Archive for október, 2010

Kannibál csukák

Posted on október 27, 2010, under Egyéb.

Nemrég találtam az alábbi videot, érdemes megnézni a lassítást is, nem semmi felvétel:

Yum Curtail Grub Panfish 2″: A sügércsali

Posted on október 20, 2010, under Bemutatók.

Yum csomagolásAmikor elkezdtem a célzott pergetést sügérre, első dolgom volt, hogy apró twistereket szerezzek be, ugyanis több helyen azt olvastam, hogy ezek a legeredményesebb csalik. Az első probléma ott jött, hogy a környékbeli horgászboltok nem igazán tartottak ilyen kis méretben, így választási lehetőségem nem sok volt. Végül az egyik helyen sikerrel jártam és találtam a címben szereplő modellből, ráadásul háromféle színben. Rögtön le is csaptam rájuk és megindulhattak a próbák.
A Yum egy relatíve új cég, mai formáját 2002-ben nyerte el, mikor csalogatóanyaggyártóból lépett elő műcsaligyártóvá. Persze korábbi tudásukra építenek, az általuk kifejlesztett Live Prey Technology-t (LPT) használják az összes gumicsalijukban. Ez a gyártó szerint egy magasabb szintet képvisel, mint a legtöbb termékben található só vagy halas aromák, ugyanis többféle enzimet is tartalmaznak, melyek a menekülő hal által kibocsátottat utánozzák. Emellett pedig elfedi az olyan nem kívánatos szagokat, melyeket a horgász juttat akaratlanul a csalira.
A dobozt felnyitva rögtön egy jellegzetes szagot lehet érezni, mely egyértelművé teszi, hogy tényleg egy aromásított csaliról van szó. A cég természetesen nagyon bízik ennek hatékonyságában, azonban ennek valóságtartalmát nem tudom ellenőrizni, ráadásul ezek az izesítések halfajonként különböző hatékonyságúak. Ettől függetlenül én jobban bízom az ilyen csalikban, úgy gondolom, hogy ebből csak előnyünk származhat.3 féle szín
Kézbevéve az apró gumit, rögtön feltűnik, hogy rendkívül puha anyagból készült, ennek kettős hatása van. Egyrészt nagyon jól mozog a vízben, még a vékony elnyújtott forma ellenére is, cserébe viszont könnyen szakad. Ha olyan jig fejre húzzuk fel amelyiknek vastag a horog szárán az ólomréteg, már itt elszakadhat, de minden egyéb behatásra is vigyáznunk kell .Egy szép sügér
Ezen csalit hagyományosan jig fejjel szerelve használjuk, itt jó eséllyel olyannal amit éppen találunk a boltban, miután a kínálat ebből is igen szegényes itthon. Arra törekedjünk, hogy kb 2g alá ne nagyon menjünk súlyban, mivel nem fog jól süllyedni még állóvízben sem és így nem tudjuk megfelelően vezetni a csalit. Emellett használhatjuk még kiegészítőként is csukázás közben, nagyobb csali hármashorgára akasztva egy kis extra vonzerőt adhatunk csalinknak.
Színválasztékot tekintve 40-nél több is létezik, azonban én csak hármat találtam, ezek mindegyikét elég sokat használtam már. Előzetes várakozásaim alapján a sárga tűnt a legjobbnak, bár a sügérek tényleg szeretik, de talán ennél mégjobban az apró csukák, így ha csukaveszélyes a terep, ne ezt a színt eröltessük. A fehér egy univerzális választás, ez is megbízhatóan adja a halat, viszont számomra a nagy meglepetés a red bloodline fantázianevű, ez mágnesként vonzza a sügéreket és még a kis süllőket is. Külön öröm volt, hogy ez utóbbit a csukák nem díjazták különösebben, így nem kellett állandóan az éles fogaiktól tartani.Süllő is szereti
A halfajok tekintetében már el is árultam, hogy mit sikerült fogni, elsősorban sügért, de meglepően sok kiscsuka is érdeklődött, és néhány süllő is tiszteletét tette. Igaz ez utóbbi kettő halfaj kisebb példányai jöttek, de nagyon élvezetes volt őket az ultrakönnyű felszereléssel fárasztani.Mohó sügér
Összességében ez a csali is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, stabil tagja a sügérező dobozomnak. Igaz kereső horgászatra nem ezt használom, mert túl nagy turbulenciát nem kelt a vízben, így messziről nem csalogatja a halat, viszont ha megvan a csapat tartózkodási helye, akkor ezt pontosan meghorgászva rögtön halálos fegyverré válik és sorra lehet fogni a kis csíkos banditákat. A beugró extra halak pedig azt jelentik, hogy nemcsak a sügér szereti, így nem meglepő, hogy a sárga színűt már beszereztem nagyobb méretben is, a környékbeli csukák legnagyobb bánatára.

Szabó Zalán

Bugaszeg visszavág

Posted on október 9, 2010, under Horgásztörténetek.

50cmÉppen egy éve, barátaimmal első nagyobb horgásztúránkat szerveztük, mely egy közös bugaszegi csukázás képében valósult meg. Bár a víz csurig volt ragadozókkal, mégis csak néhányat sikerült elcsípnünk az addigra már igencsak kitanult halakból. Mivel remekül éreztük magunkat és tudtuk, hogy mindig nem foghatunk ki rossz napot, terveztük a visszatérést, ráadásul most egy picit nagyobb csapattal. A tógazda már előre jelezte, hogy megindultak a halak és mostanában szép fogások voltak, mely jó eséllyel ki is fog tartani legalább az október közepén tartandó pergetőversenyig. Igyekeztünk még a felkészülési időszak előtt odaérni, szerencsére sikerült is. Hat fős csapatunk lefoglalt három csónakot már előre és reménykedtünk a jó időben.
Szombat hajnalban fél hatkor már az autóban ültem, összeszedtem a fehérvári brigádot és siettünk, hogy a hét órás nyitásra odaérjünk. Út közben nem volt semmi gond, így hamar a parton álltunk és figyeltük a vizet. Sokáig nem bámészkodhattunk, befutottak a többiek is és elfoglaltuk a csónakokat, majd eveztünk is befelé. Én Mátéval kerültem egy csónakba, úgy beszéltük meg, hogy délelőtt én evezek, ő majd délután átveszi a lapátokat. Nagyon nehezen ment a kezdés, a csónak alig akart siklani, minden méterért meg kellett küzdeni. Ez még nem volt nagy gond az elején, először a kikötő környékét terveztük körbedobálni. Itt azonban nem volt kapás és úgy döntöttem, hogy nézzük meg a csatornát és környékét.
A bejárat közelében horgonyoztunk le legközelebb és itt hamar kapásom is lett, egy éppen méretes csuka kívánta meg a Zipperemet. Jó kezdés gondoltam és folytattam a dobálást, de immár rávágás nélkül. Közben megfigyeltem, hogy idén sokkal tisztább volt a víz, mint a tavalyi évben, egy picit másra számítottam. Emiatt úgy gondoltam a csörgő csali már egy picit sok és átálltam a jerk csalikra, 6cm-es süllyedő Slidert tettem fel, GT színben. Beljebb haladtunk a csatornában és nekiálltam a számomra még eléggé ismeretlen módszernek. Hamar kapásom lett, úgy tűnt eltaláltam a csalivezetést, egy szebb, 50cm-es csuka vette torokra csalimat. Szegény vérzett is, próbáltam óvatosan kioperálni a horgot, remélem túlélte a találkozást. A fogáson fellelkesülve folytattam a horgászatot, amikor egy gyenge kapás után alig éreztem ellenállást. Teljes volt a meglepetés, egy 13cm-es sügér volt a tettes, ráadásul a szájában volt az egyik hármashorog, nem is tudom hogy képzelte a dolgot.A falánk ragadozóÚjabb megálló következett, egyre beljebb haladtunk és a menetrend szerinti kapás sem maradt el. Először egy újabb apró sügér, majd pedig egy eddig nem érzett, komoly ellenállás következett. Botom hajlott is rendesen, de nem igazán tudtam mire vélni a dolgot. Víz alatt rázta a fejét, azt gondoltam először süllő, de amikor közelebb ért feltűnt egy gyönyörű csuka képe. Kifejezetten sötét színű, ráadásul kövér is volt, ehhez társult egy lusta jellem. Semmi heves védekezés, vagy szaltó, csak rótta a köröket. A csali nem látszott ki a szájából, így nyugodtan fárasztottam, aztán amikor úgy itéltük meg, hogy elfáradt, akkor alátolta Máté a merítőt. 67cm-es teljesen egészséges és jól táplált példány volt, eddigi legnagyobb csukám. A horog jól akadt a szája mélyén, de szerencsére nem ért semmi kényes részt, így egy gyors fotózás után, tovább is úszott. Nagyon örültem a halnak, ezzel teljesítettem idei második célomat, mégpedig hogy 60cm fölé menjek a rablók között, ez bőven megvolt. 67 cmÁlmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kezdésem lesz, bő két óra alatt már fogtam öt halat és volt közte egy nagy is. Ekkor már olyan mondatok fogalmazódtak a fejemben, hogyha több halat nem is fogok, már nem szólhatok semmit. Na ez az amit nem kellett volna mondanom. Innentől kezdve nagyot fordult a világ, egyszerűen képtelen voltam halat fogni. Kezdésnek én fogtam a legtöbbet a csapatból, többen még kapásig sem jutottak, egyedül Szecsi tudta tartani a lépést. Ez nagy önbizalmat adott és tovább eröltettem a sekély nádszéleket, ahonnan eddigi halaim jöttek. Ahogy haladtunk előre a napban a többiek elkezdtek fogogatni, igaz nem nagy mennyiséget, de azért egy-egy halat elcsíptek és ezeket bizony többségében a nyílt vizen. Váltanom kellett volna, azonban nem ismertem fel időben a dolgot, főleg mivel Máté egy sziget mellett akasztott, majd a part mellett fogott egy-egy csukát.
Délutánra már alaposan elfáradtam, igaz ehhez hozzájött az is, hogy körbeeveztem a fél tavat, mire rájöttünk miért megy olyan nehezen a csónak. Hátul egy vékony kötél lógott ki és azon bizony egy kisebb betonkockát vonszoltam végig. Hát igen, így jár aki nem gondolkodik és erőből próbálja megoldani a dolgokat. Ettől függetlenül gyorsan eltelt a nap, személy szerint nagyon kedvelem az ilyen közös túrákat, remekül szórakoztam és ezzel szerencsére nem voltam egyedül. A reggeli erős kezdés elég volt arra, hogy háziversenyünkön elhozzam az ezüstérmet. A győztes ismét Szecsi lett öt csukával, illetve András fogta a legnagyobb halat, egy 80cm-es szörnyeteg képében. Az is fontos volt, hogy mindenkinek halas lett a keze, ráadásul több 3kg körüli hal is horogra akadt, így senki sem távozott csalódottan. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó közös túránk, de addig is visszatérünk a hazai vizekre.

Szabó Zalán

Ozorai örömpeca

Posted on október 7, 2010, under Horgásztörténetek.

Átlagos pontySokat hallottam már az Ozorádó nevű helyről, barátaim szép történeteket meséltek az ottani horgászatokról. Igaz a távolság miatt túl gyakran nem vállalták be az utat, azonban a szép fogások miatt ezt mégis megtették amikor lehet. Régóta szerettem volna én is ide eljutni, azonban valami mindig közbejött, folyamatosan halasztottuk a dolgot. Múlt héten azonban egy hirtelen jött lehetőséggel élve, Andrással útra keltünk és egy egész napos pontyozást terveztünk be. Az előzetes hírek nem voltak túl bíztatóak, a tógazda már a zárva tábla kiakasztását tervezte a kevés fogás miatt. Ez még jobban megerősített minket abban, hogy menni kell, hiszen idén már nem lesz másik lehetőség.
Kora reggel, nyitás után néhány perccel már ott voltunk és a jegyek kiváltása után nekiálltunk cuccolni. Két tó van, mi a hátsó, nagyobb vizet céloztuk meg, itt vannak a nagyobb halak. András rakózni készült, én pedig fenekezni, ehhez kellett olyan helyet találni ami mindkettőnknek megfelelő. Végülis a tó legtávolabbi sarkát választottuk, itt nem volt senki a környéken, illetve úgy tűnt hogy a rakós táv is nyerő lehet a beszűkűlt végében a víznek. Kettőt is fordultunk annyi cuccot hoztunk, közben volt idő nézelődni is. Gyönyörű helyen fekszík a tó, egy erdős völgyben, ez a látvány hamar feledteti az emberrel, hogy nem egy vadvizen van.
Az etetőanyag összeállítással kezdtem, nem cifráztam túl, a TopMix chilis-halas Big Carp Selector XT81-es etetőjét választottam, csak egy kis CSL-t és Green betain pelletet tettem hozzá. Amíg a kaja megszívta magát, jött a szerelékek összeállítása. Egyiken egy csúszókosaras megoldás, míg a másikon pedig fixólmos szerelék próbálta a halakat becsapni. Én szeretek a két bottal különböző módon horgászni, így könnyebb egy esetleges betlit elkerülni. Csaliként a kosaras verzióban, kukorica, kisebb pellet és bojli volt a választás, míg az ólmoson pedig a squid-es izesítésű Mainline Response bojlija. A halak gyenge étvágya miatt alapozó etetést nem terveztem, csak az etetőkosárban lévő anyag, illetve PVA hálóba került néhány bojli. Ez utóbbiból úgy terveztem, hogy egy esetleges kapás után még csúzlival is lövök be, ha ízlik nekik akkor legyen azért valami amit csipegethetnek és talán nagyobb lelkesedéssel húzzák el a horgos verziót is.
Nem telt el fél óra az első dobás után és már jött is az első kapás és ez a lendület csak fokozódott. Kisebb pontyok érkeztek először, majd hirtelen nőni kezdett a méret. Ezt a sort egy-egy szép kárász törte csak meg, remekül szórakoztam. Rögtön kisérletezni kezdtem a csalikkal és érdekes következtetésre jutottam. A feltünően szines és szagos csalik nagyon mentek, míg a visszafogottabb egyszerű halas pellet ami beleolvadt a környezetébe, alig generált valami érdeklődést. Elsőként egy epres pácolt kukoricát sikerült nyerőnek kikiáltani, erre jött a nap legnagyobb hala is, egy 7.6kg-os tőponty képében, azonban ezt a csalit a kárászok is szerették. A bajszosok szelektálására a Milky toffee izesítésű Mainline Hi-Viz mini pop-up vált be a legjobban, csak le kellett súlyozni egészen a fenékre. A pontyok ugyanúgy húzták, mint a kukoricát, csak a kárászok maradtak el.A nap hala: 7.6kgAz időjárás is folyamatosan változott, a reggeli csendes és enyhén felhős idő hamar erős szélre váltott és kisütött a nap. Délutánra frontok is jöttek, ezek egy picit megkavarták a halak kapókedvét, volt egy hosszabb szünet amikor elcsendesedtek, majd néhány rövid időszakra újra megindultak, de csak szakaszosan. A halak izlése is változott, a kosaras szerelék népszerüsége csökkent, míg az ólmosé pedig megugrott, különösen akkor amikor hóember módjára kezdtem el csalizni a bojlival. Közben újra visszatértek a felhők, ráadásul nagyon lógott az eső lába, ez többeket távozásra késztetett.DuplázásSokáig mi sem tudtunk maradni, hisz ötkor már zárt a tó, ráadásul addigra jól el is fáradtunk. A nap folyamán 12db pontyot fogtam, az átlagsúly 5kg körül alakult és a 20-25cm-es átlagkárászokat pedig nem számoltam. Andrásnak kevesebb szerencséje volt a pontyokkal, de általam soha nem látott méretű dévért, vörösszárnyút és kárászt is fogott, szóval ő sem panaszkodhatott. Mindezt egy olyan napon teljesítettük amikor nem evett a hal, ugyanis a többiek alig-alig fogtak egy-egy halat. Úgy gondolom, hogy remek nap volt és remélem visszatérünk egy olyan alkalommal is amikor megy a hal, el sem tudom képzelni mi lehet itt ilyenkor. Igaz erre már csak jövőre lesz esélyünk.

Szabó Zalán