Archive for május, 2011

Dunai kaland

Posted on május 26, 2011, under Horgásztörténetek.

FárasztásReggel van, ülök a munkahelyen és álmosan meredek magam elé, a szokásos napindító teának sok hatása nem volt. Egyszer csak csörög a telefon, Aurél az, már rég nem beszéltünk, vajon mit akarhat. Egy dunai horgászatra invitált, most jó a vízállás, ráadásul bíztató hírek jöttek süllő fronton. Ettől rögtön felébredtem, sokáig nem kellett győzködni. Néhány egyeztetésre még szükség volt a hétvége előtt, de délután kettőkor a megbeszélt időben ott álltam Aurél ajtaja előtt, teljes menetfelszerelésben. Régóta szemezgettem már a Dunával, de a távolság miatt sosem mertem nekivágni, nehéz így kiismerni. Most azonban nem egyedül mentem, ráadásul konkrét infokkal is rendelkeztünk az előző napokról, jók voltak a kilátások.
A terv az volt, hogy elsőként egy kőgátat nézünk meg az élővizen balinok reményében, majd egy sügéres pályára megyünk át egy közeli holtághoz, estére pedig jön a fő attrakció, a süllők üldözése egy másik holtágon. Persze először az engedélyért kellett elugrani, ezt informátorunk, Peti már kiváltotta nekünk. Emellett még egy csomag gumit is adott a papírok mellé, mondván itt ez a tuti. Kezdtem úgy érezni magam, mintha egy méregdrága befizetett horgásztúrán vennék részt, tudtam Petire érdemes hallgatni, az eredményei magukért beszélnek, jónéhány kapitális süllőn van már túl és a héten is szépen fogott.Dunai kőgát
A víz jött fel az utóbbi néhány nap alatt, de szerencsére a kőgát még szárazon volt, közel a végéig ki lehetett menni. Erős szembe szél fújt, pont az ellenkező irányból, mint vártuk. A dobástávolság így jelentősen csökkent, de Aurél bevállalta a harcot, én meg addig a gát másik oldalát vallattam. Rablást nem láttunk, így mélyebben vezettük a wobblereket. Ez önmagában még nem volt elég, az első kapás akkor jött amikor sikerült Aurélnak egy hosszabbat dobnia. Sajnos nem akadt jól, néhány rugás után lefordult a hal. Ez azonban felvillanyozott minket és próbáltuk a területet alaposabban átvizsgálni, ez viszont már nem hozott eredményt. Sok időt eltöltöttünk itt, sietősen botorkáltunk kifelé, hogy még legyen idő megnézni a sügéreket.
Némi keresgélés után sikerült a kiszemelt helyre odaérni. Jókora tömeg volt a parton, de pont a legjobb hely üres volt. Igaz rajtunk kívül szerintem senkit nem érdekeltek a kis csíkosok, többiek inkább a békéshalakat kergették. A terepet nehezítette, hogy épp szállt a nyárfaszösz és pont a helyünkre fújta össze a szél, gyakran kellett a zsinórt tisztítani. A sügérek azonban helyben voltak, hamar sikerült kettő apróságot horogra csalni twisteremmel. Ekkor kisebb szünet következett, inkább csak beszakadni sikerült párszor. Tovább kerestem azért őket és egyszercsak a csalim kiemelésekor utánajött egy szebb példány, még a vízből is kicsapott, de már nem érte el. Újra megvoltak a halak és újra eljátszottuk néhányszor ezt a játékot, de szerencsére azért csak sikerült megfogni a tettest. Ismét szakadás, majd a pakolás következett, fogyott az időnk, vártak a süllők, ráadásul Aurélnak nem volt szerencséje a sügérekhez, nem tudta megfogni őket, igaz a felszerelése sem rájuk volt méretezve.Dunai sügér
Rövid kocsikázás után megérkeztünk az igazi célponthoz, egy másik holtágra. Itt már gyalogolni is kellett bőven, eltartott egy darabig mire becuccoltunk. Közben a távolban csúnya felhők gyülekeztek. Az esőt csak másnapra jelezték, reménykedtünk, hogy bejön a számításuk. Elkezdtünk dobálni az ajándékba kapott tuti twisterekkel és vártuk a süllőket. Aurélnak hamar kapása lett és egy mini kősüllőt segített partra. Jó kezdés volt, úgy tűnt azért már relatíve korán is van hal itt, mégha nem is a nagyok. A terep igencsak akadós volt, emellett tele volt kagylóval is, ráadásul néha úgy kopgott a fenéken a csali, mintha kapás lett volna. Sikerült beszakadnom és végül úgy döntöttem, hogy saját csalikkal kisérletezek, a beváltakat meg megtartom inkább a legjobb időszakra. Jól tettem, ugyanis vesztettem néhány gumit még menet közben. Aurél viszont mesterien kerülte el az akadókat, egyszer sem szakadt, viszont újabb kapása volt, immáron egy szebb kövest fogott. Valamit rosszul csinálhattam, ugyanis akadón kívül semmit nem fogtam. Közben közeledett a mágikus hét óra, egyre több halmozgást is láttunk, és rablások törték meg a csendet. Gondolkoztam, mit lehetne változtatni, hogyan lehetne a halak eszén túljárni, de ezen gondolataimból Aurél hangja zökkentett ki, ismét fárasztot, ezúttal egy fogassüllő volt a zsákmány.Aurél kövese
Kezdett már ciki lenni a helyzet, de a folytatás elmaradt, ugyanis megérkeztek a felhők és velük együtt az eső is. Egy darabig kitartottunk, dobáltunk, majd egy fa árnyékában vártuk a vihar végét. Közben a halaknak nyomát sem láttuk, rablások és halmozgások megszűntek, kapásunk sem volt már. Végül a távozás mellett döntöttünk, elég volt ennyi a napra. Igaz a süllők elkerültek, de azért az első dunai halakat sikerült megfognom és megismertem néhány helyet, mostmár tudom mire lehet számítani. Az biztos, hogy nem utoljára jártam itt, ez az a hely ahová úgy gondolom érdemes visszajönni.

Szabó Zalán

Közel jártam…

Posted on május 13, 2011, under Horgásztörténetek.

33cm-es potykaSikerült szabaddá tennem magam egyik hétköznap délutánra és úgy döntöttem folytatom a pontyok kergetését Palotavároson. Előző héten volt telepítés, bár a hal már több napja nem igazán ment, de mégis jelentős tömeg volt a parton. Egyik barátom jelezte, hogy később csatlakozik hozzám, nem volt könnyű olyan helyet találni ahol mindketten elfértünk kényelmesen. Végül egy helyi öreg mellé telepedtem le.
Elkövettem egy hibát rákérdeztem, hogy mit fogott. Ekkor egy minimum fél órás monológ következett, amiben kifejtette, hogy idén még egy pontyot sem bírt fogni, pedig rengeteget kinnt van és különben is a vízkezelő hazudik és közel sem annyit telepít, mint kellene, üres a víz. Közben azért összeraktam a felszerelésemet, most csak egy feederrel terveztem horgászni, mivel nagyon szűk volt a növekedő nádban a nyílás, két bottal nem tudtam volna rendesen elférni. Szokásom szerint halas etetőanyagot kevertem és a horogra pedig apró bojlikat, pelleteket szántam. Persze megkaptam az oktatást is közben lelkes szomszédomtól, hogy itt az ilyesmit nem ismerik a halak, a kötözött kukorica a menő. Nagyon persze nem aggódtam a dolgon, mivel eddig kapása nem volt a “nyerő csalira”, gondoltam sokat úgy sem veszthetek.
Szerelék a helyén volt, megkezdődött a várakozás, de a halak nem igazán jöttek. Ezzel ellentétben befutott Péter és őszintén szólva több időt töltöttem beszélgetéssel, mint a spicc figyelésével. Jó két óra kapástalanság után, egyszercsak meglazult zsinórom, gyorsan bevágtam és éreztem, hogy jobb halam van. Rövid fárasztás után kiderült, hogy egy 33cm-es tőponty volt a tettes. Nagyon örültem neki, egy ilyen süket napon sikerült szákba terelnem. Szomszédom ezt már nem bírta és gyorsan összepakolt, hazament. Közben jópáran hasonlóan cselekedtek, egyre csak fogytak a horgászok.
Nekem azonban újabb kapásom volt, egy óvatos spiccgörbítésre vágtam be. Ettől viszont halam teljesen megvadult, füstölt a fék, úgy vitte a zsinórt. Épp azon kezdtem volna gondolkozni, hogy mi lehet ami így megy, hisz előző méretes halamnál meg sem szólalt a fék, amikor hirtelen csönd lett és majd kivette a kezemből a botot. Először nem értettem mi van, de szerencsére hamar rájöttem, hogy ki van akasztva a zsinórom, nem tud már mit vinni. Gyorsan kiakasztottam a klipszből és újra vihette a zsinórt, szerencsére nem szakadtam. Lassan azért fogyott a lendülete és némi zsinórt is tudtam nyerni. Nagy kirohanást már nem produkált, de még mindig azt csinált amit akart. Kicsit keményítettem a féken, majd közelebb hoztam a parthoz. Fel még nem tudtam húzni teljesen, sétált jobbra balra, azonban a relatíve tiszta vízben már látható volt, hogy egy nagy tükörpontyról van szó. Az elsőre bizonyos volt, hogy ez már nem a telepített kategória, Péter szerint minimum öt kilós volt, de inkább több. Ezt sajnos már nem tudtuk ellenőrizni, ugyanis egyszercsak úgy döntött, hogy elindul oldalra. Utána mentem, mondván közel a szomszéd hely és talán így el tudom kerülni, hogy a nádba húzzam. Egy dologgal nem számoltam, a mederben lévő egy szem tavalyi náddal, amire a rutinos versenyző feltekerte a főzsinórom, majd egy határozott mozdulattal eltépte az előkém…
Nagyon mérges voltam, pont egy ilyen halat szerettem volna fogni a tavon, nagyon közel jártam hozzá, már láttam is, de mégsem sikerült partra terelni. Persze mindig minden nem jöhet össze, ezekből az esetekből is lehet tanulni, itt most ez történt. A napnyugtát azért megvártam még, hátha, de a csoda elmaradt, több kapásom már nem volt. Remélem azért lesz még lehetőségem egy hasonló hallal megküzdeni idén, én azon leszek.

Szabó Zalán

A Dégi Kastélypark-tavon

Posted on május 6, 2011, under Horgásztörténetek.

A zsákmányAz idei év úgy hozta, hogy Dégre váltottam engedélyt. Nem kedvelem a tavakat, megszoktam már a csatornát, de próbáltam mihamarabb kiismerni. Érdekes szabály volt, hogy csukázni a süllőtilalom végéig nem lehetett, de kibírtam, viszont amint lehetett, már mentem is pergetni. Felszerelésem egy Yad 10-30 grammos, 2,4 méteres Yad Sagato botból, egy Fujitsu orsóból állt. Az orsón 0,15-ös Power Pro zsinór van. Csalinak gumit, körforgókat próbáltam, időnként wobbler is került a kapocsba. Már hónapok óta szemeztem egy kis öböllel, melyben elég sekély a víz. Itt megtaláltam a csukákat egy jó kis öbölben, ahol talán 30-40 centi víz van, és kicsit átlátszó. Itt több rávágásom volt, de csak egy csukát tudtam fogni.A csuka
Bár szerintem méretes volt, elengedtem. Sárga-narancs Mann’s gumira jött.Tökleveles
Dég jellegzetessége, hogy nagyon szép tökleveles található több helyen is. Nyilván a pontyok mind ott vannak. Megtudtam azt is, hogy nincs pontytilalom. Ennek annyira azért nem örülök, de így én is pontyozni fogok, de előbb bepótolom pergetős lemaradásom. Egyébként a kis öbölben rengeteg hal volt, főleg ponty és kárász.Kárászok
Este amikor besötétedett, belebotlottam a parton egy őzikébe, sebaj, elszaladt. Olyan 15 méterre lapult tőlem, nem kicsit ijedtem meg, amikor a sásból kiemelte a fejét… Aztán a durva dolog akkor történt, amikor az autóval elindultam. Épphogy elhagytam a parkolót, 10 méterre előttem átszaladt egy őz. Majd láttam, hogy van még több. Ráfordultam az autóval, és még le is tudtam fotózni őket, de elég sötét lett a kép.András és a dégi tó
Összességében elégedett vagyok, fogtam halat, pedig még alig ismerem a tavat, illetve volt legalább 6-8 rávágásom, ami nem lett meg. Ezek kanálra, körforgóra és gumira is voltak. Az ok szerintem hogy nem találtam a megfelelő csalit. Sem méretben, sem színben. De nem is bánom, többet láttam is belőle, tutira méreten aluliak voltak. És a kaja is elég sok nekik. A rávágásokra elsőre nem vágtam be, és nem is volt folytatás. Ami folytatta, az meg is lett.

Karácsony András

Húsvéti pontyok

Posted on május 2, 2011, under Horgásztörténetek.

Szákolás előttKáloz határában van egy apró kis tó, jó ha van egy hektár és magántulajdonban van. Az ilyen vizek hallatán a legtöbb embernek a markológép és az innen-onnan összelopkodott halak képe jelenik meg, illetve ahogy a sok horgász sörrel a kezében ücsörög a nyári nagy melegben az elektromos kapásjelző hangjára várva. Ez a hely azonban egészen más, igaz itt nincsenek kapitális halak, nincs tömeg, de van természetes szaporulat, van szép növényzet és öreg fák a parton. Évről évre eljövök ide néhány alkalommal, általában barátokkal közösen, halat is fogunk és jókat beszélgetünk közben.Vincze-tó
Így volt ez a húsvéti hosszú hétvége szombatján is, mikor kényelmesen, reggel fél kilenckor érkeztem a tó partjára, hogy a pontyokat üldözőbe vegyem. András ekkor már horgászatra kész volt, etetőanyag bekeverve, botok összekészítve és neki is állt a tűzgyújtásnak. Nem csak a halakat terveztük kergetni, hanem egy őzpörkölt is készült helyben, hogy meglegyen az energia az egész napos pecához. Közben én is elkezdtem az előkészületeket, kisérletezős napot tartottam, két rezgőspicces bottal, kétféle taktikával. Persze szó sem volt semmi tudományos dologról, egyszerűen csak azt reméltem, hogy legalább az egyikkel eredményes tudok lenni.Method feeder etető
A hosszabbb feederrel a szemközti nádas előtti területet céloztam meg egy method szerelékkel. Etetőanyagnak az új húsos-fűszeres protein bombát kevertem, míg hozzá a method feeder pellet 1.5mm-es változatát. Ezen pellet előnye, hogy megnedvesítve ugyanúgy tapad, mint egy etetőanyag, így lényegesen többet tehetünk a keverékbe anélkül, hogy változna az állaga. A végleges mix így kiválóan tapad és mégis gyorsan bont, ráadásul tele van darabosabb szemcsékkel. A szerelék maga pedig roppant egyszerű volt, felkötöttem a zsinórra a Guru kisebbik erőgumis method kosarát és egy rövid 10cm-es előkét csatlakoztattam hozzá. A kosár lényege, hogy a csalit bele tudjuk gyúrni az etetőanyagba és a legjobb helyen, az etetés közepén helyezkedik el a vízbeérés után.Guru method kosár
A másik botra pedig egy hagyományos csúszó szereléket készítettem, hosszabb előkével és hagyományosabb etetőanyaggal. A recept alapja az Extra Ponty-Kárász etető, ezt egészítettem ki egy kevés erjesztett mag-mixszel és némi CSL folyadékkal. Ezt a szereléket viszont a mellettem fekvő kicsit nagyobb nádas terület elé dobtam. Csaliként pedig mindkét boton különböző apró bojlit, pelletet és kukoricát terveztem használni.A klasszikus etető
Tapasztalatom szerint ezen a tavon jellemzően a parti nád sáv előtt járőröznek a halak, a tó közepén eddigi alig tudtam valamit fogni. Az előbb felvázolt taktikával viszont mindkét oldalt egyszerre tudtam szűrni, így jó esélyt láttam arra, hogy valamelyik szerelék biztosan a halak közelében landol. Az első kapást a szemközti oldal hozta, ami nem is csoda, hiszen ott nem zajongtunk, másrészt az volt a napos rész, a víz is gyorsabban melegedett. Halam határozottan görbítette a spiccet, majd bevágás és rövid fárasztás után már a szákban is volt az első ponty.Első ponty
A kapások szerencsére folytatódtak, ha nem is gyakran, de rendszeresen volt érdeklődő a távoli boton. A zsákmány pedig minden esetben ponty volt, ráadásul szinte centire ugyanakkorák. A közeli bot viszont kitartóan hallgatott, de nem csak nekem volt ez a tapasztalatom, hanem András rakósára, illetve a közben csatlakozó Szecsi úszós cuccára sem állt ki a hal. Egyértelmű volt a szemközti oldal előnye, úgy tűnt a halak egyszerűen a másik oldalon vannak. Ha horgászversenyről lett volna szó, biztosan váltottam volna ezzel a bottal is, de kiváncsi voltam, hogy mikor érnek ide a pontyok.A meglepetés vendég
A horgászatot csak az ebéd kedvéért szakítottuk meg. Nagyon jól sikerült a pörkölt, alaposan belaktunk vele és újult erővel folytathattuk a pecát. A halak szerencsére továbbra is étvágyuknál voltak, a kapások sem maradtak el. Azonban ahogy kora délutánra fordult az idő, észrevehetően csökkent a feederen az érdeklődés, hosszabbak lettek a szünetek, majd meg is állt a hal. Ekkor két lehetőséget láttam, egyrészt változhatott a halak izlése, vagy pedig egyszerűen továbbálltak. A közeli bot viszont még mindig hallgatott, ezért az előbbit láttam valószínűbbnek. A döntés gyorsan megszületett, a pickert is átdobtam a túloldalra és vártam a kapást.Fárasztás közben
Szerencsére sokáig nem kellett várni, görbült a spicc, majd indult volna a bot is, olyan lelkes volt a jelentkező. Hamar kiderült, hogy a pontyok nem mentek sehová, egyszerűen vagy megunták a halas menüt, vagy a szereléket kezdték kiismerni. Az újdonságra azonban rögtön rávetették magukat és továbbra is szépen ettek. A feedert persze ugyanúgy bennt hagytam, márcsak a kontroll kedvéért is, de kapás nemigen volt ekkor már rá. Természetesen ez a “hullám” sem tartott örökké, néhány hal után ismét érezhető volt az érdeklődés csökkenése, ráadásul újra kapásom volt a feederen is. Közben pedig a szomszédok ezen az oldalon is megfogták az első pontyokat, így ismét váltottam, visszaálltam az eredeti felállásra. Ekkorra már jócskán benne voltunk a délutánban, az egész tavon érezhető volt a nap melege, a halak is szétszóródtak. Mindkét oldalról lehetett már halat fogni, igaz a közeli távon a kárászok is megjelentek.Dupla zsákmány
A napnyugta gyorsan eljött és ezzel a horgászat vége is. Érdekes egy nap volt és a legnagyobb tanulság talán a helyválasztás fontosságának felismerése volt, ami sokaknak meglepő lehet egy ilyen pici tó esetében. Bizony voltak akik betliztek, mert nem változtattak a horgászhelyen, aki viszont igen, annak szépen megindultak a pontyok. Csalik és etetőanyagok terén jobbnak tűnt a halas vonal, de az édessel is bőven lehetett fogni és volt egy rövidebb időszak amikor egyértelműen fordult a kocka. Összesen huszonhat pontyot és három ezüstkárászt fogtam, illetve volt part előtt horogról leforduló és szakadó előke is. A jobb halak engem elkerültek, bár ez talán nem is meglepő a folyamatos csobogás miatt. Szecsi viszont egy eldugott sarokban, spiccbottal cserkelve fogott és akasztott is szebb példányokat.

Szabó Zalán