Archive for június, 2011

Amikor semmi sem sikerül…

Posted on június 16, 2011, under Horgásztörténetek.

FeketesügérAz utóbbi időben nem sok időm jutott a horgászatra egyéb családi elfoglaltságok miatt és nagyon vágytam már egy jó horgászatra. Sikerült a mai napra szabaddá tenni magam és egy régi vágyamat próbáltam meg beteljesíteni, mégpedig azt, hogy fogjak egy feketesügért. Próbálkoztam már vele két alkalommal, de mindkettőnek betli lett a vége, mégcsak kapásig sem jutottam. A halak viszont tudtam, hogy ott vannak, így biztos voltam benne előbb-utóbb megtörik a jég.
Az időjósok kifejezetten meleg napot jósoltak, így már kora reggel útrakeltem, hogy még a nagy meleg előtt tudjak horgászni. Sikerült elsők között a tóhoz érni és már indultam is felfedezni a vizet. Határozott elképzelésem volt, hogy merre keressem őket és nem telt el sok idő és már láttam is az első sügért. Úgy terveztem, hogy először különböző felszín közeli csalikkal kezdek, majd ahogy melegszik az idő átváltok gumicsalikra.
KishalrajA pálya nem volt egyszerű, ugyanis az év elején irdatlan mennyiségű kishalat tettek a tóba, sokmindent lehet mondani most a rablókról csak azt nem, hogy éheznének.  Ettől függetlenül bíztam magamban és felcsatoltam a Bent Minnowt majd elkezdtem táncoltatni  a csalit. Hamar jött érdeklődő, de csak nézte és követte a küsz utánzatomat, megenni nem akarta.  Jónéhány hasonló eset után csalit cseréltem, egy mélyebben járó wobblert tettem fel, ennek teljesen más volt a mozgása, hátha ez meghozza a halak kapókedvét. A változatosság kedvéért ezt a csalit viszont egy süllő követte egészen a partig, majd a guta ütött meg, hogy nem tudok kapást kicsikarni, pedig a rablók megvoltak, de egyelőre ők voltak az okosabbak. Elkezdtem helyet változtatni és folyamatosan cserélgettem a csalikat is, kisérleteztem.  Volt amelyik csali érdekelte őket, volt amelyik nem, de kapás az nem volt, cserébe viszont egy méregdrága japán jerkbaitet sikerült beszakítanom.
A nap közben egyre magasabbra hágott, úgy éreztem ideje elővenni a gumikat. Carolina rig szereléket csaliztam egy rákutánzattal és nekiálltam dobálni. Legnagyobb meglepetésemre egy hatalmas csapósügér rohant oda a csalihoz, de túl nagy volt neki a falat, ezért tovább is állt. Minimum 25cm-re saccoltam, de lehetett több is… A tóról azt az infot kaptam még régebben, hogy nincs benne jó csapósügér, felesleges próbálkozni, hát erre most jól rácáfolt a tó, bántam nagyon, hogy a kicsi csalik otthon maradtak. Sebaj, folytattam a túrámat és kerestem tovább a fekákat. Egy köves részen a part mellett megláttam egy szép példányt, odalopóztam, majd az orra elé ejtettem rákomat. Odafordult, majd a süllyedő csalit egy pillanat alatt beszippantotta. Gyorsan bevágtam, a csali viszont a szomszéd bokorba repült, nem akadt meg, kirántottam a szájából. Hát jó, újabb próba, újra ugyanaz az eredmény. Ennek fele sem tréfa, itt nyeletni kell. Újra dobtam, ismét kapás, de most kivártam, forgatta a csalit, nem köpte ki, majd bevágtam és ezúttal megakadt. Hamar közelebb húztam magamhoz, azonban feljött, csinált egy szaltót és távozott is. Na ezért jöttem, micsoda kapás, láttam mindent, teljesen felvillanyozódtam. Kicsit vártam míg visszajött a megriadt hal, újra próbálkoztam vele, de már nem dőlt be a trükknek, új halat kellett keresni. A törött bot...
A következő megállóban találtam egyet ismét, elédobtam a csalit és lejátszódott ismét az előző jelenet, annyit változtattam, hogy most határozottabban vágtam be neki. Ez is megakadt, ráadásul nagyobb lehetett, mert iszonyat erővel megindult. A következő pillanatban  egy hangos reccsenés térített magamhoz, eltörött a botom. Döbbenten néztem magam elé, de közben a zsinórom még mocorgott, próbáltam felhúzni a halat, de a part szélén kiköpte a csalit ami nem is csoda, hisz botomnak csak az alsó tagja maradt meg.
Így még sosem jártam, hal alatt még nem tört botom, nem is lenne neki szabad. Ráadásul több méter vékony fluorocarbon előkét kötöttem a fonott elé, simán szakadnia kellett volna a bot törése helyett. Nagyon mérges voltam, egyrészt egy kifejezetten drága botról volt szó, ami nem is volt sokat használva, ráadásul nem is volt nálam másik, így a pecának is lőttek.  Szóval a happy end most elmaradt, főleg mivel a távolság miatt mégcsak haza sem tudtam ugrani egy másikért. Tanultam az esetből, soha ne induljon el az ember fontos horgászatra egy bottal vagy akár kevés csalival, bármi megtörténhet és bármi meg is fog.

Szabó Zalán