lehet tiszta vízben, óvatos halak esetén. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a két horog könnyen összeakad dobás közben, erre érdemes figyelni és picit visszafogni becsapódás előtt, az segít valamelyest.Kétféle változat
A Tiny akciója eltér a Hornetétől, szélesen veret, viszont nem olyan agresszívan, mint a társa. Az úszó modell éppen csak bejön a víz felszine alá, nagyon sekély 20-30cm-es vízmélységben is elvezethető az apró patakokban, csatornákban. Ha mélyebb vízrétegeket akarunk meghorgászni akkor jöhet jól a süllyedő verzió. Igazi jelentősége a csalinak szerintem a kispatakos pecában van, itt jellemzően az úszó változatot érdemes használni és olyankor amikor a halak aktívan figyelik a vízfelszínt és bemozdulnak minden beeső bogárra. A másik eset pedig az aszályosabb időszakok, amikor a sekély víz miatt csak kevés csalit tudunk elhúzni, akkor is érdemes előkapni. A süllyedő változatot pedig inkább más csalik alternatívájaként használhatjuk, mélyebb vizeken.Sügér is jött
Szinek tekintetében a 2012-es kínálatban 10 féle szerepel. Az egyik irányzat a cserebogár és katica utánzatok, a másik pedig a halasabb vonal. E kettőt köti össze az új BT szín, ezt sajnos még nem sikerült beszerezni, de domis vizeken garantáltan nagyon ütős lesz, legalábbis a Hornetes tapasztalatokból kiindulva. Beesőre nekem a legjobban a BC vált be, míg húzott csali esetében a GGT a kedvenc. Persze az összes színt nem próbáltam végig, illetve ez vizenként és halfajonként eltérő lehet, így érdemes kisérletezni.
Halak tekintetében én domira és sügérre használtam eredményesen, de tudom, hogy a patakokban lévő bármely ragadozó megfogható velük. Ez csukától, süllőtől kezdve, a pisztrángon át egészen a jászig vagy akár a vörösszárnyúig is terjedhet, tényleg csak attól függ, hogy mi van ott ahol horgászunk.A célközönség
A kezdeti nehézségek miatt már sosem ez lesz a kedvenc Salmo csalim, viszont el kell ismernem, hogy a megfelelő időszakban nagyon fogós tud lenni. Sose fogom elfelejteni amikor a beeső cserebogárra az apró domi úgy vetette rá magát, hogy félig kiugrott közben a vízből, illetve itt láttam először a sekély vízben ahogy egy sügér körbeússza majd levadássza a csalimat. Szóval azok számára akik kedvelik a Salmo csalikat és kisebb csatornákon, patakokon horgásznak, szerintem érdemes a már korábban bemutatott Hornetek mellé néhány Tiny-t is beszerezni, lesz amikor ez utóbbira jobban jönnek a halak.

Szabó Zalán

Egy csukás nap

Posted on október 7, 2011, under Horgásztörténetek.

Az elsőLassan már hagyománnyá válik, hogy ősszel elmegyünk barátokkal Bugaszegre csukázni. Igaz idén ez nem teljesen így indult, egy jóhírű csukás tóra készültünk eredetileg, de miután jobban utánanéztünk kiderült, hogy egy kis kacsaúsztatóról van szó, így jött a “B” terv. Bugaszeget már ismertük, tudtuk mire számíthatunk, nincs messze, csónak is van és elég nagy ahhoz, hogy egy nap alatt ne dobáljuk szét.
A víz az utóbbi időben úgy tűnt, hogy sokat vesztett a népszerűségéből, ugyanis október elsején a szokatlanul meleg időben, gyakorlatilag üres volt a part. Persze a mi szempontunkból ez inkább jó hír volt, de jelezte, hogy egy jó eredményért meg kell majd dolgozni. Sokat ezen nem agyaltunk, gyorsan elfoglaltuk a két csónakot és már eveztünk is befelé. A tóról az előzetes infok nem voltak pontosak, tisztább vízre számítottunk, illetve a vízszint is magasabb volt, mint vártuk.
A horgászat viszont már a hagyományok szerint indult, kedvenc helyemen a csatornában kezdtünk és relatíve hamar fogtunk néhány csukát. Válogatósak most nem voltak, Szecsi twisterrel, én pedig egy kisebb jerk csalival voltam eredményes. Hoztunk magunkkal egy walkie-talkie-t is, így könnyedén tudtuk a másik csónakkal tartani a kapcsolatot, eddigre már nekik is lett csuka is és sügér is. Ez utóbbin felbuzdulva elővettem a könnyű pálcámat és rájuk próbáltam. Az egyik nádcsomó tövében találtam is néhányat, de csak ütésekig jutottam, vagy nem voltak elég éhesek, vagy túl picik voltak.Reggel
Közben a reggeli varázs elmúlt és a hőmérséklet rohamos emelkedésével fordított arányban változott a halak kapókedve. A víz teljesen süket lett, hiába próbálkoztunk sokféle csalival, egyetlen kapásunk nem volt. Körbeeveztük a fél tavat, de csak a nyári időt élvezhettük, a fárasztásokat nem. A nap melegére a vízfelszínt rengeteg apróhal lepte el, de a rablók őket sem követték. Kihasználtuk az időt, rendeltünk néhány pizzát és a parton kényelmesen megebédeltünk, jól is esett egy kis pihenés, meg át tudtuk beszélni a történteket, illetve a délutáni terveket. Kaptunk némi infot a tógazdától, a tó legmélyebb részét javasolta, így ezzel indítottunk. Persze a kapás itt is elmaradt és folytattuk az előző években már bevált helyekkel a horgászatot. Eltelt néhány óra és végre Szecsinek kapása volt és újabb csukát szákoltunk. Ez már reményre adott okot, ugyanis egy olyan helyen jött amit előtte már alaposan megdobáltunk, majd át is eveztünk felette, mégis itt jött a hal. Folytattuk az utat és társam újabb kapást regisztrált, igaz ez lefordult szákolás előtt. Közben a másik csónakból is bíztató hírek jöttek, úgy tűnt ismét megindultak a csukák.A legnagyobb
A csalikkal való kisérletezést ezzel befejeztem, felkerült kedvenc gumihalam és dobáltam tovább. A siker nem maradt el, volt egy ütésem, majd nem sokkal utána a csuka lendületből kapta el csalim és egy szép kirohanással indított. Nem volt nagy, így az ereje hamar elfogyott és sikerült egy rövid időre a csónakba emelni. Persze a kapásokért így is meg kellett dolgozni, de szemmel láthatóan megváltozott valami. A kiszemelt rész közben “elfogyott”, a hátralévő részeit nemrég érkezett pontyhorgászok foglalták el, így tovább kellett állni. Úgy döntöttünk visszamegyünk a csatornába és ott folytatjuk. Ez jó döntésnek bizonyult, mert több kapásunk is volt, mindketten fogtunk halat, illetve veszítettünk is, mindezt úgy, hogy barátaink csónakját követtük és az általuk hátrahagyott helyeken dobáltunk.
A napnyugta gyorsan közeledett és ugyanolyan hirtelen ahogy megindultak a kapások abba is maradtak. A tó is zárt lassan, meghallottuk a nap végét jelző dudát és elindultunk kifelé. Igaz nem fogtunk sokat, fejenként 3-4db csuka volt a vége és az átlagméret az 50-55cm-es tartományból került ki, de remekül szórakoztunk. A hangulat végig remek volt, az idő nem különben így mindenképp megérte eljönni. Azt is jó volt látni, hogy a korábbi években kórosan soványnak tűnő csukák szépen kikerekedtek, jól érzik magukat és szépen nőnek. Igaz a táplálkozni csak reggel és a délután egy rövid szakaszában voltak hajlandóak, de így is hoztuk a korábbi évek eredményeit.

Szabó Zalán