Archive for július, 2011

Salmo Zipper 7: “Elefánt a porcelánboltban”

Posted on július 18, 2011, under Bemutatók.

ZipperSzeretek reklámcikkeket olvasni, tudom ezzel a kisebbséghez tartozom, de ez általában jó lehetőség arra, hogy megismerjünk egy terméket és megtudjuk, hogy milyen felhasználásra tervezték. Persze érdemes kétkedve fogadni minden ilyet és nem szabad vakon elhinni semmit. Én is így voltam amikor olvastam Lukácsi Béla bemutató írását a Salmo Zipperről, de egy dolgot azonban elért vele, felkeltette az érdeklődésemet. Nem sokkal később pedig megláttam egy pergetőverseny beszámolóját ahol sikeresen használták a szóban forgó csalit, ráadásul egy olyan horgásztól akit tudtommal nem támogat a Salmo forgalmazója. Ez megadta a lökést és beszereztem néhány darabot.
A Salmo céget úgy gondolom már mindenki ismeri itthon, nem kell bemutatni, kedvező áru wobblereit szinte mindenhol árulják. A Zipper azonban a reklám ellenére sem került igazán a figyelem középpontjába. Ennek talán egyik oka az az, hogy a hivatalos honlapon is a vertikális csalik között szerepel. Ez a módszer hazánkban nem túl népszerű, elsősorban azért, mert kevés vizen van meg hozzá a megfelelő mélység és a hazai szakirodalomban is nagyon kevés információ jelent meg erről pergetési módról. Miután az esetek 99%-ában partról horgászom, engem sem ezért érdekelt ez a csali. Persze mólok, betonfalak mellett kipróbáltam az emelgetést, de inkább csak érdekességképp. A Zipper ejtéskor elég agresszívan oldalra kitör, ami megnehezíti egy hely pontos meghorgászását, illetve könnyen akadóba szaladhatunk vele. Ezt azért nem árt tudni annak aki vertikális pergetésre adja a fejét.

Zipper közelről
Ami viszont sokkal érdekesebb és talán mindenki számára vonzó lehet az az, hogy ez a csali egyben egy “lipless crankbait” is. Ez az angol kifejezés azt takarja, hogy egy terelőlapka nélküli wobbler, ebből adódóan sima bevontatásra is szépen mozog. Ebben az esetben a terelőlapot a wobbler széles, lapított farokrésze helyettesíti és mivel a szem amibe a zsinórt akaszthatjuk a csali hátán helyezkedik el, a víz nyomása érvényesül és mozgatja azt. Ez a mozgás a már más Salmo csaliknál is megszokott agresszív és széles veretés, amely párosul komoly hanghatásokkal is, ugyanis a wobbler belsejében lévő golyók kifejezetten hangosan zörögnek. Ezt bevontatáskor még a partról is simán lehet hallani ha csendes környezetben horgászunk.
Ezen családba tartozó csalikat agresszíven, gyorsan szokás vezetni, elsősorban aktív halak megfogására, illetve reakciós rávágásokra lehet számítani. Nagy előnye, hogy viszonylag gyorsan, nagy területeket lehet vele átfésülni, ez ismeretlen vizeken, illetve olyan esetben jöhet jól ha a szokott helyeken nem találtunk halat. A csali méretéhez képest igen nehéz, ráadásul a terelőlap hiánya miatt igen áramvonalas is, így remekül dobható, távoli haltanyákat is elérhetünk vele. Vízbe érve gyorsan süllyed, ráadásul süllyedés közben is van akciója, általában oldalra kitér. Vezetési módot tekintve Béla ajánlása a fűrészfog jellegű emelgetés volt, ezt próbáltam ki én is először és remekül bevált. A másik ismert módszer az az egyenletes bevontatás, de közben különböző vizinövényeknek, tereptárgyaknak vezetjük neki. Ez kevésbé volt eredményes számomra, ráadásul tiszta vízben megfigyeltem, hogyha nekiütjük egy sziklának, akkor relatíve lassan nyeri vissza egyensúlyát, így ez a fajta vezetési technika kevésbé vonzó. Persze az is lehet, hogy nem próbálgattam ezt a módszert eleget, igaz nem is volt rá szükség, mert a másik módszer rendkívül eredményes volt.Tipikus zsákmány
A szinskálát végignézve egy relatíve visszafogott kínálat jellemzi, jelenleg 8 féle színben gyártják, ezek közül én kettőt próbáltam ki. Az abszolút favorit a szines GT volt, míg a másik a fehérhalat utánzó PBO színkódra is volt kapásom, de jóval kevesebb. Ennek az okát abban látom, hogy a gyors csalivezetés és hangos “csörtetés” a vízben elsősorban a meleg, gyakran zavaros vizekben volt az eredményes és ilyen helyzetekben nekem általában egyébként is a feltünőbb szinek váltak be jobban. Letisztult, átlátszó vízben alig volt kapásom erre a csalira, ilyenkor inkább riasztotta a halat.
A célhalakat tekintve egyértelműen a csukákat vettem vele üldözőbe, rengeteg kapásom volt, de sikerült már süllőt is fogni vele. Azt viszont érdemes tudni, hogy a csuka csontos pofájába nem egyszerű beleütni a horgot, ugyanis ezen csalinál a test kitakarja a horgot és puha bottal horgászva sok lesz a lemaradó hal. Ezt a saját káromon tanultam meg, először egy lágy bottal használtam és rengeteg hal távozott a szákolás előtt, illetve sokszor meg sem akadt. Egy seprűnyélre cserélve a pálcát viszont rögtön eltűntek a rontott kapások és nem volt lemaradó hal. Ez mondjuk általában más csalikra is igaz lehet, de itt fokozottan kell erre figyelni. Ezt alátámasztja az is, hogy akadók környékén is bátrabban horgászhatunk, nehezebb vele elakadni (igaz nem lehetetlen), mint más wobblerekkel.BónuszsüllőÖsszességében nagyon kedvelem ezt a csalit, ha zavaros vizen csukázni kezdek mindig elsők között kötöm fel. Ráadásul egy időben sokat próbálkoztam különböző wobblerekkel csukára horgászni, sokfélét kipróbáltam, de a többiek szép lassan kikoptak a dobozból és különböző gumik vették át a helyüket, ez az egy viszont megmaradt, nem véletlenül. A Salmo a 2012-es szezonra ráadásul egy kisebb testvérét is kihozza, amit már szerintem sügérre is eredményesen használhatunk majd, biztosan ki fogom azt is próbálni.

Szabó Zalán

Vígasztalódás a Robinsonon

Posted on július 5, 2011, under Horgásztörténetek.

A legnagyobb tisztásAz előző heti csúfos bottöréses peca után kellett valami ami feledteti a rossz emléket és erre kiváló alkalom volt a barátaim által szervezett Robinsonos túra. Az ország több pontjáról jöttek össze a Pecavilágos srácok és miután a tavalyi alkalom is fergetegesre sikerült, nem volt kérdés, hogy ott leszek-e. A Robinson szigetek az általam ismert legjobb sügéres és csukás pálya az országban, még a folyamatos nagy terhelés ellenére is szép fogásokról érkeznek a hírek. Igaz sügér fronton romlott a helyzet tavaly óta, de a csukahelyzet talán még jobb lett, nőtt a halak átlagsúlya, legalábbis a hírek erről szóltak.
A korai öt órás indulás kivételesen nem esett nehezemre, felvettem Pétert, majd iránybaállítottuk az autót és elindultunk a nagy útra. Nyolc előtt nem sokkal érkeztünk, a többiekre még várni kellett, ezért gyorsan körbenéztünk, mi változott. A csatornák kettős képet mutattak, egy része kotort volt, itt zavaros víz mellett nyugodtan lehetett horgászni, míg az érintetlenül hagyottak pedig szinte teljesen benőtt hínármezőkké alakultak, kristálytiszta vízzel. A két tó pedig változatlan formában tartotta magát, víztisztaságban talán a kettő között volt féluton. Az időjósok pocsék időt ígértek a napra, ebből csak annyit tapasztaltunk, hogy alig jött rajtunk kívül más vendég. A szél ugyan fújt, de szép napsütéses napnak néztünk elébe.Átlagcsuka
Közben megérkeztek a többiek is és egy rövid üdvözlés után szétszórodott a csapat. Volt aki konkrét elképzeléssel érkezett, néhányan pedig Viktor iránymutatásait követve a tavakat céloztuk meg. Ő rendszeresen horgászik itt, ráadásul nemrég egy pergetőversenyen második helyezést ért el csukáival, nagy rizikót talán nem vállaltunk. Hamar meg is indultak a halak, sorban jöttek a csukák, ráadásul nemcsak a kicsik. Viktor a helyi vezetőhöz méltóan megfogta idei legnagyobbját itt, egy 5 kiló feletti példányt, majd Pali is csatlakozott hozzá egy jó hármassal. A többiek sem panaszkodtak és szép lassan nálam is beindult a szekér. Megvoltak a kapásaim és az első két csukát hamar megfogtam, ráadásul ugyanarról a helyről. Persze a halak sem voltak teljesen kezdők, hamar rájöttek, hogy mi a helyzet és visszavettek az étvágyukból. Szerencsére azért a kapások még így is rendszeresek voltak, mégha kicsit meg is ritkultak, így mindenki fogott csukát. Persze azért közben néha felkerültek a sügéres csalik is, nagyon szerettem volna fogni belőlük, de kapásig sem tudtam eljutni. Pedig ott voltak ők is, többször láttam néhány fős csapatokban hogyan szorítják a parthoz az apróhalat és vadásszák le őket. A part szélébe dobott csalitól megijedtek, míg a távolabbról bevontatott nem érdeklte őket.A nagy meglepetés
Közben a szél egyre erősödött, hiába raktam fel nagyobb fejet, már az is kevés volt, hogy a fenék közelében tudjam tartani gumicsalijaimat. A többiek felajánlották, hogy adnak megfelelő méretben, de a múltkori bottörés miatt nem volt hozzájuk elég erős botom. Vízközt, illetve a felszín közelében nem sok esélyem volt halra így új taktika kellett. Az ebédidő is közeledett, így elindultam visszafelé, úgy gondoltam, hogy a kajálás közben rendezem a gondolataimat és a délutánnak újult erővel vágok neki. Séta közben feltűnt Pali és kitörő lelkesedéssel mesélte, hogy sikerült néhány apróságot kivarázsolnia a hínármező egyik tisztásáról. Ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet kerestem én is magamnak egy tisztást. Feltettem a legkisebb gumicsalimat, majd röpült is a vízbe. Jött a döbbenet, folyamatosan kapás volt, ütötték vágták a halak a csalimat, majd az egyik megakadt és egy apró vörösszárnyú keszeg volt a tettes. Ezután nekem sem kellett sok és rövidesen újabb két példányt csaltam partra. Volt amelyik úgy benyelte a csalit, hogy alig tudtam kiszedni belőle, nem igazán akart kiférni. Persze azért egy ilyen kis területen hamar rájöttek a halak, hogy mi a helyzet és a kapások abbamaradtak. Ezzel viszont meg is volt a terv, ebéd után meghorgásszuk a hínáros területet és vörösszárnyúra és más halfajokra vadászunk.A legnagyobb sügér
Gyorsan betoltuk a pizzát, majd elindultunk keresni újabb pályákat. Innentől igazi örömpecává vált a dolog, a kristálytiszta és sekély vízben remekül láttuk a halakat és a kapásokat is. Ez utóbbira szükség is volt, hisz a zsinórnak itt jelentős hasa volt a szél miatt, volt hogy a látott kapásra kellett bevágni és gyakran inkább a szél vezette a csalit, mint én. Emiatt, illetve a halak kis mérete miatt sok volt a rontott kapás, de így is szépen lehetett fogni. A felszín közelében egyértelműen a kis vörösök domináltak, ha sikerült lejjebb engedni a csalit akkor viszont előkerültek a sügérek is. A nap bónuszhala pedig egy apró balin lett, ami egy jól látható villanással ütötte le az apró gumit. A kapást persze itt sem éreztem, de a bevágás ült és hamar partra került. Fárasztásról természetesen ilyen körülmények között szó sem lehetett, gyorsan fel kellett tépni a halat a vízből és röptetni a hínár felett. Jobb hal ellen esélyem sem lett volna, jól jelezte ezt, hogy egy igen szép sügér sajnos a hínárban távozott, mire kihúztam volna a több kiló zöldséggel együtt, addigra leverte magát.A bónuszhal
A délután gyorsan telt, egyszercsak azon kaptam magam, hogy teljesen leégtem a napon. Az előrejelzett rossz idő miatt nem készültem fel rendesen és ez idő előtt véget vetett a horgászatomnak. Igaz eddigre már jól el is fáradtam és nem is bántam nagyon a dolgot, remek napot zártam, rengeteg halat fogtam így is. A nap persze másképp alakult, mint terveztem, de szeretem az ilyen kellemes meglepetéseket, nem cserélném el másra.

Szabó Zalán