Archive for augusztus, 2011

Southern Pro Lit’l Hustlers 2″: Minitubeok akcióban

Posted on augusztus 30, 2011, under Bemutatók.

SügérAmerikai szakirodalmat böngészve, hamar feltűnik az embernek egy gumicsali típus, ami az egyik legnépszerűbb odaát, ez pedig a tube. Gyártják mindenféle méretben, színben, a leírások szerint igen fogós, ráadásul rendkívül olcsó is. Soha nem értettem, hogy itt Európában ez a tipus miért nem lett népszerű, főleg azért nem, mert nemcsak feketesügérre használják, hanem szinte az összes ragadozó halra. Sokáig nézegettem a különböző webshopokban, de valahogy mindig találtam kifogást, hogy pont akkor miért ne próbáljam ki. A kezdőlökést azonban egy barátom Boddenes beszámolója adta meg, ő kifejezetten nagy méretekben méteres csukákat fogott vele. Ez már elég bizonyíték volt számomra, hogy itt nálunk is működhet, így rendeltem egy adagot, igaz én a másik végletre voltam kiváncsi, a kicsi, sügéres méretekre.DobozábanA választás a Southern Pro 2 inches (~5cm) Lit’l Hustler fantázianevű darabjaira esett. Ez egy jól ismert amerikai műcsaligyártó cég, már több, mint 25 éve piacon van és a crappie nevű halfajra specializálódtak. A crappie egy kisragadozó, külsőleg leginkább a naphalra hasonlít az itthon megtalálható halfajok közül, persze nagyobb méretben, mint amit megszoktunk. Ennek a halnak nincs akkora piaca, mint a feketesügérnek és rendkívül jó íze miatt gyakran konyhára horgásznak rá, így elsősorban az elérhető áru csalikra van igény. Ennek megfelelően a gumicsalik a legnépszerűbbek, a cég is ebből gyárt rengeteg különféle verziót, illetve a hozzájuk tartozó horgokból, jigekből és egyéb kiegészítőkből.Horogra húzvaA tube maga ahogy a neve is jelzi, egy cső, aminek egyik vége le van kerekítve és zárt, a másik vége pedig hosszan be van vagdalva és az így kialakult vékony gumicsíkok egy szoknyához hasonlóan működnek. Jellemzően jigekkel használják, ahol a fejet a test belsejében rejtik el, csak a szemet szúrják át a gumin és vezetik ki és így rögzíthető a zsinóron. A gumi mérete nagyban befolyásolja, hogy mekkore fej fér el benne. A nagyobb méreteknél ez nem probléma, mert elég nagy az átmérő, hogy nagyobb fejek is belemenjenek, azonban az apró tube-oknál ez jelentősen korlátozó tényező. Igaz kinnt lehet kapni kifejezetten tube-okhoz készített hengeres fejeket is, így nagyobb súlyok is beleférnek, azonban ezek még a neten keresztül is nagyon nehezen szerezhetők be. Ezekhez az 5cm-es tube-okhoz a kerek fejekből csak max 1g-set tudtam beletenni, ezzel már lehet horgászni. Ha valaki kisebb méretű csalit tervez venni, gondoljon arra is, hogy hogyan fogja felkinálni. A legkisebb 2,5cm-es verzió, már inkább egy műlégyhez hasonlít méretben, már súrolja a pergetés határait alulról. Ezeket csak akkor javaslom valakinek, ha már tapasztalata van a nagyobb méretekkel és szüksége van ezekre az apróságokra.BalinVezetési technikát illetően viszont nagyok a lehetőségek, ugyanis magának a csalinak sima bevontatásra semmilyen akciója, vagy mozgása nincsen. Persze ez nem jelenti azt, hogy így ne lehetne vele fogni, nagyon is lehet, de mindenképpen érdemes trükközni. A jerkelő mozdulatokat is szereti, szépen kitér oldalra, illetve az ügyesebbek a kutyasétáltatást is megpróbálhatják. Persze a nagyon agresszív bevontatáshoz azért súly is kellene, így nagyon hamar a felszinen találjuk, ilyen kis méretben ez azért még korlátozó tényező. Egy másik fontos szempont a szín kérdése, miután akciója a csalinak nem sok van, itt talán még fontosabb, hogy melyiket választjuk. A kínálat rendkívül széles, meg sem tudtam számolni, de jóval 50 felett van a kapható változatok száma. Ami nekem jól működött az a fekete-narancs, sárga-zöld, illetve az átlátszó csillámos, viszont a sima rózsaszínre egyetlen kapásom nem volt még. Érdemes egyébként kisérletezni, próbálgatni, nekem minden alkalommal más jött be.A bónusz vörösszárnyúA halfajokat tekintve eddig csuka, sügér, vörösszárnyú és balin is jött rá, de kristálytiszta vízben többször láttam, hogy egyéb keszegfélék is utánaerednek, csipkedik, csak nem nyelik be, így nem is akadnak meg. Ezek alapján szerintem bármelyik kisebb ragadozónk megfogható ezzel a csalival. Fontos persze még, hogy hol használjuk, nekem elsősorban hináros, jól benőtt növényzet között, illetve sekélyebb patakokon működött a legjobban, lehetőleg tiszta vagy nem túl zavaros vízben. Fontos, hogy a halnak valamennyire látnia is kell, mert a kevés rezgés miatt amit a csali lead, messziről nem veszi észre.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon megkedveltem ezeket a gumikat, sok kapásom volt rájuk és remek alternatíva az itthon jobban ismert apró twisterek és gumihalak mellett. Agyondobált vizeken lehet ez nagy előny ahol a halak már kívülről ismerik a sokat dobált csalikat, ugyanis ezt garantáltan nem látták még, legalábbis nem sokszor. Nekem fix helye van a többi apró gumi mellett, bekerült a csalisdobozmba, nem is tervezem, hogy mostanában kivegyem onnan.

Szabó Zalán

Venyimi dupla

Posted on augusztus 16, 2011, under Horgásztörténetek.

SzákolásEgy dolog volt biztos a hétvégi pecával kapcsolatban, az pedig az, hogy egyik barátommal békéshalazást terveztünk. A helyszinen sokat töprengtünk, de végül a Venyimi horgásztó mellett döntöttünk. A hét elején telepítés volt, ráadásul nem is kevés és így még az előző napi verseny ellenére is jó fogásban reménykedtünk. Biztosra mentünk, András előző nap a tó közelében járt, így megállt és a tógazdánál érdeklődött a fogásokról, illetve az aktuálisan legjobb helyekről.
Nyitásra már ott voltunk és elfoglaltuk a kőgáton előre kinézett helyet. A szél is nekünk kedvezett, bár hideg volt és erősen fújt, így kellemesnek nem volt nevezhető, de úgy tűnt, minden adott lesz egy nagyon halas pecához. Előző nap szépen evett a ponty, rengeteget fogtak és hasonló folytatásban reménykedtünk. Egy-egy rezgőspicces bottal terveztünk horgászni, egy sávot, mindetten method szerelékkel és halas jellegű etetővel. Az előkészületeken hamar túlestünk és megkezdtük a pecát. Alapozó etetést nem csináltunk, de azt terveztük, hogy az elején gyakran újradobunk, majd később a kapások függvényében ezt variáljuk.Kisponty
Az első jelentkezőig nem kellett sokat várni, azonban partra hal nem került, mert sorba rontottuk el a bevágásokat. Kezdett idegesítő lenni a dolog, pelletek, bojlik ide-vagy oda, úgy tűnt, hogy csak kisebb halak szórakoznak velünk. Ezt a gyanút hamar megerősítette egy apró ponty miután nagy nehezen megakadt és rövid fárasztás után partra került. A folytatás is hasonlóan zajlott, hiába cserélgettük a csalit, kicsi bajszosok és ezüstkárászok vegyesen jöttek. Közben az eső is hol szemerkélt, hol elállt, a szél pedig tovább erősödött. Nem ilyen horgászatról álmodtunk, de reméltük, hogyha elvonul a front akkor talán a jobb halak kapókedve is beindul. Bizakodásra adott okot, hogy az egyik bevágás után karikában maradt a botom, egyértelműen jobb halat akasztottam. Lassan tudtam csak zsinórt nyerni, újabb és újabb kirohanással mutatta meg, hogy ő már nem az oviból érkezett. Partközelben sikerült is megpillantani, egy szép nyurgaponty volt a tettes. A szákolás csak később sikerült, ugyanis miután beszippantotta az első adag levegőt, még jópár kirohanást produkált, persze azért végül elfáradt és alátoltam a hálót. Ezt már érdemes volt megmérni, igazi sodrófa formájú volt és a mérleg 3,26kg-ot végül mutatott. NyurgapontyIlyen halakért jöttünk, ezek fárasztása igazi élmény a finom szereléssel. Sajnos a folytatás elmaradt, visszatértek az apróhalak, úgy tűnt, hogy egy kósza példányt sikerült csak elkapni. A tó többi részén sem volt jobb a helyzet, néha itt-ott fogtak egy-egy pontyot, de már a kilós hal is ritkaságnak számított. Úgy látszott, hogy egy esetleges helycsere sem segít és ha szerencsénk van akkor még jön egy-egy jobb hal. Kezdtük unni a dolgot és tanakodtunk mi legyen. Arra jutottunk, hogy megnézzük a csatornában a csukákat, hátha ők jobban esznek, aztán ha nem indul be a szekér akkor idő előtt távozunk. Elsőként András indult el pergetőbotjával, én addig pontyoztam tovább. Azt tudni kell, hogy pergetni csak a tógazda engedélyével lehet, ezért nem sokan próbálkoznak, így háborítatlanul élnek a krokodilok. Ráadásul a tavak közötti csatornaszakasz igazi vadvíz jelleget öltött, alig néhány helyen horgászható meg és jól be van nőve különböző növényekkel.
Egy óra alatt megfordult András és három kisebb csuka mellé fogott egy hatvan centi körülit is. Ez remekül hangzott, így én is elkezdtem összerakni a pergetőbotom. Kicsit pihentettem a pályát, hogy növeljen az esélyeket, aztán nekivágtam én is. Már az első beállóban sikerült két kisebbet kiszedni a Zipperrel, majd egy jól irányzott dobással akadóba dobni a csalimat. A vékony fonott feladta és immár csak gumicsalik maradtak nálam. A többi helyen is volt néhány ütésem, illetve gumihalra jött mégegy apróság, de úgy tűnt a végigdobált pálya már nem az igazi. Visszamentem Andárshoz és újratárgyaltuk az eseményeket. A jobb halak továbbra sem indultak meg, ekkora már jócskán benne voltunk a délutánban, úgy döntöttünk pakolunk.Bugyli
Berámoltunk mindent az autóba, csak a pergetőbot maradt kinnt, és mentünk még egy kört. Én hoztam a formámat, sorba szakítottam be a gumikat és hamar kifogytam a drótelőkéből, úgy kellett kölcsönkérnem. A következő beállóban kapásból sikerült feldobnom a szemközti nádra a csalit, de egy apró pöccintésre lejött. Szerencsére apró csobbanással ért vizet és oldalra indult meg. Azonnal megbökte valami a víz alatt, de nem csinált kapást. Elkezdtem játszani a csalival, hátha még nincs késő és a második ejtésemre odaütött halam. Bevágás után elszabadult a pokol, szinte felrobbant a víz. Rögtön nyilvánvaló volt, hogy ez már nem a bugyli kategória és orsóm is szaporán adta a zsinórt. A csuka relatíve hamar megnyugodott és hagyta magát közel húzni. Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy még nincs kifárasztva, de megpróbáltam megmeríteni. Alátoltam a szákom, alig fért bele, de sikerrel jártam. Ekkor viszont halam észrevette, hogy baj van és olyan ramazurit csapott, hogy majd kitépte a kezemből a merítőt. Megpróbált kiugrani is, de szerencsére ez sem sikerült neki, kivédtem támadásait. Ismét megnyugodott, majd immár a parton kerestem a horgot. Ekkor vettem észre, hogy a nagy csapkodásban az egyébként kiváló minőségű jighorog kettétört és már rég csak a háló tartotta a halat. A mérleg az autóban maradt, így csak a hosszát mértük, kerek 70cm volt. Néhány fotó után már úszhatott is tovább és nagyon boldog voltam. Igaz csak néhány centivel, de sikerült megdöntenem eddigi csukarekordomat.70cmÉn ezzel be is fejeztem a horgászatot, András még kitartott addig amíg ismét egy szebb hala nem akadt, de utána már tényleg mentünk. Érdekes nap volt, egyeltalán nem úgy végződött ahogy elterveztük, pontyból csak egy szép példány jött, de csukából viszont jól fogtunk és már értük megérte eljönni.

Szabó Zalán

Megtört a jég

Posted on augusztus 5, 2011, under Horgásztörténetek.

Csendes esőbenA hétvégére esős időt jósoltak, idén nem először. A feketesügérek továbbra is kitöltötték gondolataim nagy részét és eldöntöttem, megnézem milyen az étvágyuk ebben a kevésbé kellemes időben. Nem siettem, kényelmesen kilenc körül értem ki a partra. Számításom bevált, kevesen vállalták a horgászatot a csendes esőben, jóval kevesebben látogattak ki, mint eddig megszoktam, így nyugodtan horgászhattam.
Konkért elkpzeléssel érkeztem, elsősorban crankbaitekkel terveztem kereső horgászatot, majd ha esetleg ez nem jön be, akkor kipróbálom a dropshot módszert néhány wormmal. Felkerült az esőruha, majd a kapocsba az egyik már rég használt wobbler és nekivágtam a tónak. Az első helyhez közelítve rögtön megugrasztottam egy őzet, nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Nem foglalkoztam vele túlzottan, inkább a vizet kémleltem halak után kutatva. Repült a csali, majd tekerés közben is a terepet pásztáztam. A tó vizét csak az esőcseppek fodrozták, a legkisebb szél sem fújt, jól látható lett volna egy halugrás. A víz viszont csendes volt, a pontyok sem mozogtak, csak egy távoli süllőrablás törte meg a csendet. A mély víz felett a felszínen rabolt, esélyem sem volt addig eldobni, igaz nem is értük jöttem. Újabb helyeken álltam meg, de a víz süket maradt, egyetlen kapásom, ütésem sem volt, sőt a fekák sem igazán mutatták magukat. A vízben azért volt élet, rákok mozogtak, sőt egyszer egy gömbbé alakult kishalraj közé is becsapott valami, látványosan spricceltek szét az apróhalak.Szemerkélő eső
Kettős érzelmeim voltak, nagyon élveztem a csendes esőt és a nyugalmat, gyönyörű volt a tó, viszont hiába jártam be egy nagy szakaszt, egyre inkább egy újabb betliszagú napnak néztem elébe. Visszamentem az autóhoz, megettem egy szendvicset, ittam egy picit, majd, elcsomagoltam a wobblereket és előkerült a drop-shot szerelék. Sok bizodalmam ekkor nem volt, egy pontyhorgásztól közben megtudtam, hogy éjjel nagy ramazurit rendeztek a sügérek, nagyon úgy tűnt, hogy jollakottan hűsölnek valahol. Sebaj, ha már itt vagyok horgászom és repült is befelé a gumikukac. Először próbálgatom a csalivezetést, de merev botomon nem igazán éreztem a gumi mozgását, csak az ólmot. Emeltem egyet rajta, picit nehezebben jött, mint szoktam, így húztam rajta mégegyet, gondolván valami növénybe akadtam. A hínár azonban megmozdult, majd rövid idő múlva egy fejét rázó sügért láttam meg aki épp a wormot szorongatja a szájában. Sokáig nem örülhettem neki, mert nem ragaszkodott túlságosan zsákmányához és hamarosan távozott. Ezek szerint ez volt a kapás, hát sokat nem éreztem belőle. Ez teljesen felvillanyozott és folytattam a horgászatot. Ezzel persze csak annyit sikerült elérni, hogy beszakadtam, a kapások elkerültek. Sétálva a következő hely felé, a part mellől kiugrott egy sügér és elbújt egy nagyobb kő mögé. Gyorsan belekotortam a táskámba és egy jig akadt a kezem ügyébe. Biztonság kédvéért raktam be, most jónak tűnt, felkötöttem és már repült is a kő mellé. Halam rögtön észrevette a és mindenről megfeledkezve kirohant és felvette a fenéken fekvő csalit. Kivártam egy picit, majd erőteljes bevágás következett. Szerencsére a horog most jól akadt, halamnak a sekély vízben esélye sem volt, pillanat alatt közel húztam magamhoz, majd belenyúltam a szájába és kiemeltem. Örömömben kiáltani lett volna kedvem, ugyanis nem emlékszem, hogy valaha is ennyit mentem volna egy halfaj után. Végül inkább csendben maradtam és görcsösen szorongattam tovább, majd csináltam néhány fotót, aztán útjára engedtem. Első feketesügérem
Folytattam utamat a parton és megpillantottam egy hasonló bokrot amely alól halam kiugrott. Lehet itt is van egy? Oda próbáltam dobni elé, de a csalim az egyik ágon landolt. Próbáltam lepöccinteni, de nem sikerült, viszont ismét egy fekát láttam kiugrani a bokor alól. Itt kő nem volt a közelben, ezt a halat már buktam, de úgy tűnt ismét valami újat tanultam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen kis vízbe kiállnak, ráadásul így el tudnak bújni. Próbáltam újabb helyeket azonosítani és a következőn ismét szerencsém volt. Itt ugyan mélyebb volt a víz, de apró kopogtatásokat éreztem, bejelentkezett valaki. Kicsit kivártam, majd egy erőteljes bevágással akasztottam a következő sügerem. Ez a hal viszont igazi bemutatót tartott arról, hogy miért szeretik az amerikaiak annyira ezt a fajt, kapásból feljött a felszínre, dobott néhány szaltót, majd megpróbált a mélybe törni. Fékem adta rendesen a zsinórt, de szép lassan vissza tudtam nyerni néhány métert. Mikor látta, hogy a ezzel nem jár sikerrel, a part menti bokrokat célozta meg, ugyanis volt a vízben néhány vastagabb faág. Szerencsére eddigre már fáradt, így még időben sikerült megállítani, majd néhány gyengébb kisérlet kivédése után kiemelni. Pont ugyanakkora volt, mint az előző és őt is néhány fotó után szabadon engedtem.
Közben elállt az eső és megindultak az emberek a vízpartra, nagy sebességgel fogyni kezdtek az üres helyek. Emellett valami bulifélét is szerveztek a környéken, ugyanis még harmónikás embert is láttam. Úgy döntöttem, hogy még gyorsan végigjárom a kapást adó helyeket hátha szerencsém lesz. Halat ugyan már nem fogtam, de még két kapást sikerült kicsikarni, de egyik sem akadt rendesen, idő előtt távoztak. Ettől függetlenül nagyon jó napot zártam, végre megfogtam az első két feketesügéremet, megtört a jég. Kellemesen elfáradva szálltam be az autóba és biztos voltam benne, hogy jövök még ide pergetni.

Szabó Zalán