Archive for november, 2010

Relax Ripper Kopyto 3.5cm: Babahallal sügérre

Posted on november 23, 2010, under Bemutatók.

Kopyto jig horgonRégóta ismert módszer a sügérre a babahallal történő horgászat és logikusnak tűnhet, hogy pergetve is megpróbáljunk valamilyen kishal utánzattal megfogni őket. Ezt sokáig halogattam, ugyanis számomra elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy pici, relatíve merev gumihalra bármi is megéhezzen. A fordulat akkor következett be, amikor baráti körben feltűnt egy ilyen csali és meglepően szép sügéreket fogtak velük. Először persze nem foglalkoztam vele, de a fogások rendszeressé váltak, ráadásul nagyok is jöttek, így ez már nem lehetett véletlen.
A Relax cég lengyel székhellyel rendelkezik, igaz a gyártás az USÁban van, de a tervezés az nem. Sokféle gumicsalit gyártanak, de talán a leghíresebb a Kopyto. Az külön öröm, hogy ez nem feketesügérre készült, mint a legtöbb csali, európai halakon lett tesztelve és ez sokkal inkább megfelel a hazai körülményeknek, mint amerikai társaik. A legkisebb méret 3.5cm-es, ez már a sügéreknek is megfelelő, ezt próbáltam ki, sikerült egy adagot beszerezni.Relax Kopyto
A gumi anyaga egy picit keményebb, rugalmasabb, mint az általam eddig használt twistereké, de még így könnyedén mozog a vízben. A fej kiképzése elég széles ahhoz, hogy a jigfej ne szakítsa szét, így az anyagválasztás és a forma miatt relatíve tartós csaliról van szó. Igaz a csukák fogai pillanatok alatt le tudják amortizálni, illetve a sügér kemény szájszéle is kikezdi, ha sok a kapás. Aromásítva nincsen ez a gumi, még sót sem tartalmaz.
Színválaszték tekintetében kettős érzésem van, egyrészt rengeteg szín létezik, több is mint kéne, viszont pont emiatt a beszerezhetősége kétséges. Sehol nem tartanak nagy készleteket az ilyen apró csalikból, így választás tekintetében rá vagyunk utalva a boltosra. Egy biztos, ha tehetjük próbáljunk meg egyaránt élénk és visszafogott színeket is venni a különböző alkalmakra. Zavaros vízben az előbbi, míg tisztában az utóbbi a jó választás, persze ez így nagy általánosítás, kivételek mindig lehetnek.Kiscsuka
Számomra ez a csali még relatív új, de az első tesztek alkalmával is kiválóan vizsgázott. Sügérek nagyon szerették, volt vele olyan bevontatásom, hogy egymás után három rávágást is produkáltak. Igaz ez azt is jelenti, hogy a megakasztott halak száma nem olyan magas, mint az eddig használt twistereké, talán ez az egy hátrányát találtam. Halfajok tekintetében célzottan csak sügérre vetettem be, közben azonban szép számmal jött csuka is. A jövőben süllős pályán is ki akarom próbálni, biztos vagyok benne, hogy ott is népszerű lesz.Sügér
Összefoglalva azt mondhatnám, hogy a barátaimnak igaza volt, ez egy egészen kiváló csali. Igaz semmi extrát nem tartalmaz, nem lehet mögé hangzatos reklámkampányt felépíteni, egyszerűen csak egy jól eltalált formáról van szó, ami nagyon szépen veret. Bátran használhatjuk minden olyan helyen és szituációban amikor valamelyik ragadozó (nemcsak a sügér) rá van állva az egész apró ivadékhalakra. Meg fogunk lepődni, hogy mennyire eredményes tud lenni.

Szabó Zalán

Robinson party

Posted on november 20, 2010, under Horgásztörténetek.

CsukaFél éve hallottam először a Robinson szigetekről és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne itt horgászni. Ez a két kisebb tóból és több kilométernyi csatorna-labirintusból álló terület rengeteg sügért és talán mégtöbb csukát rejt annak ellenére, hogy soha nem volt telepítve. Az Ipoly időszakos áradásai töltötték meg hallal, melyek remek élőhelyet találtak itt. Közben a horgászok is nagy számban lepték el a vizet, fosztogatják is rendesen, de még így is szép fogásokról érkeztek a hírek. Szombat hajnalban indultunk párommal, ugyanis barátaimmal ide szerveztünk egy találkozót a hétvégére.
Nyitás után nem sokkal meg is érkeztünk, a csapat egy része már itt volt, de nem sokkal később a miskolci társaság is megérkezett. Ezután Viktor tartott egy gyors eligazítást, ő már ismerte a terepet, elmondta mit-hol érdemes és mindenki elindult felfedezni a vizet. Elsőként a parkoló melletti kis tónál kezdtünk, majd sorban jöttek a csatornák közelebbi szakaszai. Nem titkoltan sügért szerettem volna fogni, értük jöttem és ennek megfelelően könnyű botommal horgásztam, apró gumicsalikkal. Az első kapások nem is várattak magukra sokáig, elkezdtük fogni a halakat, sügért és csukát vegyesen. Az rögtön látszott, hogy kis méretük ellenére is igen óvatosak, jó eséllyel már mindegyik volt a parton és ezt el akarták kerülni. Sügérből a 10-15cm-es korosztály jött, míg csukából két méret, egy ami nem sokkal méret feletti, illetve egy ami biztosan alatta volt. Jó eséllyel két ívás volt tavasszal és mindkettő méret idei.Robinson szigetek
Mire elérkezett az ebédidő, már körvonalazódni látszott a halak tartózkodási helye, illetve étvágya. Sajnos a sügér nem igazán mutatta magát, egy-egy példányt lehetett csak elcsípni, ráadásul többen egy darabot sem fogtak. Az egyértelmű volt, hogy a csatornák elágazásai, befolyói a legjobb helyek, szinte kizárólag itt találtam belőlük, átlagos csatornaszakaszon nem volt jellemző. A csukák esetében viszont más volt a helyzet, bárhol beléjük lehetett botlani, ettek is és annak ellenére, hogy mini csalikkal horgásztam, így is több csukám volt, mint sügérem.Bugyli
Ebédre pizzát rendeltünk egy szécsényi helyről, szerencsére kihozták a partra, így nem maradtunk éhen. Az evés mellett megbeszéltük a tapasztalatokat és a napnyugtáig hátralévő jó másfél órát tervezgettük. A döntés az lett, hogy Viktor és Géza megmutatta kedvenc sügérező helyeiket a tavakon, eddigre már telefogták magukat csukával és megjött a kedvük a csíkos banditákhoz is. Hamar odaértünk a nyerő helyre és Géza már szedte is a halat egy part menti törésről. Nekem persze kapásom sem volt, míg neki folyamatosan, kezdett kellemetlen lenni a helyzet, ezért megfigyeltem hogyan horgászik. A víz átlátszósága miatt természetes színű csalit használt, emellett pedig drótelőkét sem használt, ugyanis ez is zavarta a finnyás ragadozókat. Ez utóbbit én azért fennt hagytam, de a csalimat lecseréltem és már ez is meghozta az eredményt. Elkezdtek jönni a kapások, igaz a legtöbb megfoghatatlan volt, egész apró és óvatos sügérek voltak. Hamar eltelt a napnyugtáig hátralévő idő és ahogy eltűnt a nap, kedvenc halaim is odébbálltak és megszűntek a kapások is.Sügér
Visszatértünk a “központba” és megbeszéltük a nap tapasztalatait. Egyértelműen látszott, hogy rengeteg hal van itt, azonban a horgászok száma sem sokkal kisebb, ezért a halak már rendkívül óvatosak lettek. Az tudott kiemelkedő eredményt elérni aki hajlandó volt elmenni a távolabbi, nehezebben megközelíthető helyekre, ugyanis itt még viszonylag nyugalomban éltek a csukák és ez kapókedvükön is meglátszott. Sügér fronton sajnos nem volt már ilyen jó a helyzet, belőlük senki sem fogott sokat, ők valamiért sztrájkoltak. Ezután pedig a szalonnasütés következett, jó hangulatban telt az este, majd a hosszú nap után visszavonultunk a faházakba.Hajnal
Vasárnapra már túl sok mindent nem terveztem, de egy reggeli pergetés még belefért. Páromnak kezébe nyomtam a csukázó botomat, majd elindultunk olyan részek felé ahol még nem jártunk. Én továbbra is sügéreztem, míg Adrival pedig első pergetett halát szerettem volna megfogatni. Lassan indult a nap, a hajnali párában pihentek a halak, de ahogy világosodott, egyre inkább mocorogni kezdtek. Túl voltam néhány halon, mikor Adri kiabált, akció van. Rohantam és gyorsan megszákoltuk az apró csukát. Nagyon örültem neki, hogy végre sikerült műcsalival is fognia egy halat, igaz ő nem lelkes horgász, de azért szerettem volna ha belekóstol milyen is a pergetés.Átlagméret
Eljött a pakolás ideje és szomorúan intettünk búcsút a csapatnak és a víznek is. Összesen hét csukát és tizenegy sügért fogtam ami a víz lehetőségeit figyelembe véve nem sok, azonban rengeteg rontott kapásom és lemaradt halam is volt. Akik célzottan csukáztak és nem töltöttek sok időt beszélgetéssel, azok harminc fölé is tudtak menni, igaz ehhez már helyismeretre is szükség volt. Egy dolog biztos, jövőre visszajövök!

Szabó Zalán

“B” terv

Posted on november 5, 2010, under Horgásztörténetek.

BográcsMég tavasszal kaptam egy e-mailt egyik barátomtól, egy általam ismeretlen fórumra invitált. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam a dolognak, megköszöntem a meghívót és rábólintottam, mondván nem veszíthetek rajta semmit. Egy darabig nem is foglalkoztam az oldallal, de azért hajtott a kiváncsiság, hogy miről is van szó, kik vannak itt és miért. Egyik délután amikor meguntam a szokott helyeket a neten, rákattintottam arra a bizonyosra és be kell valljam ott ragadtam. Igaz ekkor még nem volt túl sok tartalom, de gyönyörű domikat, csukákat és más ragadozó halakat találtam, ráadásul mindegyiket pergetve fogták. A gondolataimat közben megzavarta az ébresztőóra, reggel öt óra van, menni kell horgászni. Most nem a szokásos helyek a cél, Miskolc környékére készültem a Pecavilágos srácokkal. Rövid, fél éves internetes ismeretség után úgy gondoltam, hogy ideje lenne személyesen is megismerni az oldal törzsgárdáját és most jött el az idő. Igaz, eredeti terveinket előre nem látható események megbolygatták, de így is megtartottuk a találkozót, csökkentett létszámmal, más helyszínen.
Az álom hamar kiment a szememből, gyorsan összeraktam a cuccomat és Buda felé vettem az irányt. Itt találkoztam Auréllal, és nem sokkal később már az M3-ason száguldottunk Miskolc irányába. Mindketten először vágtunk neki ennek a környéknek, soha nem horgásztunk még itt. Célpontunk kisebb patakok és csatornák voltak, kiváncsiak voltunk, hogy hol fogják a srácok azt a nagy mennyiségű halat. Elsősorban domiban reménykedtünk, de az utóbbi idők hírei alapján, inkább a csukák voltak a realitás. Na de ne szaladjunk ennyire előre, először is egy kocsmánál találkoztunk, ahol rögtön egy meglepetés fogadott. Fefe nem tudott eljönni, de mindenkinek küldött egy saját készítésű “Fefe Speciál” wobblert, micsoda figyelmesség. Aztán a papírmunkát elintéztük, kiváltottuk a megfelelő napijegyeket, utána pedig irány a titkos patak. Igazából leírnám a nevét is a helynek, már nem annyira titkos, meg is kérdeztem legalább háromszor a nap folyamán, de hát ilyen az én memóriám, fogalmam sincs merre jártunk. Persze nem is ez volt a lényeg, sokkal inkább az, hogy hosszasan zötykölődtünk egy igen rossz minőségű töltésen mire a kiszemelt helyre értünk.Az első hal
Egy híd mellett parkoltunk le, ez szolgált bázisként. Kipakolás közben beszélgettünk, néztük a terepet, hogy mit lenne érdemes próbálni, melyik botot vegyük elő. Egyszercsak csobogásra lettünk figyelmesek, Józsi nem sokat gondolkozott, már az első dobásra megakasztott egy apró csukát. Ennek fele sem tréfa gondoltuk és Auréllal rögtön a nyomába szegődtűnk. Persze nekünk kapásunk nem volt, míg ő már a másodikat is gyorsan partra terelte. Ekkor már nem siettem utána, inkább megpróbáltam megtalálni a megfelelő csalit, azonban a hínáron kívül más nem akadt a horgomra. Igaz a nap egyre erősebben sütött, ilyen időben amikor a víz is tiszta, ritkán tudtam jó eredményt elérni. Egy idő után meg is untam a dolgot, visszamentem a “központba” egy kicsit beszélgetni.Tábor
Ekkor itt már javában lobogott a tűz és főtt a paprikáskrumpli a bográcsban, Eppusz és Thy szorgosan munkálkodtak, hogy senki ne maradjon éhen. Igaz a többiek szétszéledtek a patakparton, de szép lassan azért szállingóztak is vissza, az ebédről senki nem akart lemaradni. Bár szivesen beszélgettem, de nem akartam azt sem, hogy fogott hal nélkül távozzak, így ki kellett találnom valamit. Messzire nem akartam menni, a híd alatt próbáltam szerencsét. Először a hozzám közelebbi partot pásztáztam át egy kicsi fehér gumihallal, hamar meg is lett az eredménye, határozott kapás után egy kiscsuka rázta ki a horgot a szájából. Újabb érdeklődő itt már nem volt, ezért elkezdtem a szemközti oldalt vallatni. Itt sem telt el sok idő, újabb határozott rávágás. Ezúttal a horog is jól akadt és hamar partra került a tettes, egy apró csuka képében. Megvolt a kötelező halfogás, vissza is tértem a bográcshoz. Az ebéd is elkészült közben és Józsi kivételével már mindenki visszatalált. Egy telefon után azonban ő is jött és megtudtuk a késlekedés okát. Sorba fogta a csukákat, 12db-ig számolta, ráadásul olyan agresszívan ütötték kézzel készült wobblerét, hogy cserélnie kellett, mert már nem úszott normálisan. Hát igen, ezzel a teljesítménnyel simán lehagyta a teljes mezőnyt, a többiek csak 1-2 darabot fogtak fejenként. Az ebéd igen jól sikerült, ilyen paprikáskrumplit már rég nem ettem, ráadásul többféle savanyúság és kenyér is volt mellé. Nem meglepő, hogy elcsendesedett a társaság és a kajára koncentrált, jókora adagokat tüntettünk el.Kiscsukám
Szombat révén a focibajnokság sem szünetelt, a társaság fanatikusabb része ekkor elköszönt és elmentek a Diósgyőr meccsre, mi pedig újabb esélyt adtunk a halaknak. Most a hídtól felfelé indultunk el, én mindenáron a domolykókat eröltettem, fel is került a “Fefe Speciál” és próbáltam becsapni őket. Hiába jártunk be egy szép szakaszt, halat már nem sikerült fogni, egyetlen gyanús eset volt csak, de csalim horgai éppen össze voltak akadva, így nem is akadt meg semmi. Ezután döntöttünk úgy, hogy újabb helyeket nézünk meg, hátha ott nagyobb szerencsénk lesz.Peca
Domlykókat sikerült találnunk, több helyen is láttuk őket a kristálytiszta vízben, de természetesen ők is ugyanolyan jól láttak minket, így esélyünk sem volt becsapni őket. Közben a Sajót is elértük, elfogyott a patak, új tervre volt szükség. A napnyugta már nem volt messze, végülis megszületett a döntés, egy újabb patak volt terítéken, megnézzük még a legjobb helyeket.Aurél és pisztrángja
Többször megálltunk és a csapat nagy lelkesedéssel mutatta meg kedvenc helyeiket. Igaz idő szűkében voltunk már, így csak néhány dobásra álltunk meg és mivel hal nem akadt, gyorsan mentünk is tovább. Következett az utolsó nagyobb szakasz, itt Susi előlépett túravezetővé, megmutatta hogy mivel és hol érdemes próbálkoznunk. Auréllel felváltva dobáltunk és a vezetésnek, helyismeretnek hamar meg is lett az eredménye. Aurélnak egyszercsak kapása lett és fogott is egy sebes pisztrángot. A hangulat eddig is kitűnő volt, de ez után csak tovább fokozódott, hisz sosem fogott még ilyen halat. Igaz a domik miatt jöttünk, de ennek úgy gondolom mégjobban örült. Folytattuk a dobálást és nem sokkal később én is partra segítettem egy pisztrángot apró Hornetemmel. Ezzel véget is ért a nap, megnéztünk ugyan mégegy helyet, de közben besötétedett, indulni kellett haza.Pisztráng
Úgy gondolom remek napot zártunk, igaz sok halat nem fogtunk, de nem is ez volt a lényeg. Hazafelé Auréllal nem a halakról vagy a patakokról beszéltünk a legtöbbet, hanem vendéglátóink kedvességéről. Az egész csapat azon munkálkodott, hogy jól érezzük magunkat, manapság ritka az ennyire önzetlen társaság, örülök, hogy részese lehetek. Köszi srácok, reméljük lesz alkalom a viszonzásra!

Szabó Zalán