Archive for augusztus, 2010

A nagy csukarablás II.

Posted on augusztus 30, 2010, under Horgásztörténetek.

CsukaportréAz előző napi sikeren felbuzdúlva úgy döntöttem, hogy ismét kilátogatok az összefolyáshoz, hogy megbizonyosadjak arról, hogy nem egy szerencsés nap volt csak az egész. Reggel nem siettem, kényelmes kelés és reggelizés után kilenc körül értem a partra.
A legjobb helyek már mind foglaltak voltak, ezért megálltam a sarkon a nádfal mögött, előző nap itt láttam a legtöbb sügért, gondoltam megpróbálok először rájuk horgászni. Felcsatoltam kedvenc apró twisteremet és néhány perc alatt fogtam két szép sügért. Közben szomszédaim is gazdagabbak lettek egy 65cm-es csukával és ezzel be is fejezték a napot.
Gyorsan helyet váltottam, sikerült elfoglalni a már bevált leállót és elkezdtem a dobálást. A sorozatos csukafogások helyett azonban csak a bosszankodás maradt. Először egy wobbleremmel távozott egy csuka, majd kedvenc támolygómat sikerült feldobni egy fára, természetesen ott is maradt. Hát nem indult jól ez a nap, már kezdtem elkeseredni, amikor a folytatás helyett úgy döntöttem, hogy inkább felhívom egyik barátomat aki szintén a parton van, igaz egész máshol és kifaggatom hogyan áll. Ez sokat segített a lenyugvásban, ugyanis ekkorra már degeszre fogta magát, ráadásul pergetve öt halfajból is fogott, egyértelműen evett a hal.SügérEzt közben mások is megerősítették, ugyanis egy újabb páros távozott két méretes csukával a környékemről. Úgy tűnt nincs többé kifogás, neki kell állni rendesen horgászni és akkor talán én is fogok. Az egy óra bénázásnak ezzel vége lett, és nekiálltam célzottan csukázni. Nem foglalkoztam a balin és sügérrablásokkal sem és ennek meg is lett az eredménye. Az elkövetkező két órában rengeteg kapásom volt, bár gyakran csak apró odacsípések, azonban így is sikerült 6 szép csukát a partra terelnem és egy extra sügért is. A legnagyobb egy 51cm-es példány volt, a legkisebb pedig éppen méret alatti. Ezen a vizen ilyen rövid idő alatt ennyit még nem fogtam, nagyon elemükben voltak a halak. Azt viszont észrevettem, hogy miután ez a szakasz rendkívül erős nyomásnak van kitéve, gyakorlatilag folyamatosan perget itt valaki egész nap, nagyon óvatosakká váltak a csukák. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan vezetünk, egy csalit nem lehetett sokáig eröltetni, ugyanis ha már látták néhányszor akkor a kapások is rendre elmaradtak. Cserébe váltáskor pedig sokszor az első dobásra odavágott egy krokodilpofájú. Ráadásul amikor úgy gondoltam hogy elég már a csukákból és próbálok ismét sügért fogni, akkor a 2cm-es apró Hornetre is egy csuka jelentkezett be. Kontrasztnak viszont ott volt a mellettem horgászó család története, szorgalmasan dobáltak, de amíg én sorban fogtam a halakat, nekik egyetlen kapást sem sikerült kicsikarni. A nap halaSokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ennek a két napnak a történéseit, hiszen aki itt nem fog csukát az máshol sem fog és nem szeretném ha elhordanák az összes halat. Azonban látva, hogy mennyien járnak és mit fognak, úgy gondolom, hogy nagy titkot már senkinek nem tudok elárulni, ennél többet nem fognak se így, se úgy elvinni. Szomorú látni, hogy a csukarablás szó itt új értelmet nyert és már nem a kifli alakban megvillanó halak jutnak eszembe, hanem a bilincsre fűzütt csukák látványa. Meggyőződésem szerint azzal, hogy a víz kezelője hagyja szabadon folyni az eseményeket, jelenleg az ország egyik legjobb csukás vizét teszi éppen tönkre. Ha sikerült volna megvédeni az árvízzel érkező ragadozók hadát, évekre előre komoly bevételt tudott volna realizálni a sporthorgászoktól. Remélem ezzel az írással sikerült valamennyire felkeltenem a figyelmet és talán marad valami jövőre is. Én bizakodom, meglátjuk mi lesz.

Szabó Zalán

A nagy csukarablás I.

Posted on augusztus 26, 2010, under Horgásztörténetek.

CsukaportréA nagy árvíz idén alaposan átszabta a Gaja patakot és ott ahol a Nádor csatornába torkollik nagyon szép fogásokról érekeztek hírek. Nem igazán törődtem vele, ugyanis azt is tudtam, hogy szinte sorállás van a helyekért és az ilyen tömegpeca nem az én világom. Remélve, hogy a nagy roham már elmúlt, kiváncsi voltam, hogy mire lehet itt számítani.
A vízpartra kiérve rögtön két fiatal srác jött szembe, az egyiknél egy hatalmas csuka volt, miminum 4-5kg-os, míg a másiknál egy bugylifüzér. Úgy látszik semmi sem változott, hal még van és a szabad rablás is folytatódik. Elfoglaltam a nekem legszimpatikusabb helyet és felcsatoltam egy twistert, majd dobálni kezdtem, miközben a vizet kémleltem halak után. A parádézó balinokat nem volt nehéz észrevenni, hajtották rendesen az ivadékhalak tömegét. Volt belőlük bőven, ráadásul nagyon sokféle halfaj egyedei voltak megtalálhatóak, bizonyítva az idei ívás sikerességét. Már-már mérges voltam magamra, hogy a balinos csalikat otthon hagytam amikor észrevettem, hogy itt bizony nemcsak az őnök, hanem sügérek és csukák is oda-odacsapnak.
Az első kapásra nem is kellett sokat várni, határozott rávágással jelezte valaki, hogy ő bizony a twisteremet feltette a mai menüre. Azonban sikerült jól meglepnem és a heves ellenállás mellett is hamar a szákba tereltem a kis csíkos banditát, mely a 18cm-es hosszával nem volt már olyan pici.SügérA dobásokat folytatva újabb apró ütéseket kaptam, de ezúttal nem akadt meg semmi. Csalit váltottam, pontosabban a színt egy fokkal sötétebbre és ez meghozta az eredményét, zsinórom oldalazni kezdett, mire bevágással válaszoltam. Akadt a horog és megindult a fárasztás,  mely hely hiányában túl sokáig nem tartott, hamar a csuka alá tudtam tolni a merítőt. Úgy tűnt a gumikat jól eszik ma a halak, így nagy önbizalommal folytattam a horgászatot. Az újabb rávágás a sorozatos rablások ellenére nem jött, így újra variáltam, Salmo 9F Minnowt tettem fel, bodorkás színben. CsukaTalán a harmadik dobásra újabb ütést kaptam és már fáraszthattam is. Halam azonban még azelőtt lefordult a horogról, mielőtt megláthattam volna, de védekezése alapján ez is az előzőhöz hasonló csuka volt. Visszekerült a gumi a drótelőke kapcsába, abban most jobban bíztam, csak most egy sárgás színt választottam. Bizalmam nem volt alaptalan, ugyanis hamarosan újabb csuka kívánta meg a szúrós twistert melyet egy fotó erejéig a partra segítettem. Ez volt a nap legnagyobb hala a 47cm-ével.
Igaz volt még egy kapásom, de a kisebb csuka szákolás előtt egy hatalmas szaltó keretében távozott, így halat már nem fogtam. Normális körülmények között még maradtam volna, de ahogy a többi horgász látta, hogy fogok, odaálltak tőlem egy méterre mindkét oldalra és ez már sok volt. Veszekedni nem volt kedvem, így inkább távoztam. Az elégtétel volt, hogy ezalatt a két és fél óra alatt egyedül kétszer annyi kapásom volt, mint a többieknek összesen. Bosszankodtak is rendesen 🙂

Szabó Zalán

Az elfelejtett ponty

Posted on augusztus 25, 2010, under Horgásztörténetek.

46cmTermészetesen nem feleljtettem el a pontyokat, sokkal inkább ők nem hajlandóak tudomást venni rólam és a csalijaimról. Az idei év igaz a rablókról szól főleg, de azért egyszer-egyszer leütem pontyozni is, azonban két betli között jóesetben csak egy-egy apróság jött, amiről nem volt érdemes írni. Próbáltam pedig sok helyen sok mindennel, a tavaszi jó kezdés után azonban valahogy elkerültek a “bajszos kárászok”. Most végre megtört a jég, nézzük is hogyan.
Időről időre elmegyek horgászni Fecóval, barátnőm öccsével és ilyenkor általában Örspusztára megyünk. Közel is van, hal is van és talán fogunk is valamit. Hétköznap révén kevesen voltak és a napijegy kiváltása után jött a hosszas tanakodás, hogy melyik helyre üljünk le. A kiszemelt tó a Cigány-tó volt, általában ezt elkerüljük a tömeg miatt, azonban most kevesen voltak, így nyugodtan tettünk próbát a legjobbnak mondott vizen. Helyismeret hiányában a kényelem döntött és egy árnyékos helyet választottunk, melyre szükség is volt a nagy meleg miatt.
Fenekezni terveztünk mindketten, ennek megfelelően gyorsan készültek a szerelékek és az etetőanyagok. A két bottal különböző taktikát terveztem, az egyikre egy csúszókosaras szerelék került, ezzel terveztem etetni és az etetést pontosan meghorgászni, míg a másik botra pasztaólom került és ezzel keresőhorgásztot folytattam, nagyobb halak reményében. Az etetőanyag a TopMix 2011-es újdonsága, az új Sárga Ponty etető volt, kevés csemegével és green betain pellettel, illetve némi ponty aromával dúsítva, csaliként pedig különböző kukoricák szolgáltak. Kezdésnek 10 etetőkosárnyi kaját dobtam be kiakasztott zsinórklipsszel és utána mézes Magic Corn-t tettem fel csalinak, a másik botra pedig aszalt szilvás pasztát gyúrtam és 2 szem tutti-fruttis lebegő műanyag kukoricát tettem a KD rigre.
Szerelés beélesítve, már csak a halakra vártam. Vártam-vártam, de nagyon nehezen érkeztek. Elsőként egy szép kárász jelentkezett be, majd egy jó fél órás szünet után egy nagyobb társa is, mely 27cm hosszú volt. Ezután azonban hosszú szünet következett, olyannyira, hogy csalit is váltottam, a mézes helyett epres pácolt kukorica került fel, hátha ez a váltás segít. Közben Fecónak csak néhány rontott kapása volt, pedig próbálkozott rendesen, kukoricával, csontival, gilisztával és pellettel is, de alig-alig volt kapás. Közben a kevés emberből is jónéhányan hazafelé vették az irányt, nem sokat fogtak, itt-ott jött egy-egy hal.Nyomikárász
Persze a kedvünket nem szegte a haltalanság, jó idő volt, árnyékban különösen kellemes és így jól éreztük magunkat. Szerencsére azért a beszélgetésekből kizökkentett minket egy-egy újabb kárász, ezek sem voltak kicsik, ráadásul az enyém egy picit furcsán nézett ki. A halak ezután sem indultak be, kezdtük azt hinni, hogy egyetlen pontyfogás nélkül megússzuk a napot. Ekkor azonban hirtelen a “nagyhalas botom” jelzője felvágodott és ott is maradt. Bevágás után szépen hajlott a bot, egyértelmű volt, hogy itt a várva várt ponty, ráadásul nem is az aprajából. Hamar partközelbe sikerült csalni, ott viszont megélénkült és rendületlenül rótta a köröket, de végül nem kerülhette sorsát és a szákban kötött ki. Jó hármasra saccoltam és 46cm hosszú volt, ez már egy jó méret, nagyon örültem neki, végre megtört az átok.
Visszaengedés után reménykedtem, hogy talán lesz még több is, a szél ugyanis csendesedett és egyre több halmozgást is láttunk, ráadásul volt amelyik nem is volt messze az etetésünktől. Az ábrándozásból azonban a ‘Záróra’ hangos kiáltása zökkentett ki minket és kénytelen-kelletlen pakolni kezdtünk. Igaz nem fogtunk sok halat, de ennek ellenére jól éreztük magunkat és végre jött egy szép potyka is. Ezután a folytatás már csak jobb lehet.

Szabó Zalán

Lillafüred újratöltve

Posted on augusztus 24, 2010, under Horgásztörténetek.

Első pisztrángomSzerencsés év ez az idei, úgy alakult, hogy immár másodszor jutottam el idén Lillafüredre, mely szerintem az ország egyik, ha nem a legszebb része. Igaz most sem horgásztúrára jöttem, hanem a barátnőmmel kikapcsolódni, de természetesen egy botot és néhány kisebb doboz műcsalit becsempésztem a csomagok közé. Terveim között az szerepelt, hogy végre megfogjam életem első pisztrángját. A dolgot most nem bíztam a véletlenre, a PecaVilág.hu fórumain kértem és kaptam segítséget, ráadásul olyan részletességgel, hogy már-már a halat is ráakasztották a horgomra. A kinézett vízterület pedig az elmaradhatatlan Hámori tó mellett a Szinva patak volt.
A Hámori tavat most láttam nyáron először, általában ősszel jöttem eddig és sikerült alaposan meglepődnöm, egészen más tó fogadott, mint eddig. Az algásodás ellenére a víz továbbra is tiszta maradt és a felső rétegek átláthatóak maradtak, így szabad szemmel is sok mindent észre lehetett venni. A víz tele volt élettel, mely különösen a hajnali órákban volt feltűnő. A part menti sekély részekben naphalak őrjáratoztak, védték területüket, kicsit beljebb haladva pedig egy-egy sügércsapat vonulása volt megfigyelhető. A hirtelen mélyülő részeknél pedig dévérek tanyáztak, de más keszegfélék sem voltak ritkák, láttam többek között vörösszárnyút is. A nyílt vizfelszín alatt pedig pisztrángok és balinok őrjáratoztak, de volt hogy egy-egy néhány fős pontycsapat is átvonult. A legnagyobb meglepetést talán a fotón is látható csuka okozta, mely közvetlenül a part mellé állt be, ráadásul többször is sikerült ugyanott megfigyelnem. A kínálatot a rákok egészítették ki, melyek biztos megnehezítették a fenekező horgászok dolgát.Csuka lesben
Térjünk rá a túra horgászat részére is, egy könnyű pergetőbottal jártam a tópartot, apró wobblerekkel készültem elsősorban, de volt nálam néhány twister és körforgó is. Elsőként a vízfelszín alatt úszó pisztrángokat céloztam meg, hisz láttam őket és tudtam hol vannak. Becsapni azonban nem sikerült őket, sokszor megnézték legjobb csalijaimat és minden egyes alkalommal unottan úsztak tovább. Ugyanezt tapasztaltam a balinokkal kapcsolatban is. Persze ez még nem volt elég nekik, a legjobban azzal törték porrá az önbizalmamat, hogy az átlátszónak hitt 16-os zsinóromat is simán kiszúrták és már akkor útvonalat váltottak amikor a műcsali még a környéken sem volt. Igaz az augusztus elején történt telepítésen már túl voltunk, ráadásul azokat a halakat, melyeket könnyű volt megfogni már rég elvitték, a helyiek nem is próbálkoztak pisztrángozással, talán ez jelent valamit. A monoton dobálást néhány sügér törte meg, volt több kapásom is tőlük, de mivel többségük igen kicsi volt, így csak kettő került ideiglenesen partra.Sügér
Miután a látott halak horgászata nem hozott eredményt, úgy döntöttem, hogy változtatok és megpróbálom átfésülni a mélyebb vízrétegeket, hátha ott kevésbé lesznek óvatosak pettyes barátaim. Elfoglaltam a reggeli napsütésben egy olyan helyet ahol mély volt a víz és kedvenc kis wobbleremet, a süllyedő 3cm-es Hornetet csatoltam fel BT színben. Talán a második dobásra rávágást kaptam és igencsak heves ellenállásba ütköztem. Bevágásra nem is volt szükség, görbült a botom alaposan. Az első pumpálás után a hal kifli alakja megvillant a vízfelszín alatt, nem volt kicsi, bár ezt az ellenkezésből is kiderítettem. Nem sokkal ezután azonban megkönnyebbült a bot és az üres zsinórt tekertem ki, csalimat is elvitte. Megsérülhetett a zsinórom és álmaim pisztrángját vesztettem el? Esetleg egy csuka napozott a nyílt vizen és az harapta el a zsinóromat? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, az igazságot viszont már osem fogom megtudni. Feltettem más hasonló csalit, de ekkor már sejtettem, hogy újabb szerencsém nem lesz, kétszer ritkán köszönt be a nagy hal és ez így is lett, üres kézzel távoztam.
Ekkor jött a képbe a B terv, jöjjön a patakpeca, az egészen más világ, ott talán nagyobb szerencsém lesz. Autóba pattantunk, majd egy jónak tűnő helyen leparkoltunk és elkezdtük Adrival felfedezni a Szinvát. Hamar találtunk egy kisebb zúgót ahol volt megfelelő vízmélység ahhoz, hogy még a fényes délutáni napsütésben is biztonságban érezhették magukat a sebes pisztrángok. Miközben felkötöttem az első csalit, kiszúrtuk, hogy két kisebb példány úszkál a sekélyebb részben, ez jól jelnek gondoltuk. A sodrás viszont megnehezítette a dolgomat, a legjobbnak gondolt csali nem merült elég mélyre, a süllyedő verzióval már néhány lekövetést sikerült kicsikarni az apróságoktól, de nekik egyértelműen nagynak tűnt a csali. Próbáltam több szögből megdobni és a megfelelő mélységet elérni, de sehogy sem sikerült. Ekkor jött a körforgó villantó, ezzel már simán ment a dolog és a kapás sem váratott magára, gyors ütés után már egy hal ficánkolt a horgon. Külön öröm volt, hogy nem a látott halak mozdultak rá, hanem egy picit nagyobb a “mélyből”. Nagyon örültem a halnak, életem első sebes pisztrángja, ráadásul nem egy kockatóból, hanem természetes élőhelyén sikerült megfogni. Néhány gyors fotó után jött a feketeleves, a horogkiszabadítás formájában. Figyelmeztettek, hogy a körforgó bár nagyon eredményes, a kisebb példányok is hajlamosak mélyre nyelni. Igaz mélyen nem volt a hármashorog, ráadásul csak egy ág akadt be, de mégis vérzett a hal. Óvatosan kioperáltam a horgot, majd szabadjára engedtem és reméltem, hogy túléli. Ezután a villantót nem voltam hajlandó visszatenni és így véget is ért a patakos horgászat, kötelező feladat kipiálva, de mégsem tudtam maradéktalanul örülni a halnak.18cm-es sebes pisztráng
Ezzel be is fejeződött a horgászat, a három nap alatt most sem sikerült túl sok időt a parton tölteni, de így is felejthetetlen emlék marad. Megvan az első pisztrángom, illetve a Hámori tó továbbra is a szivem csücske. Igaz nagyon nehéz pálya, teljesen más, mint akármelyik Fejér megyei tó, sokat kéne még tanulni a vízről, hogy sok halat tudjak itt fogni. Ettől függetlenül nagyon élveztem a dolgot és azt hiszem ez a lényeg.

Szabó Zalán